Az így felgyülemlett nemzeti érzéseiknek aztán lélekemelően adtak kifejezést az e címen tartott iskolai nemzeti ünnepélyen."

1938-at írtak akkor. Szeptember 10-én tanévnyitón vettek részt a növendékek: elvonultak a nemzeti zászló előtt, majd az igazgató szólott hozzájuk. Október 6-án a Magyar Hiszekegy és a Himnusz közös elmondásával az aradi vértanúkra emlékeztek, majd kilátogattak a kerepesi temetőbe. Decemberben aztán végre a felhőtlenebb öröm ideje is eljött: az iskolai évkönyv tanúsága szerint hatodikán látványos és roppant szórakoztató Mikulás-estet tartottak.

Ez volt a negyvennyolcadik tanév a Siketnémák Budapesti M. Kir. Állami Intézetében. A kezdetben Budán működő iskola a millennium évében került át Pestre, de az első néhány évet egy Rökk Szilárd utcai bérházban volt kénytelen átvészelni. 1902-re készült el a Mosonyi utcai tanintézet, amelyhez tizenegy évvel később a tömb Festetics utcai oldalán internátust is csatoltak. Az 1938/39-es tanévben már az intézmény növendékeinek többsége bejáró volt; a 134 diák mindössze negyede élt a fővárosban, de közülük is csak tizennyolcan jártak nap mint nap haza.

Egy előkészítő osztályt követő nyolc évfolyamon tanultak az intézménybe felvett fiúk és lányok. A pedagógusok elsősorban arra törekedtek, hogy megtanítsák őket a hangos beszéd tudatos használatára, a szájról olvasásra, a betűk használatára, valamint azokra a gyakorlati ismeretekre, amelyekre "szükségük lesz az életben az ő leendő élethivatási pályájukon". Tizenöt éves korukig maradhattak az intézmény falai között, aztán pedig - így az évkönyv - szüleik elhelyezték őket "az ipar vagy a mezőgazdaság területén".

Addig azonban történt még velük egy-két izgalmas dolog. Az 1938/39-es tanévben például a leányok Thüringerné Darvas Olga tanárnővel bejárták a város nagyobb kézimunka-szaküzleteit, látták a Skót missió kézimunka-kiállítását, megtekintették a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének vászonszövő üzemét és a "Magyar szellem a női kézimunkában" című bemutatót. A cserkészcsapatba tömörült fiúk ezalatt kirándulásokon vehettek részt. Jártak a Népligetben, a Gellért-hegyen és a Várban, voltak a nagyobb múzeumokban, láttak "több engedélyezett mozidarabot".

Mindez már csak azért is rendkívül hasznos volt, mert a növendékeknek más lehetőség aligha lett volna az efféle kirándulásokra. Beszédes tény, hogy negyedük - vagyontalan szülők gyermeke lévén - teljesen ingyenes ellátásban részesült. A maximálisan kiróható 48 pengős havi gondozási díj megfizetésére senkit sem köteleztek, és 24 pengőt is csak egy családtól kértek. Nem csoda, hogy nagy keletjük volt a jótékony adományoknak. Dobrovojevits Sándor földbirtokos hagyatéka biztosította a legszegényebbek balatonszabadi nyaralását. A kormányzóné őfőméltósága 250 pengővel segítette a diákok karácsonyi felruházását. A székesfőváros polgármestere 400 pengőt adott a bejárók villamosjegyére. De ugyanígy megköszönték például a Shell Kőolaj Rt. öt pengőjét, a Schuler József Rt.-től kapott hármat vagy az Eszterházy Pál tejgazdaságától, illetve Paxy Jenő hentestől érkezett természetbeni adományt.

Az iskola, ez látható, minden tőle telhetőt megtett a diákok érdekében. A tbc-s növendékek kvarckezelésben részesültek, a vérbajosok szakszerű ellátást kaptak. Azoknak, akik karácsonyra is az internátusban maradtak, fát állítottak, farsang idején pedig kiváló műsor szórakoztatta a gyerekeket. Az ifjúsági könyvtárban nyolcszáznál több könyv várta az olvasni vágyókat. Lelki egészségükről a protestáns hitoktató és a katolikus hittanár gondoskodott. Az intézmény két izraelita növendékét heti egy órában Benedek Ábrahám tanította.