Ljudmilla Ulickaja

Népszabadság - Sopronyi Gyula

A hatvanegy éves írónővel, akinek munkáit húsz nyelvre fordították le, és aki több rangos művészeti díjat is elnyert, a Líra és Lant kiadónál beszélgettünk.

- Nem szeretek otthon dolgozni. Állandóan csörög a telefon - panaszolja a kedves, közvetlen modorú asszony, aki rendszerint külföldön ír. Persze érdeklődik a hazai közélet iránt, a szabadság és a kirekesztettség visszatérő téma műveiben. Főleg a nőké. Hőseinek többsége nő, például a világhírű Médea és gyermekeiben, de "legjobb esetben is" nőgyógyász, mint a magyarul szintén megjelent Kukockij esetében. Átlagosnak tűnő, de egyedi, különleges személyiségekről ír, akiket a vágyaik többnyire hazugságokba hajszolnak - az Életművésznőkben is. Ártatlan kis hazugságok ezek, az életet színesítők - magyarázza, majd sietve hozzáteszi, hogy utálja a hazugságot, s az azt tápláló félelmek leküzdése, a múlt terheinek levetkőzése motiválja, habár művészi feladatának ezt nem tekinti. Oka pedig volna rá, hiszen az "átkosban" a biológus végzettségű Ulickaját kirúgták a genetikai laborból, ahol dolgozott, mégpedig szamizdat irodalom birtoklása miatt. - Éjjelenként Szolzsenyicint, Brodszkijt olvastunk, meséli, de nem küzdelemből: lelki szükségletből. Ma már a hatalmat nem érdekli, mit olvasunk éjjel, amiért nagyon hálás vagyok, mondja Ulickaja.

Az Oroszországban már-már kultusznak számító női irodalom előretörését kulturális fordulatnak látja. - A nők végre kezdik elfoglalni méltó helyüket a társadalomban. És ennek örülni kell, teszi hozzá, hiszen a nők békésebb természetűek. Talán nem véletlen az sem, hogy az olvasók 70 százaléka nő. "A férfiak inkább focit néznek, és meghalnak a háborúikban", jegyzi meg keserűen. Így a nők válnak életünk, s az otthon, a megértés, a szeretet és megbocsátás letéteményeseivé, mégsem hallani a hangjukat.

A felszabadulást az író személyesen is átéli. Minden hosszabb regény befejezése után... "Olyan ez, mint egy hosszú betegségből kigyógyulni", magyarázza, miért ír inkább novellát mostanában. Következő kötetében is pároldalas történetek szerepelnek majd (az Életművésznők is rövid elbeszélések füzére). Amikor újabb műve témáiról kérdezzük, elgondolkodik, majd azt mondja: Hajszálnyira az élettől, talán ez lesz a címe.

Ulickaja címei eddig is sokat elárultak az életéről, a természettudós tudásán és tapasztalatain átszűrt, nagyon népszerű művészetéről. A határvonalakat kutatja, élet és halál, igazság és hazugság, szabadság és szolgaság, tudomány és művészet között. "Szeret-nem szeret, leköp-megcsókol" - írja az Életművésznőkben.