Jobbágy Gyula 1976-ban végzett a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen (MKKE), és a tudományos szocializmus tanszéken kapott állást. Noha nem volt párttag, Poller Imre tanszékvezető azt mondta: szükség van - például a párttag, ám "eretnek" Szél János mellett - az ő véleményére is. (Külön téma lehetne a tudszoc. tanszékek szerepe a rendszerváltásban!)

- Félállásban Gyula lett 1976-ban a Közgáz-klub vezetője - mondja Szentirmay László (Irma) -, és ettől kezdve mindennap volt valami izgalmas program: a filmklub az ország egyik legjobbja, aztán a hét végi Böszme-diszkó, a popkoncertek, fesztiválok, és persze a Polvax Teaház, amit én vezettem Gyulával, később Pap Zolival.

Az 1848-as márciusi ifjak törzshelyének, a Pilvax Kávéháznak a nevét "ferdítették" magukra. Ingyentea (két óriási szamovár) és valamiféle előműsor volt a csalétek a politikai vitára csütörtök esténként

- Úgy sikerült radikális fordulatot elérni az egyetemi klub életében, hogy csapatot szerveztem, és minden napra programot állítottunk össze - mondja Jobbágy Gyula. - Hétfőn filmklub, szerdán dzsesszklub volt, csütörtökön Polvax, hétvégén szórakoztató programok. Ahány klub, annyi vezetőség, és közös újság: az MKKE Klub Közlöny. Tekintélyünk révén a legtehetségesebb gyerekeket - közel százfős csapatot - tudtam szervezni. A Közgáz-klubban havonta több ezer ember fordult meg. A bevételéből jutott az egyetem tánckarának, az énekkarnak; nagyobb költségvetéssel dolgoztunk, mint a KISZ. Olyan gyakorlatra tettünk szert, hogy a filmre vett Illés-koncertet is mi szerveztük.

- Sikerült összehoznunk a puha szocializmus egyik legizgalmasabb politikai klubját - állítja "Irma". - Akadt, aki új Petőfi Körnek, más feszültséglevezető szelepnek nevezte a Polvaxot, vagy csupán eurokommunistázta. A "dobozba zárt" filmek vetítésein néha ezren is szorongtak az előadóban. 1979-ben háromszor vetítettük Bacsó filmjét, A tanút, de műsorra került a Bástyasétány 74, Forman Tűz van, babám című alkotása, vagy például a Kína-szindróma. (Ugyanez ment az ELTE-n és másutt is - P. Á.)

Különös képet ad a Közgáz nyolcvanas éveinek első feléről, a korszellemről a "Lantos" fedőnevű besúgó, noha az egyetemi évei alatt titkos megbízott közgazdászhallgató szellemiekben nem lehetett igazán jól eleresztve. (A lesz szót mindig lessznek írta, azt, hogy egyéb, két b-vel, az előző pedig nála előzző. Helyesírási hibáit végül rendőr százados tartótisztje javítgatta.) "Lantos" 1979 végén azt jelentette, hogy "az egyetemen a legpezsgőbb politikai élet a klubban várható".

Kakasviadal

- A Közgáz klubban pezsgő élet folyt, egy alkalommal még kakasviadalt is rendeztünk - folytatja Pap Zoltán -, de az akkori magyar kakasok nem akartak egymással viaskodni. "Dühöngőt" tartottunk, ahol falhoz lehetett verdesni az olcsón vett selejttányérokat - de amíg mi el nem kezdtük, nem mertek nekilátni! Eljött a klubba Aczél, Berecz, Pozsgay, Grósz� Aczél szereplése is megmutatta, hogy egy szellemileg elöregedett vezetés akarja paralizálni az egyetemistákat (is).

- A PB tagjai csalódást okoztak - állítja utólag Szentirmay is -, kiderült: "meztelen a király". Nagy sikert aratott a progresszív reformpolitikus Pozsgay Imre, és vastapsot kaptak a reformközgazdászok és gondolkodók. Igazi kudarcot vallott a Los Angeles-i olimpiai bojkottról sumákoló Schmitt Pál.

