Dacból nem evők

Az egyetemista lányok közül ma már minden második táplálkozási gondokkal küszködik. A legfrissebb kutatások szerint "családban" kialakuló jelenségről van szó.

Erős családi kötődés jellemzi a táplálkozási zavarokkal küzdő betegeket, nevelő-, javítóotthonokban szinte egyáltalán nem fordul elő ilyen - legalábbis ezt igyekszik bizonyítani egy most kezdődött kutatás. A családjuktól elszakított, szeretethiánytól szenvedő gyerekek feltételezhetően nagyobb eséllyel küzdenek meg a pszichés problémákkal, amelyek keletkezéséhez a családi "burok" kimondottan hozzájárulhat.

- A túlzott gondoskodás, a lelki nyomás vagy éppen az agresszió ellen a leghatásosabb dacreakció a látványos "nem evés", amely ellen tehetetlenek a szülők - állítja dr. Túry Ferenc, a kutatást vezető szakorvos. - Ha a gyerek megtanulja, hogy az evés visszautasításával hatást tud elérni, problémáit, tiltakozását azután már valószínűleg elsősorban ezzel fejezi ki. Ennek a reakciónak azonban súlyos üzenete van, hiszen a gyerek élete forog kockán. Nevelőotthonban semmit sem érnének el ezzel, legfeljebb megennék előlük az ételt, de senki sem figyelne oda, hogy gond van.

Az anorexia kezdetét követő tíz éven belül a betegek nyolc százaléka meghal, húsz év elteltével a húsz százalékot is eléri a halálozás. Elsősorban a súlyos alultápláltság, fertőzések, öngyilkosság, szívmegállás vezet tragédiához.

Az anorexia nervosában szenvedő beteg súlyos fogyókúrával, testedzéssel mindent megtesz, hogy testsúlya nehogy meghaladja a korra és testmagasságra vonatkozó minimális normát. Kóros soványságuk ellenére túlsúlyosnak tartják magukat, folyamatosan attól rettegnek, hogy elhíznak. Ebben a stádiumban a lányoknál általában elmarad a menstruáció. A mozgásos hiperaktivitás gyakori, jellemző a teljesítményorientáció, túlkontrolláltság, kerülik az érzelmeket, a szexualitást is. Személyiségük részben megváltozik, visszahúzódó, dacos, gyakran depressziós lesz a beteg. A bulimiás páciensek szintén állandóan aggodalmaskodnak alakjuk és testsúlyuk miatt, szigorú diétájukat azonban kontrollálhatatlan falásrohamok szakítják meg. Bűntudatukat rendszerint önhánytatással, hashajtó vagy vízhajtó szedésével, testedzéssel próbálják csökkenteni, súlyos esetekben a napi 8-10 falásroham és hányás is előfordul. A testsúly változó lehet, előfordulnak sovány, kövér, de normális súlyú betegek is.

- A páciensek nagy részének kettős tünetei vannak, az anorexiások felében bulimiás tünetek is kialakulnak, illetve a kezdetben bulimiás betegek jelentős részében anorexiás tünetek fejlődhetnek ki. Bármelyik csoportba tartozó páciensek naponta és órákon át végezhetnek testgyakorlatokat, gyakran öndestruktívak, szexuális érdeklődésük csökken, teljesítményük romlik, állandóan fáradtak, hangulatuk nyomott, deprimált - részletezte Túry Ferenc.

Az anorexia kezdetét követő tíz éven belül a betegek nyolc százaléka meghal, húsz év elteltével a húsz százalékot is eléri a halálozás. Elsősorban a súlyos alultápláltság, fertőzések, öngyilkosság, szívmegállás vezet tragédiához. - Ha egy fiatal lány kóros soványsággal vagy erősen romló fogzománccal jelentkezik, fel kell merülnie az evészavar gyanújának. Még azoknál a betegeknél is, akik megtévesztően jól érzik magukat, gyakran fordul elő csökkent pulzusszám, vérnyomásesés, kiszáradás, gyomorpanasz, csontritkulás - állítja Túry Ferenc.

Az átlagnépesség harminc százaléka küzd étkezési gondokkal, az egyetemista lányok körében a hatvan százalékot is eléri ez az arány. Az anorexia általában 12-18 éves korban, a bulimia néhány évvel később kezdődik. A felső és középső társadalmi osztályokban gyakoribb, bár az utóbbi években alacsonyabb osztályokban, illetve idősebbek és férfiak körében is előfordul. Fokozottan veszélyeztetettek a diákok, a táncosok, manökenek, egyes sportolók, férfiak között leginkább a homoszexuálisok vagy a testépítők (náluk elsősorban az inverz anorexia jelentkezik, amelyre az anorexia tüneteinek fordítottja jellemző: izmos testük ellenére soványnak tartják magukat, szteroidokat használnak, szégyellik vélt soványságukat. A kényszeres testedzés kitölti életüket).

A betegséget az elmúlt húsz évben kezdte "komolyan venni" az orvostudomány: történeti előzményei századokkal ezelőtt ismertek voltak, de a bulimia csak 1979-ben jelent meg önálló betegségegységként. Az anorexiát a XVII. században leírták, ám a XX. századig az agyalapi mirigy rendellenes működésének tulajdonították.

Az anorexiások modellekhez szeretnének hasonlítani
Az anorexiások modellekhez szeretnének hasonlítani
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.