Kovács alezredes leírása a radar lehetséges telepítési helyszíneiről, azok paramétereiről, alkalmasságukról nagyrészt megerősítette korábbi értesüléseinket (a Tubest illetően is, melyet szintén megvizsgál a bizott-ság...). Bár az illetékesek leveleinknek is csak csekély hányadára válaszoltak, minden hivatalban, még a Honvédelmi Minisztériumban is rejtőznek az ökológiai gondolkodással rokonszenvezők, így nem maradtunk teljesen tájékozatlanok. Kovács alezredes megerősített abban, hogy elég jó alapokról indultunk ki.

Ezzel az egésszel kapcsolatban egy nagyon fontos dolgot kell megvilágítani: nem a zöldszervezetek, jogvédők kompetenciája eldönteni, hová kerüljön az a radar, s nem az érintett kormányok által bennszülöttként kezelt helyieké. De nem is a katonáké.

Bocskai István, a HM kirendelt képviselője több ízben is elmagyarázta nekünk: nem érti, mi a gond, hiszen "matematikai modellekkel, számítógépes programokkal többször is leellenőrizték: a Zengő a legideálisabb helyszín".

Hát pont ez az. Ha ez az ország egyetlen néptelen pusztaság volna, egy elkerített katonai gyakorlótér, akkor jó lenne ez a döntési mechanizmus. Egy szempont van: a matematikai hatékonyság. De mivel ebben az országban emberek élnek, akik kirándulnak, a városokból a hegyekbe járnak feltöltődni, és ezekben a hegyekben szigorúan védett, különleges szépségű növények vannak, más szempontokat is figyelembe kell venni: környezetieket, társadalmiakat is. És mivel nem katonai diktatúrában élünk, jogi szempontokat is. Ráadásul az a radar nem a NATO ajándékaként épül, hanem a mi adónkból (még ha az meg is járja a NATO kasszáját), számítson hát a bennszülöttek véleménye is.

Újfent védekezni kell a jobboldali politikai hecckampány vádja ellen. Tény, hogy a környezetvédők, rendszerkritikusok bizonyos értelemben mindig ellenzékiek, s az is, hogy mindig a politikai ellenzék húzódik hozzájuk közelebb - már ha népszerű ügyről van szó. Mi sem természetesebb, hogy az ilyen ügyeket az ellenzéki sajtó szívesebben tárgyalja, mint a kormánypárti. El lehet képzelni, milyen kellemetlen és bosszantó az ilyen dörgölődzés, ha az ember rengeteg energiát fektet abba, hogy ne diszkvalifikálják az Orbán-bérencség vádjával (legalábbis 2006-ig, mert 2006-tól már esetleg Gyurcsány-bérencek leszünk).

Jobboldali politikai akció volna a Zengő védelme? Pár név a Medgyessy Péternek írt petíció aláírói közül: Andrassew Iván, Artner Annamária, Bodor Ádám, Endreffy Zoltán, Eörsi István, Juhász Péter (Kendermag Egyesület), Kornis Mihály, Radnóti Sándor, Schmuck Erzsébet, Sükösd Miklós, Szalai Erzsébet, Szikinger István, Tamás Gáspár Mikós, Vágvölgyi B. András, Váncsa István, Vásárhelyi Mária, Zágoni Miklós. Tar Sándor és Majtényi László is büszkén hordja a zengős kitűzőt. Ők aztán arról híresek, hogy pár forintért, Orbán Viktor buksisimogatásáért bármire hajlandók, de legalábbis bármikor könnyedén megtéveszti őket a hosszúhetényi ökomaffia.

Ha valamivel nem akarunk érdemben foglalkozni, szembesülni, ez a legegyszerűbb: berángatni a napi politika meddő sarába. Vagy újabban: leterroristázni.

Ami az ötvenes években volt a kulák és az imperialista ügynök, negyvennégyben a zsidó, az lesz hamarosan a terrorista. Az, hogy egy magas rangú katona ragasztgatja ezt a címkét szeptember 11. és Beszlan után, elveszi az ember egészséges nevethetnékjét. Komolyan mondom, nem szeretném a biciklimmel egy dugóban Kovács alezredes autóját előzni azok után, amiket írt.

