Az Erdélyi Érchegység települései az ókortól ismertek nemesfémkincseikről. Abrudbánya és Zalatna volt a Római Birodalom Dacia nevű tartományának legnevezetesebb aranylelőhelye. Az utóbbi időben azonban Verespatak nevétől hangos a világ. A rómaiak idején Alburnus Maiornak nevezett településen 1786-ban, majd 1854-56-ban világraszólóan szenzációs leleteket találtak az ókori bányajáratokban: a II. századból származó, zsineggel vagy kapcsokkal összefűzött, viasszal bevont táblákat, amelyekre kölcsön-, adásvételi, társasági szerződéseket írtak. Effélék csak Pompeiből és Herculanaeumból kerültek elő. Verespatak hoszszú ideje halódó település. A régi módszerekkel már nem érdemes itt aranyat bányászni, az újakkal azonban igen.
A verespataki eldorádó
Az aranynak az ércből ciánnal történő kinyerése tönkreteszi az itt élő emberek életét, a jobbára még érintetlen természeti környezetet, és a felbecsülhetetlen értékű ókori műemlékeket, a még javarészt feltáratlan hajdani bányajáratokat.
Hogy milyen veszélyek fenyegetik az itt élőket, arról készített szociofilmet Kocsis Tibor, aki már forgatott a tiszai ciánkatasztrófa idején is. Új Eldorado című munkáját kedden mutatták be az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Kocsis erőteljesen ábrázolja egy átlagosan lepusztult romániai település hétköznapjait, amelyeket "csupán" az bolygat fel, hogy egy multinacionális aranykitermelő vállalat meg akarja semmisíteni magát a települést is. Nem úgy azonban, ahogyan ezt a diktatúrában csinálták. Nem telepítik ki a lakosokat, hanem "ráveszik" őket, hogy hagyják ott szülőházukat, a nekik kedves tájat, templomaikat. A cég emberei mindent megígérnek. Sokan mindennek ellenére maradni akarnak. Segítségük is akad: Svájcból és máshonnan érkező környezetvédők, és persze a magyar filmesek. A verespatakiak egy része bizakodik. Méghozzá abban, hogy ilyen környezetrombolást Európa nem hagy annyiban.
A magyar néző pedig csak figyel, hátha valahol felbukkan néhány román nacionalista. Aki oly hangosan tud a több mint kétezer éves erdélyi dákoromán kontinuitás mellett, egyszersmind a jöttment magyarok ellen ágálni. Közülük azonban egyet sem látunk a filmen, arról sem tudunk, hogy Bukarestben tüntetéseket szerveznének az "ősi román emlékek" megsemmisítése ellen. Gyanú ébred tehát: nagyon le lehet ez a verespataki aranyügy valahol vajazva, ha már a román nacionalisták is hallgatnak róla. Kérdés: ebben az esetben Európa segíthet-e?
