- Tisztázzuk, mi az a design! - mondja Csizmadia Zsolt formatervező, a Magyar Design Szövetség egyik alapítója. Nem tárgy, hanem gondolkodásmód, amely magában foglal funkciót, technikát, gondolatokat és értékeket. Sokan úgy gondolják, a design valami extravagáns dolog, a felső tízezer kiváltsága. Ez butaság, a designra az élet minden területén szükség van, hiszen hatással van az életminőségünkre. Azért, hogy ezt kevesen tudják, a szakma kommunikációját okolja Csizmadia Zsolt. Tájékozatlanságot emleget, meg azt, hogy a magyar cégek nem ismerték fel a lehetőséget a jól megtervezett sorozattermékekben. Mint amilyen például a svéd IKEA-design.

A Design Terminál Kht. ügyvezető igazgatójával, Pohárnok Mihállyal kicsit messzebbről indulunk el. Az ötvenes években Magyarországon nem sok figyelmet kapott a design hiánya, a kérdés inkább az volt, lehet-e, mondjuk, cipőt kapni. A hatvanas évek új gazdasági mechanizmusa idején nyitottabbak lettünk a külföldi piacokra. Ekkor világossá vált, hogy tenni kell valamit termékeink minőségének javításáért, és ehhez szükség van formatervezőkre. A rendszerváltozáskor mindenki azt gondolta, a konjunktúra, a bőség, a konkurenciaharc miatt ez az igény növekedni fog. Ehelyett megszűntek a hazai nagyvállalatok vagy privatizálták őket, és a tervezők zöme az utcára került.

A magyar gyárak helyébe lépett multinacionális cégek a globális designban hisznek: úgy kell kialakítani a terméket, hogy mindenütt a világon ugyanazt az üzenetet hordozza - mondja Bárkányi Attila, az Iparművészeti Egyetem Formatervezési Tanszékének helyettes vezetője, aki még mindig hisz abban, van értelme itthon is ipari formatervezést tanítani. A hallgatók ugyanis tehetségesek, sorra nyerik a nemzetközi versenyeket.

A kérdésre, hogy miért nem keresik a kreatív gondolkodókat a kisebb cégek, középvállalatok, Pohárnok Mihálytól jön a válasz. Az első generációs vállalkozások vezetőinek általában kevés ismeretük van arról, hogy mire való, hogyan hasznosítható a designerek munkája. Emellett az állandó forráshiány miatt többnyire azok sem keresik a kapcsolatot a tervezőkkel, akiknek lenne erre igényük. Vannak persze pozitív példák, kisebb-nagyobb gépipari, bútoripari, sőt a már-már eltemetett textilipari vállalkozások között is - teszi hozzá.

Zoób Kati divattervező, azaz a Katti Zoób márkanév jól cseng sokfelé a világban. Legújabb kollekciójával szeptemberben a londoni Christie's aukciósházban mutatkozott be - meséli Flohr János grafikus, Zoób Kati arculattervezője. Tíz éve dolgoznak együtt a Zoób Kati-termékek márkaépítésén. És ami igazán érdekes: nemcsak a meghívók, a plakátok, a katalógusok tervezése a grafikus feladata, hanem a divatbemutatók díszleteit, és olykor a ruhákon látható ornamentikákat is ő dolgozza ki. Az együttműködést tovább bővítette a két alkotó: más megrendelők cégarculatát közösen tervezik.

Bárkányi Attila, az Iparművészeti tanára ma - itthoni viszonylatban - az egyik legingoványosabb designterületen, a terméktervezés területén alkot és tanít. Aki nála szerez diplomát, ipari formatervező lesz. Ehhez nem árt, ha minél előbb felkelti egy külföldi cég figyelmét a hallgató, például úgy, hogy pályázatokon indul. Az egyetem egyre kevesebb üzembe küldheti szakmai gyakorlatra a hallgatóit itthon. Kisebb hatásfokú, ha a diákok az egyetem műhelyében gyakorlatoznak, és nem a termelésben.

1989-ben az optimisták két-három évre, a pesszimisták hat-nyolc évre saccolták a formatervezés felfutását, ma már nem tippelne Bárkányi. Mivel kevés munkalehetőség jut az ipari formatervezőknek, sokan pályát módosítanak, átállnak webdesignernek, grafikusnak.

Ha megnézzük az Iparművészeti Egyetemre jelentkezők arányát, legtöbben a vizuális kommunikációban (tipográfia, tervezőgrafika, illusztráció, mozgóképes megjelenítés) látják a jövőt - nem is rosszul. Az ő területük meg a téralakításban (belsőépítészetben) foglalatoskodók piaca prosperál valamelyest. A vizuális kommunikáció az elmúlt években izmosodott meg a hazai üzleti világban. A rendszerváltozás környékén még meglehetősen bizalmatlanok voltak a multik a magyar szakemberekkel. Pár év alatt azonban kiderült, kiválóan képzett tervezőgárdánk van - mondja Pohárnok Mihály. Pedig a reklámiparban hatalmas a tét, egy sikertelen kampány a megrendelő bukásához vezethet. Talán ezért kockáztatnak kevesen: sok a rutinszerű megoldás, az unalmas tipográfia, a tömegízlésnek fejet hajtó reklám.