De az emlékezet csalóka (nem Schmitt Pállal kapcsolatban). Korabeli felméréseik szerint először Horn Gyula kapott kitűnő osztályzatot a hallgatóságtól (1977. szept.), majd Nyers Rezső, Aczél György vagy Berecz János. Viszont a KISZ-vezérek leszerepeltek: "Hívjunk meg minél több KISZ-vezetőt, hogy megnézzük, mind olyan hülye-e, mint az eddigiek." Többen szerették volna, ha eljön hozzájuk Kádár János vagy a miniszterek, vagy Fekete János, Kornai János, Moldova György.

- Hosszú időn keresztül próbáltuk - többek között Horn Gáborral együtt - belülről jobbítani a KISZ-t, de hiába - összegzi a helyzetet Jobbágy. - 1978-79-ben az egyetem párttitkára, Szarvas Laci már nekem szólt, nem a KISZ-titkárnak, hogy szervezzem meg a május elsejei felvonulást. Minden felvonulónak klubfeliratú pólót ígértem, és utána bulit. Így mi a klub egyenpólójában vonultunk fel, a párttitkárt pedig megdicsérte a kerület.

Míg a KISZ-klub költségvetése fennállásának utolsó évére, 1975-re 31 ezer forintra nőtt, az új klubban a szombat esti koncertek révén 1980-ra kétmillióra rúgott ez az összeg. A heti Klub Közlöny 1000-1500 példányban fogyott. ("Lantos" 1980. IX. hó 23.: a politikus diákok úgy vélekednek a lengyelországi sztrájkokról, hogy fordulat történt: a szocializmus építésében erre még nem volt példa, ez hatással lesz az egész táborra.)

- Több pofára esés után 1979-ben rájöttem, hogy a KISZ-t félre kell dobni - folytatja Jobbágy. - A rendszer korlátjai üvegből voltak, csak akkor vettük észre, ha nekimentünk. Nekem ez elég gyakran sikerült, mert ha a korlátokat méricskéltem volna, jóval előbb leállok. Apám arra tanított: az vezéreljen, fiam, amit igaznak tudsz! Amikor a Börzsönyben, a Bőrös turistaházban bejelentettem a srácoknak, hogy szakítani kell a KISZ-szel, megrettentek, mert ők nem mentek át azon a folyamaton, amin én. Az "1979. január 31. mozgalom" egy új, sokkal szigorúbb követelményeket támasztó, élcsapat jellegű ifjúsági szervezetet kívánt létrehozni, mivel a bürokratikussá vált KISZ képtelen céljai szerint működni. Hosszas viták után a retorziótól félő többség a szervezet alapítása ellen szavazott. Az elkészült szervezeti szabályzatot megsemmisítettük.

- Mozgolódásainkat a rendszer tette ellenzékivé - állítja Pap Zoltán. - A KISZ-ben azon voltak, hogy lehetőleg ne tegyél semmit. Minél inkább mozgolódtál, annál nagyobb ellenállásba ütköztél.

Mégis szóba került a Polvax országos hálózattá fejlesztése. Felmerült a közös egyetemi-főiskolai újság, a közös kulturális, tudományos és politikai rendezvény, egyetemi mozi, közművelődési tanácskozás és sportrendezvény.

- A budapesti KISz-bizottság átverte őket - mondja Kéri László. - Biztatták a többet akarókat, hogy pluralizálni lehetne a KISZ-t, végül a nyakukra hozták a rendőrséget. A 81-es Befőt szervezője, Jobbágy Gyuszi emiatt emigrált. Bárd Andris kinyírta, szétzilálta őket.

Meglátjuk, így történt-e.

- A KISZ teljes amortizálódására jellemző, hogy Bárd András és Szivy József, a budapesti KISZ-Bizottság egyik vezetője felkért, hogy kulturális területen én szervezzem meg az 1981-es Egyetemi és Főiskolai Napokat (EFIN), bár nem is voltam már KISZ-tag - folytatja Jobbágy Gyula. - Nekem rögtön beugrott, hogy itt a nagy lehetőség, bejárom az összes egyetemet, és létrehozunk egy KISZ-től független szervezetet. Az EFIN helyett a Befőt nevet - Budapesti Egyetemisták és Főiskolások Találkozója - Oláh Laci, a Közlöny egyik szerkesztője találta ki. A FISZ - Független Ifjúsági Szövetség -, provokációs nevet a belügy adta. Egy érdekvédelmi szervezetet akartunk, aminek alanyi jogon tagja lett volna minden egyetemista és főiskolás: gyakorlatilag be sem kellett volna lépnie, és tagja maradhatott volna a KISZ-nek is.

