Az ember játékos faj, gondoljunk csak a labdarúgásra vagy Tribuszernére, ráadásul a sebességet is szereti, úgyhogy teljesen logikus, hogy autó- és motorversenyeket rendez mindenhol, ahol van néhány méternyi talaj a kerekeknek. A motorsportoknak azonban megvan az a hátránya a többi játékkal szemben, hogy viszonylag keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy versenyezzenek, ezért vagy a pályák mellett ácsorognak ún. nézőként, vagy a Kis József utcában próbálják legyorsulni a 99-es buszt, özv. Szabó Béláné nagy-nagy szomorúságára.

Az autó-motor sport költséges szórakozás, egy ralifutamra például rámegy hét-nyolcmillió, ezért Antal Krisztián versenyző-menedzser, aki a gokarttól jutott a Barber Dodge Pro Setries tesztpilótaságig az Egyesült Államokban, meghonosította Magyarországon a Rally Ride (eredetileg francia) szisztémáját.

A Rally Ride azoknak ideális megoldás, akik szeretnék kipróbálni tudásukat, képességeiket a ralisportban, de momentán nincs 20 milliójuk az induláshoz, és az optikai tuninggal feljavított Daciát már szégyellik a szomszédok előtt. A cég fenntart néhány autót, szerelőbázist, pályát, a versenyző pedig beleül a gépbe, és megmérettetik. 29900 forintos nevezési díjért jár 10 bemelegítő kör, két tréningkör és három versenykör a bélapátfalvai magaslati pályán, valamint folyamatos konzultáció a szakértőkkel. A bemelegítő körök után elmondják a páciensnek, hogy mennyivel jobban lehet az első ülésről kezelni a pedálokat, vagy hogy most már kinyithatja a szemét, mert így bizony baj lehet a gyors körökben. A legjobb 30 versenyző bejut a döntőbe, ahonnan egyenes út vezet egy külföldi futamba. Egyforma autók, egyforma pálya, azonos esélyek.

Házasság és kupleráj, de ki is kérdőjelezhetné mindkettő tagadhatatlan érdemeit. A hagyományos ralis elkötelezi magát, minden este autójával fekszik, ápolja, szereti és fejleszti, ha nincs senki a közelben, kedves butaságokat sugdos neki. A rallyrider fizet, élvez és távozik.

A versenyzés előtt aláírt nyilatkozat tartalmazza a teljes felelősségvállalást is gondatlan magatartás miatt bekövetkező károk tekintetében, úgyhogy egy elméretezett kézifékes bravúr érdekes és minden bizonnyal hosszú polgári peres eljárást von maga után. Erre azonban még nem volt példa, csak egy esetben kellett a jelentkezőt eltanácsolni a vezetéstől, mikor is kiderült, hogy négyes fokozatban szeretné elindítani a Tigert.

Nem szállták meg a futamokat a szabadnapos pitbull trénerek sem, még nem divat a borotvált homlokúak között a bélapátfalvi kirándulás.

A pályát a Gyári-tó feletti fennsíkon alakították ki, nagyjából szemben a Szomjas Csuka nevű kisvendéglővel, ahol meglepő módon csak inni lehet, enni nem, viszont előtte az ideges horgászok kukoricával dobálják a kutyámat. Az út innen vezet fölfelé a csúcsra, ahol a szorgos mészkőbányászok a külszíni fejtés módszerével múlatták az időt annak idején, és létrehoztak egy ralipályának kiválóan alkalmas területet.

A kijelölt táv bő egy perc alatt teljesíthető, halott bójánként három másodperc levonás. De még izgalmasabb a környezet, mivel pár lépés után az érdeklődő eljut a fennsík szélére, ahonnan érdekes szakadékok kezdődnek.

Antal mellé szíjazva teljesítem a pályát, azaz ő vezet, én pedig szorgalmasan kopogtatom bukósisakommal a kiálló részeket, és közben megpróbálok úgy kinézni, mint aki élvezi a helyzetet. Furcsa, de a második kör már bejön, a halálfélelem helyett néha kimondottan jólesik, amint néhány méteres repülés után a murvára érkezünk, vagy álló hátsó kerekekkel csúszunk el a meglepett bóják előtt.

Zúzott, tört kövek, szemerkélő fémízű eső, mint egy több-kevesebb sikerrel végig vitt agrárprogram, olyan a táj. Nem lepődnék meg, ha feltűnne Obi van Kenobi, de csak az RTL Klub versenyzői színesítik a holdbéli környezetet. Kihámozzuk magunkat a kezeslábasból, és értékeljük a köröket.

Antal az amerikai píár legszebb hagyományait eleveníti fel, amikor hangsúlyozza, hogy itt nincsenek győztesek és vesztesek, csak játék az egész, már kezdem úgy érezni, hogy egy nagy-nagy család vagyunk, de mielőtt átölelném, inkább az autónk felé terelem a csapatot.

A hegyről levezető úton egy darabig még tart a lendület, aztán lassan kiengedünk, mint Béla, kifelé jövet a Rambo IX-ről. A tizedik kanyarnál már leereszkedik a kényszeresen felhúzott váll, a határozott léptek elsimulnak. Mazsolák leszünk megint.

autók

Tiger

Motor: 1600 cm3, 4 hengeres soros

Teljesítmény: 140 LE

Fordulatszám: 7250/perc

Vezérlés: 16 szelepes DOCH

Erőátvitel: elsőkerék-hajtás,

5 fokozatú váltómű

Végsebesség: 220 km/h

Exess Competition (a döntőben)

Motor: 1300 cm3, 4 hengeres soros

Teljesítmény: 200 LE

Fordulatszám: 10600/perc

Vezérlés: 16 szelepes DOCH

Erőátvitel: 4x4, 6 fokozatú szekvenciális váltó

Végsebesség: váltóáttétel szerint 230 Km/h