Hogy hol található ez a kis pesti csoda? Attól tartok, ma már sehol. De 1909-ben, amikor Vigand Rezső közreadta a maga hihetetlenül alapos budapesti útmutatóját, még tényleg így festett a Városligeti fasor. Hat sor platán borított árnyékot az utakra, békésen csilingeltek a Városi villamos vasút szerelvényei. Odakint, az Aréna úton persze nyüzsgőbb világ várta a sétálókat: a sarkon Velodrom néven hatalmas "automobil garage" működött, éppen ott, ahol a Millennium évében a Gárdonyi-féle Pokol-körképet állították ki. De pár lépésnyire már ott volt a Liget, és ezzel szinte véget is ért a város.

Nem véletlen, hogy ezen a környéken egész szanatóriumi negyed épült ki - a magángyógyintézetek hálózata mindenféle betegségre enyhet kínált. Vigand Rezső mindössze egyetlen hátulütőt tudott említeni: "ép a nagyszerű, sőt a legtöbb intézetben valóságos luxusos berendezésnél fogva az árak is megfelelően magasak, s így csak a jobbmódúak vehetik igénybe ezen áldásos intézményeket" - írta.

Az egyik legrégebbi műintézetben, dr. Batizfalvynál az Aréna út 82. alatt - a Velodrommal szemközt - az idegbetegek gyógyultak. A Városligeti fasor 15.-ben épült föl az Elektromágneses gyógyintézet, ahol az álmatlanságtól az isiászig, a gyomoridegességtől az ideges viszketésig gyakorlatilag minden tünetet sikerrel kezeltek a modern villamos eljárások segedelmével. A nőbetegekre szakosodott a szomszédban dr. Grünwald Mór, míg egy kicsit odébb sebészetet és belgyógyászatot is működtettek dr. Herczelnél.

A kúramódszerek zöme igen varázslatos képzeteket kelt, habár a "villamozás (galvan, faradikus és Franklin-áram)", akárcsak a "massage (diaetetikus és orvosi, vibratiós és rotatiós)" és a Svéd-gymnastika is lefordítható mai magyar nyelvre. Az olvasót mégis az lepi meg igazán, hogy a legtöbb szanatórium neve mellett még egy meghatározás olvasható: vízgyógyintézet. Manapság, amikor a fürdő automatikusan termálvizet jelent, és Budapest fürdőváros is elsősorban a gyógyvizeire büszke, már csak a régi könyvek segítenek felidézni, hogy egykor Pest-szerte számos intézmény épült a bőséges hozamú, tiszta vizet adó erekre. Ezt a forrást aknázta ki a Hungária fürdő, akárcsak a Hársfa utcai vagy az Erzsébet körúti tisztasági fürdő, erre alapozott dr. Renner, amikor létrehozta a Valeró - ma Kürt - utca 4. alatti vízgyógyintézetet, és ezt a pompás hideg nedűt használták a Fasor-környéki szanatóriumokban is.

Kádakban és medencékben gyógyult itt a tehetős pesti lakosság, alkalmaztak jódfürdőt, taposófürdőt és vízsugárfürdőt - avagy skótspriccet -, sőt a Liget keleti sarkában, egy tágas parkban kiépített István úti szanatóriumban mindezt olyannyira tökélyre fejlesztették, hogy a vízgyógyintézet "valósággal látványosságszámba ment". Ez persze nem volt olcsó mulatság. A Fasor Szanatóriumban például 1 korona 20 fillér volt az egyszeri vízgyógymód, 50 fillér az ülőfürdő, ugyanannyi a lábfürdő és a zuhanyozás; 3 koronát kértek viszont a szénsavas fürdőért, 2 és 6 korona között az orvosi masszázsért.

Mindennek ma már nyoma sincs. Az István úti vízgyógyintézet helyén iskola épült, Batizfalvy szanatóriuma idősek otthona. Ami megmaradt az egymás mellett sorakozó egykori Grünwald-, Glück- és Herczel-féle intézményből, az a Belügyminisztérium kórházaként szolgál. Dr. Renner vízgyógyintézete élt a legtovább, Kürt utcai tisztasági fürdő néven ismerhették.

Akkor, 1909-ben persze még sejteni sem lehetett a majdani végkifejletet. A szanatóriumok virágkorukat élték, és az, amelyik majd a legnevesebb lesz közülük, épp csak készülődött a nyár végi nyitásra. Természetesen ott is építettek vízgyógyintézetet. A Nagy János - ma Benczúr - utca 47. alatti Liget Szanatóriumban többek között mechanoterápiás és testegyenészeti osztállyal, szénsavas és villamos fürdőkkel, iszapkezeléssel várta betegeit az alapító, dr. Jakab László.