- Jobbágy engem jól átvert a konspiratív szervezkedéssel - mondja Bárd András, volt budapesti KISZ-titkár. - Eredetileg a tizenhat éves ipari tanulónak és a huszonkét éves egyetemistának is a Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN) "jártak". A KISZ-ben egy páran több év óta intelligensebb egyetemi rétegszervezetet akartunk létrehozni. Egyetemisták által szerethető, hasznos dolgokkal akartunk foglalkozni, ezért találtam ki a szakmai és kulturális találkozót, az EFIN-t is. Az árnyékszervezkedés híre pánikot okozott a magasabb régiókban. Tudom-e garantálni, hogy nem kiáltják ki a FISZ-t, kérdezték a központi bizottságban. Ha nem sikerül a találkozó, nem vagyok tovább titkár. A Beszélő első számának manipulatív beszámolójával ellentétben az EFIN-t mi találtuk ki, mi hoztuk létre, nem Jobbágy, őt csak a kulturális program szervezésére kértük fel.

A Beszélő cikkét Jobbágy is hamisnak tartja: - Furcsa volt, hogy a magukat ellenzékinek feltüntető két ELTE-s diák akart lebeszélni a nyílt fellépésről. Lehet persze, hogy ez a szőke fiú - aki szerintem a cikket írhatta - és lánytársa a saját véleményét mondta. Miután a fiú lehülyézett, valóban megjegyeztem, hogy engem az úgynevezett ellenzék óvatoskodó, beszari álláspontja, az a tudálékos szöveg, amit nyomtak, nem érdekel.

Mégis nőtt az előkészítő beszélgetések ázsiója. "Véletlenül arra járt" a Közgáz rektora és helyettese, később a budapesti KISZ-bizottság munkatársa. Szivy József közölte: az elnökséget a KISZ adja, az előadókat ők kérik fel, szavazás nem lesz, mert úgysem kötelezne senkit...

Befő a Befőt

Minél feszültebbé vált a helyzet, annál rövidebb lett a Befőt. Három nap helyett végül bő fél nap alatt lezavarták.

1981. február 26-án "Lantos"-t utasította a tartótisztje: aktivizálja a kapcsolatát Jobbágy Gyulával.

- Meglep, hogy Jobbágy tényleg szervezkedett - mondja Szarvas László volt egyetemi párttitkár és oktató -, mert ezt eltitkolta. Azt elpanaszolta, hogy figyelik, és idegileg kikészül. Mondtam, ebben nem tudok segíteni. A Befőt név tetszett, jobb lett volna, ha a KISZ találja ki, nem a mi klubosaink.

- A félárú igazolvány hosszabbításakor megjegyezték a munkaügyön a titkárnőnknek, minek ez nekem, ha kilépek az egyetemről - idézi fel Jobbágy Gyula. - A tanszékvezetőnktől tudtam meg, hogy egy ezredes felszólította a rektort: rendszerellenes összeesküvés miatt rúgjanak ki. De ő és a párttitkárunk elment a KB-titkár Óvári Miklóshoz - ő épp azelőtt volt a Polvax vendége -, aki visszavonatta a felmondást.

- Kezdetben éreztük az illegális ízét - mondja Pap Zoltán. - De elsősorban egy jó buliról volt szó, életre szóló élményről. A tanácskozás előtti napon megjelentek a KISZ-vezetők és közölték, hogy felszólalási jegy lesz - név, intézmény, téma - és ennek alapján adnak szót� Ez hideg zuhany volt. Óriási lelkesedéssel, a fejünk búbjáig benne voltunk a szervezésben. Ám a hatalomnak más srófra járt az agya. Egy képzőművészeti tehetséggel megáldott lány festett egy plakátot: narancssárga nap volt rajta vörös háttér előtt, és alá volt írva: Befőt 81. A rendezvényt megelőző nap éjszakáján letiltották, mert forradalmi plakát. Leesett az állam, hogy a kalapács mindent szögnek néz.

"Lantos", 1981. március 16.: A Befőt előkészítése suba alatt folyik, a találkozón "éles problémafelvetések várhatók".