Ez egyszerűen nem sportszerű. Akkor, amikor a terrorizmus elleni harc jegyében az USA-ban olyan törvényt léptetnek életbe, mely szerint terrorcselekménynek minősíthető állatok kiszabadítása a laboratóriumokból, szőrmetelepekről. De akár egy transzparens kifüggesztése is, ha különösen bosszantó helyre kerül. (!) Ezzel a kifejezéssel nem lehet viccelni, lassan még kevésbé, mint az antiszemita jelzővel: Svájcban, a demokrácia fellegvárában egy hídról lelógó, transzparenst tartó globalizáció-kritikus tiltakozót vágott le tudatosan tartókötelékéről egy rendőr, mert "akadályozta a forgalmat". Hiába rimánkodott, huszonkét métert zuhant. Olaszországban a rendőrség halálra gázolt egy demonstrálót, a francia titkosszolgálat nyugodt lélekkel robbantotta föl a Greenpeace erőszakmentesen tiltakozó hajóját. Azon egy fotós halt meg, álmában. A Shell fegyveres milíciákat pénzel, hogy a földjüket féltő nigériaiakat eltakarítsa az olajkutak útjából. Hasonló példa egyre több akad. Magyarországon egyelőre csak a Nemzetbiztonsági Hivatal figyeli meg "szélsőbaloldali" szervezetekként a hazai béke- és környezetvédő egyesületeket, és megállapítja: "agresszió egyelőre nem tapasztalható a részükről, de ez az európai uniós csatlakozással változhat".

Hát mivel adtunk okot több helyről, elképesztően megterhelő módon ellenőrzött törvényes tevékenységünkkel mi, közhasznú társadalmi szervezetek arra, hogy ilyen veszélyes szóval illessenek minket? Tisztességes dolog volt valakit lekulákozni '52-ben? És leterroristázni ma? Most, amikor a terroristák Beszlanban a beteg aljasság új dimenzióit nyitották meg? Hát milyen képek tartoznak most e szóhoz? Egy terroristával szemben minden eszköz megengedett, mert az etikus elbánásra már nem formálhat jogot, és meghallgatni sem kell, sőt.

Kovács Gyula nyugalmazott alezredesre nem haragszom, bár égő nyilakkal lődözi nádtetőnket. Ő egy olyan világban szocializálódott, ahol a hatalmi ágak nem voltak megosztva, s a katonaság ellenében nem lehetett dönteni. Kizárólag katonai kérdésnek tekint mindent, amit lehet, és a sajátjának azt a területet, ahol nem egy idegen katonaság parancsol. A civil: vagy javai beszolgáltatására köteles hátország, vagy terrorista. Ha nem volt az övék a Zengő teteje, kisajátították. Ha a jog lassítja az ügymenetet, a Varsói Szerződésre (a NATO-ra) hivatkoznak, vagy biztonsági szolgálatot fogadnak, mint február 13-án.

A magyar közélet nagyon lassan szokja, hogy a jelen idejű ökológiai katasztrófa megváltozott gondolkodásmódot és cselekvést követel. Ennek jegyében mondom, hogy a radar helyét nem döntheti el a katonaság. Miként mi sem. A Zengő védelmében kialakult koalíció azért volt kénytelen ekkora hullámokat vetni, hogy a döntés újragondolásánál vegyék figyelembe az általunk hangoztatott szempontokat is. Hogy ez korábban nem történt meg, azt a kormányzat sem tagadja. Mi azt mondjuk, ne védett területen történjék meg az építkezés.

Ha ez többmilliárdos többletköltséget jelent, akkor építsenek két-három kilométerrel kevesebb autópályát. Mi sem birtokoljuk a bölcsek kövét, de a társadalmilag legitim döntés meghozásához az kell, hogy a közös nevező kialakításánál a környezetvédelemi, a jogi, a társadalmi szempontokat is vegyék figyelembe annyira, mint a katonaiakat.

A szerző a Védegylet munkatársa