A grafikus Flohr János szerint a multikkal is együtt lehet dolgozni. Bár inkább a múlt időt használná, mert 2000-ig lehetett igazán. Korábban ugyanis a marketingkommunikáció tervezésekor - a nemzetközi előírást szem előtt tartva - hozzá lehetett tenni egy kis "hazai ízt" is. Sőt előfordult, hogy a nemzetközi piac vette át azt, amit a magyar cég tervezett. Ehhez persze bátor magyarországi menedzsment kellett, amelyik vállalta, hogy az anyavállalat esetleg elutasítja a magyar ötletet. A multik úgynevezett márkamenedzsereinek első generációja azonban 2000-re elhagyta az országot, és a magyar utódok szívesebben követték a kinti utasításokat. Mázlim volt - mondja Flohr -, beszéltem kicsit angolul. Ma is van megrendelő, de mások, mint korábban, és az internetnek köszönhetően akár külföldre vagy külföldön ugyancsak lehet tervezni.

Flohr János a rendszerváltozáskor alig volt negyvenéves, de mi lett az idősebb generációval? - kérdezem Pohárnok Mihályt. - Kétségtelen, hogy köztük vannak a váltás nagy vesztesei. Akik nehezen szánták rá magukat a számítógép használatára, ezért maradtak munka nélkül. Ráadásul az európai kapcsolatfelvétel miatt elengedhetetlen a többnyelvű kommunikáció, ami sokaknak gondot okoz.

A nyolcvanas években működött Design Center - a megrendelők és a tervezők közötti kapcsolatfelvételt koordináló központ - megszűnése után az idén kapott újabb lehetőséget a tervezőszakma. Nemrég megalakult a Design Terminál Kht., amelynek, akárcsak "elődjének", Pohárnok Mihály lett a vezetője. A kormány egy hónapja meg is szavazta az Erzsébet téri egykori buszpályaudvar designközponttá alakítását. A remények szerint 2006-ban meg is nyithatna az új funkciójú műemlék épület. Vállalnak majd folyamatos tanácsadást, tájékoztatást a legújabb eredményekről, segítséget adnak kis- és középvállalkozásoknak. Lesz ott könyvtár, iroda, tárgyaló, vetítő-és konferenciaterem.

A most alakuló Magyar Design Szövetség is az információáramlást serkentené, mert ez még a szakmán belül sem működik - jegyzi meg Csizmadia Zsolt. Szeretnének együtt szólni a közönséghez és azokhoz, akiknek pénzük és befolyásuk van, hogy segítsék a design elterjedését. Ha többen felismerik szerepét, fejlődhet siralmas helyzetben lévő környezetkultúránk is. Talán kevesebb lenne például az engedély nélküli, pocsék üzletportál és fényreklám.

A szövetség segíthet a kontárok kiszűrésében is. Minden beszélgetőtársam egyetértett abban, hogy manapság már bárki tervezhet, aki be tudja kapcsolni a komputert. Flohr János szerint van egy szakma, a számítógépes grafikusé, ami kész eufemizmus. Aki ezt írja a névjegykártyájára, tulajdonképpen operátor, programokat kezel. Általában nem tud se rajzolni, se fotózni, és a tipográfiához sem konyít, ráadásul szakmai alapszabályokat hág át. Olyan énekesekhez hasonlítaná őket, akik sosem jártak szolfézsra.

Webdesign az Y generációnak

A nagyobb magyar cégek két-három évente cserélik, frissítik honlapjuk arculatát, figyelembe véve, hogy milyen rohamosan bővül az internet-használók száma. Ráadásul az elmúlt egy évben ötven százalékkal nőtt a hazai on-line reklámpiac - mondja a webdesignnal is foglalkozó, kiterjedt szakembergárdával dolgozó Kirowski cég vezérigazgatója, Kovács Zoltán. A leggyakoribb internetfelhasználó, a nagyvállalatok kiemelt célcsoportja: a 14-29 év közötti, úgynevezett Y korosztály. Ők már a weben keresztül "költik a pénzüket", és ők a legfogékonyabbak a hirdetésekre is. Azok a vállalatok, amelyek nem veszik komolyan az internet szerepét, lemondanak róluk - mondja Kovács.

Nemcsak a külcsínre (arculat) és a belbecsre (funkció és tartalom) kell figyelniük a weboldalkészítőknek. A szakemberek megpróbálják modellezni az oldalakat használók viselkedését is, azt tehát, hogyan tájékozódik a felhasználó.

A megbízó céljai alapján, vele közösen meghatározzák, milyen tartalommal, funkcióval bírjon az oldala, hogyan épüljön fel, hogyan használja a vállalat vagy a márka arculatát. A webdesignerek ehhez a szakmai részt teszik, csoportosítják a tartalmi elemeket, kidolgozzák az oldalak logikai rendszerét, gyakran a szövegeket is újraszerkesztik, adaptálják az arculati elemeket, hogy az információ tömör és könnyen használható legyen.

A piac ismertebb, nagyobb projektjeinek nyolcvan százalékán körülbelül öt-tíz cég dolgozik. A nagyobb vállalkozások honlapjai azonban az összes portál körülbelül tíz-húsz százalékát teszik ki. A többi projekten megközelítőleg száz-kétszáz pici vállalkozás osztozkodik, amelyek közül sokan ad hoc tevékenységként foglalkoznak webbel is. Ilyen például néhány grafikai stúdió és kisebb reklámcég.

Természetesen a webdesignban is kialakultak divattrendek. Az elismert tervezők keze nyomát felismerik a hozzáértők. Mostanában "a kevesebb több" elv számít kurrensnek. Legyen az oldal könnyed, a tartalom inkább kevesebb, de jól áttekinthető. Képi világában visszaköszönjön - mondjuk egy nagyvállalat esetében - a reklámokból ismert képi világ.