- A Befőt előtt behívattak a rektorhoz - folytatja Jobbágy. - Szarvas László és a BM képviselője jelenlétében jegyzőkönyvbe foglalták a vádakat ellenem. Megfélemlítésként össze akartak mosni a lengyel Szolidaritással. Prágai kirándulásunk alatt a barátnőmmel söröztünk, szerintük viszont a Szolidaritás képviselője szervezési tanácsait hallgattam. Azt mondták, hogy a Neoprimitív szegedi fellépése során is összejöttünk a Szolidaritás képviselőjével. A többi vádpont viszont - hogy melyik egyetemen, mikor, kivel találkoztam - mind igaz volt. Ezeket letagadtam. Az egyetemi vezetők, Poller és Szarvas is elhitték, amit mondtam, amivel magukat is védték. A rektor, Csizmadia Ernő viszont úgy vélte: "inkább Jobbágyot rúgják ki, mint engem".

Mi robban?

1981. március 20-án, jóval a két órára kitűzött megnyitó előtt kezdett gyülekezni a tömeg a Befőtre a Közgazdasági Egyetem II. előadója előtt, ám a terem zárva volt. Mikor végre kinyitották az ajtókat, vagy félszázan már benn ültek - nem a bal, hanem a jobb alsó sarokban. Még vagy nyolcszázan zsúfolódtak a terembe. Az elnöklő Bárd András közölte a napirendet - tanulmányi, szociális meg önkormányzati kérdések -, és bejelentette, hogy a felszólalók is ebben a sorrendben kapnak szót. Közbekiáltott egy lány: inkább kézfeltartás alapján szólítsanak, és szavazzanak a napirendről. Ebből csak zűrzavar lenne - mondta Bárd. A jobb alsó padsorok megtapsolták, ő pedig gyorsan megadta a szót Sándor Péternek, a Közgáz tudszoc. oktatójának, az első hivatalos szónoknak. Sándor sorolta a diákság sérelmeit. A Beszélő szerint: "haladó volt és konstruktív". Vass Lászlót, a Közgáz KISZ-titkárát viszont kitapsolták.

- Ez a kitapsolás annyira új volt, hogy nem is értettem, mi történik - mondja Vass László, aki ma a Budapesti Kommunikációs Főiskola főigazgatója. - A beszédemet előzőleg Szűcs Istvánné és Nagy Sándor KISZ KB-titkárok rendesen megcenzúrázták, de az "élesebb" beszédet is kitapsolták volna.

- Mi a Budaörsi úti kollégiumba átjáró rajkosoktól hallottuk, hogy a polvaxos társaság diák-érdekszervezetet kíván létrehozni - mondja Stumpf István. - Akkoriban már burjánoztak a változások lehetőségeit kutató egyetemi előadások. Jöttek is a Befőtre mindenfelől. Végül egy szakállas műegyetemista srác javasolta, hogy kellene egy független egyetemi ifjúsági szervezet. Az egészből nem lett semmi. Jobbágy Gyulát kitessékelték az országból, és egy-két hallgatót kizártak az egyetemről. (Ennek nem akadtunk a nyomára - P. Á.) Az eset megmutatta, hogyan képes elfojtani a pártállam minden kezdeményezést.

- Nem fafejűek voltunk, csak fegyelmezett bolsevikok - fogalmaz Bárd András -, akik nem engedhetik meg a párt vezető szerepének a veszélyeztetését. Az EFIN rendezésekor azt a "technikát" alkalmaztuk, amit a párt használt a nyolcvanas években a többjelöltes képviselő-választásnál: előre beültetett káderek, szervezett felszólalások, de a taktika része volt, hogy nem volt magnófelvétel, jegyzőkönyv és szavazás sem, nehogy formalizálni lehessen a történteket. Mivel semmi esély nem volt arra, hogy ellen-KISZ szerveződjön, értelmes bolsevikként arra törekedtem, hogy többre jussunk: az ülés megjelentetett összefoglalója eléggé reformszöveg.

A felszólalók az emelvény előtt sorakoztak. Közülük a 25. hozzászóló, "egy szakállas pali" hat hellyel előbbre lépett. Az elnöklő Bárd felszólította, tartsa be a sorrendet, hagyja el az emelvényt. Üvöltözés támadt. Bárd szünetet próbált elrendelni. "Tiéd a szünet! Beszélj te a szünetben!" - lábdobogás, hurrogás, de zajos tetszésnyilvánítás is. A zűrzavarból végül kiemelkedett egy sztentori hang: "A kutya úristenit! Nekünk itt bizonyítanunk kell, hogy érettek vagyunk a demokráciára! - üvöltötte Járai Csongor bölcsészhallgató. A hirtelen beállt csöndben a szakállas fickó visszakullogott a helyére.

- A nagyelőadó bal oldalán helyezkedett el a KISZ-es "ifjú gárda", innen kaptam a bekiabálásokat: "Mutatkozz be!" "Mit keresel ott?" - idézi fel a szakállas Kelemen Gábor volt műegyetemista.

Mivel a gyűlés elutasította, hogy szünetet tartsanak, Balogh Katalin közgazdászhallgató lépett a mikrofonhoz. A viharos jelenet után ő "lassú nyugalommal, szinte magában elmélkedve" beszélt. Az előző napi közművelődési tanácskozáson szó esett az öntevékeny csoportokról. Miért ne létesülhetnének az egyetemen érdekvédelmi csoportok, netán öntevékeny politikai csoportok is? Javasolta, hogy szavazzanak erről. Bárd azt mondta: mivel a hallgatóság nem képvisel semmilyen csoportot, sem alapszervezetet, a tanácskozásnak nincs döntési joga. Azt gondoltam, jegyezte meg a lány, hogy ennyi ember már dönthet, és viharos tapsot kapott. Egy másik interpretáció szerint "Politikai értelemben ez volt az egyetlen olyan hozzászólás, amelyik a KISZ mellé kívánatosnak tartott egy másik szervezetet� A közgazdászlányt végül is megmentették: folytathatta az egyetemet."

Koporsószög

"Lantos", 1981. március 21.: "Délután 15.45-kor felvetődött a gondolat, hogy létre kellene hozni egy KISZ-en kívüli szervezetet. Az előterjesztő közgazdász hölgy nem rendelkezett olyan beszédkészséggel, és olyan emberi hatómechanizmussal, ami által keresztül vihette volna akaratát. Előre kitervelt botrányos akcióról van szó."

Szünet után - a hivatalos sorrendben - végre szót kapott a szakállas műegyetemista is: "Izgatottan, el-elcsukló hangon beszél: Ide a programfüzetbe azt írták, egyetemista- és főiskolás-találkozó... Mit keres akkor ez itt - az emelvény fölé függesztett, hatalmas KISZ-emblémára mutat. Magyarország lakosságának csak tíz százaléka kommunista. Itt sem lehet több..."

- Negyedéves voltam a közlekedésmérnöki karon, és talán másodéves a bölcsészkar szociológia szakán - idézi fel Kelemen Gábor. - Baráti társaságunk késve érkezett a Befőtre, a terem tele volt, leghátul álltunk. Az ellen-KISZ szervezésének a hírét hallottam, nagy durranást vártam, de "az előadás" nem azt hozta, amit a "műsorfüzet" ígért. Nem volt semmiféle koncepcióm egy független ifjúsági szervezet feladatáról, csak abban bíztam, hogy a szürke unalomból kilépünk. Ma sem tudom, mit lehetett volna akkor tenni, mondani. Meglepő módon semmi retorzió nem ért.

- A tanácskozáson mindenki szót kapott este tízig, de nem jelentkezési sorrendben - mondja Bárd András -, a válaszképes felszólalókat tartalékoltam. - Egyébként, hat óra után a résztvevők - látva, hogy befulladtak a remények - kezdtek elszállingózni, a végére legfeljebb háromszázan ha maradtak.

- A Befőt napján úgy indultam el hazulról, ha egy órán belül nem telefonálok, mozgósítsák apám minden munkásmozgalmi ismerősét - folytatja Jobbágy -, hiszen a budapesti KISZ-titkár, Tarcsi Gyula bejelentette a KISZ-aktivistáknak, hogy ellenséges szervezkedést folytatok. Többen kérdezték is: "Mi van, Che Guevara?" A Befőt elbukott. Szövetségesek nélkül nem sikerülhetett, amit elterveztem. A Befőtön az egyik oldalamon Szél János kollégám ült, a másikon a tanszékvezető Poller Imre. Megmondták, ha megszólalok, agyonütnek.

"Lantos" 1981. március 21.: Bár az igazán kemény összeütközés elmaradt, "most már minden budapesti felsőoktatási intézmény tudja, hogy van diákellenzék".

Óvári Miklós büszkén jelentette (MSZMP KB-ülés, 1981. március 26.): "A közeli napokban azzal kísérleteztek, hogy létrehozzanak egy KISZ-től független, érdekvédelmi diákszervezetet, gondolom, lengyelországi mintára. Ezt sikerült megakadályozni." A győzelem mámorában az MSZMP Titkárság az ő réteglapjukat sem engedélyezte, és a közös budapesti egyetemi klubot és mozit sem ("helyiséghiány miatt"). Az egyetemistákat is próbálták "megvenni", akárcsak a társadalom egészét. Felemelték például az ösztöndíjakat - noha csak három évvel későbbre tervezték. A pár héttel később sorra kerülő egyetemi KISZ-küldöttgyűlésekre pedig a PB-tagok is ellátogattak. Az EFIN hagyományossá vált, a KISZ évről évre megrendezte, de soha többé nem emlegették Befőtként.

Egy hét alatt két siker megfeküdte a politika és a rendőrség gyomrát is: fölösleges hisztériájukat nem tudták megbocsátani sem a Befőt, sem az Illés-koncert rendezőinek.

- A lengyel események belejátszottak, hogy a hatalom félt az egyetemistáktól - mondja Szentirmay László -, tegyük hozzá: joggal. Már a Befőt előtt is sűrűsödtek a Polvax elleni feljelentések: nem hivatalosan kétszer is betiltották a klubot. Kétségbeesve próbáltam támogatót szerezni az egykori meghívottak között. Egyedül Horn Gyula mondta kétszer is: "Nyugi, fiúk, a Polvax nem ellenforradalmi hely, nem lesz semmi baj!" És tényleg jött telefon az egyetem vezetésétől, hogy mehet tovább... Az utolsó szeget a Befőt verte a Polvax koporsójába. Nem hívhattuk meg vendégnek a püspöki kar elnökét, az amerikai nagykövetet, Hegedűs Andrást, és betiltottak egy több hónapos munkával előkészített nemzetközi fórumot, amelyen a Le Monde, a varsói Polytika, a Pravda és a L\'Unita munkatársai, valamint a rádió varsói tudósítója vitatkozott volna Lengyelországról és az enyhülésről, pedig a tilalom kimondásakor már megvoltak a vendégek repülőjegyei és a szinkrontolmácsok is. Az egyetem vezetői a szeptemberi "programegyeztetésen" olyan sok témát és nevet húztak ki, hogy ez a Polvax elszürküléséhez vezetett volna, ezért a szüneteltetés mellett döntöttünk. Jobbágy Gyuszi "ösztönzött" kanadai ösztöndíjazása után, 1983-ban még sikerült feléleszteni a klubot Poltár néven, de 1984-ben ez is kimúlt.

Irány Kanada!

"Lantos" jelenti, 1981. április 23.: Felborzolta a kedélyeket, hogy a polvaxosokat állítólag betiltották. 1981. október. 26.: Felmerült a Befőt ismételt megrendezése határozottabb célkitűzésekkel, ehhez alapul az 1956-os MEFESZ céljait választanák. 1982. március 5.: A Jobbágy Gyula köré csoportosult hallgatók gyakorta találkoznak. A Ráday Kollégiumban megalakult a Ráday Klub. 1982. IV. 1. Jól fésült volt az idei BEFŐT, éle letompult, a politizáló jellegtől átcsúszott a pályakezdő értelmiség egzisztenciális és egyéb anyagi, erkölcsi problémakörére. A Rajk Szakkollégium szeretné meghívni Heller Ágnes körének tagjait.

- A Befőt és a koncert után nem tudták, mit kezdjenek velem - folytatja Jobbágy Gyula. - Feltették a kérdést, mi lenne, ha kilépnék a közgázról, és osztályvezetői állást ajánlottak például a filmgyárban, a lemezgyárban. Ügyvéddel tárgyaltam, hiszen megvádoltak, hogy szocializmusellenes nézeteket tanítok. A diákjaim tanúsították, hogy ez nem igaz. Erre bekeményítettek, közölték: garantálják, hogy sem közgazdászként, sem tanárként nem fogok állást kapni sehol. Volt osztályfőnöknőm már igazgató volt és történelemtanári állást akart adni, de pártfegyelmit kapott. Aki kutatói állást ajánlott, azt majdnem kirúgták az intézetéből. Lassan senki sem merte pártomat fogni.

Már előzőleg ki akartam menni Kanadába, tanulni, de a válaszpapírokat nem kézbesítették. Aztán egyszerre kihozta az egészet a postás. A Közgáz egyik BM-összekötője, a jólelkű, buta K. G. és egy ezredes szervezte meg a kiutálásomat az országból. Államellenes szervezkedéssel vádoltak. Az ezredes üvöltözött velem, aztán halkabbra fogva felajánlotta, ha leállítom magam, olyan útlevelet kapok, ami a határátlépéskor lejár, vagyis soha többé nem jöhetek vissza� 1982-ben, Kanadában is a titkosszolgálat fogadott. Mindent tudtak rólam. Szerencsére a torontói egyetemen politológiát taníthattam tizenegy éven át. Nagyon jó volt, ha a honvágytól néha össze is szorult az ember torka. Apám - balos szocdemként - Földes László partizáncsapatának volt a tagja, és túlzott újpesti népszerűsége miatt Rákosiék internálták. Komoly kapcsolatai voltak, és annyira szégyellte a velem történteket, hogy egy évig nem ment ki az utcára. Öcsém a Budapesti KISZ-bizottság titkára volt, és 1982-ben kirúgták: "miattam" lett tisztes életútja.

Kanadából küldött kérvényeimre a rendszerváltásig nem válaszoltak - folytatja Jobbágy Gyula. - 1991-ben rehabilitáltak. A feleségem rábeszélésére 1993-ban hazajöttünk. Bár gyerekeink az itteni jobb iskolákban tanulnak, én még nem települtem haza: ingázom a két ország között. Mai álláspontom a világról ugyanúgy idegen, mint a régi volt. Kanadában is megéltem az érzést, hogy olyan erkölcsi és filozófiai dolgokat tartok fontosnak, amelyek a politikával ütköznek.

A Befőt 81 a KISZ (és a rendőrség) győzelmével zárult. Az új diákszervezet alakításának megakadályozásáért drága árat fizettek. Kezdték elveszíteni az egyetemi ifjúság szimpátiáját, megindultak a szuverén középiskolás és egyetemi szerveződések.

A Neoprimitív

A Neoprimitív együttes megalakulásában - szintén 1976-ban - egyforma szerepe lehetett az együttmaradási és a szereplési vágynak. Műfajuk: zenés próza. Ismert (rock) számokra, slágerekre írtak elsősorban politikai jellegű, csipkelődő, blődli szövegeket, amik sok kortársuk körében "örökzöldek" lettek. Tagok: Nagy Gyula, Szántó Péter üzletkötő, Föld S. Péter, Jancsó Kornél, Szentirmay László újságíró, Jobbágy és Pleschinger Sándor tanár lett. Számaikat többnyire Föld S. Péter írta, és közösen "rontottak" rajta. A "Mindenkinek van egy alma" (eredetileg Harangozó Teri dala) például így kezdődött:

Mindenkinek vagy egy álma A miénk felébredt Robinson nem figyelt oda S a KISZ-be belépett

És a befejezés: "A mi szervünk nem jön izgalomba, ahhoz túl merev." 1980-ban kiderült, a hatalmi gépezet a KISZ-nél is merevebb. Tóth Dezső művelődésügyi miniszterhelyettes a rock ellenséges/ellenzéki szerepét többek között a Neoprimitív dalaival illusztrálta a könnyűzenészek tatai találkozóján (1981. márc. 23.): "Van egy együttes, amelyiknek van egy dala, amelyet úgy hívnak, hogy Szolid a Rita. Kérem szépen. Nem lesz szolidarita. Világos, kérem szépen? Nem lesz olyan dal, amelyik arról szól, hogy a Moszkva téren felszáll a villamosra az ellenőr, majd a dal végén ettől az ellenőrtől kérdezik meg, hogy az egész világra van-e bérlete? Nem lesz! (A Bérlet Blues szintén az ő daluk, a zenéjét Jobbágy írta - P. Á.) Ahol ilyen elhangzik hivatalos szerv által rendezett rendezvényen, magánúton, művelődési otthonban, bárhol, a működési engedélyt bevonjuk." Ezután nyáron csupán négy KISZ-táborban léptek fel. Működési engedélyüket pedig nem lehetett bevonni, mert nem volt...