Ha a terrorveszély a jelenlegi szinten marad, vagy tovább erősödik, Magyarországnak is, miként minden más fenyegetett államnak tennie kell valamit, hogy megvédje utasszállító gépeit a terroristák rakétatámadásától. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a repülőgépet fel kell szerelni az elindított rakétát észlelő, majd védelmi ellenintézkedéseket megtevő szerkezetekkel, műszerekkel, például bekapcsolnia a tűzijáték-rakétákhoz hasonló, nagy hőt fejlesztő, így az ellenséges föld-levegő rakéta hőkereső fejét, irányítórendszerét megtévesztő hőcsapdarendszert. Ez a rendszer apró, tenyérnyi méretű kazettákból kis távolságra, 50-100 méterre egyidejűleg több kis "tűzijáték-rakétát" lő ki, amelyek hője becsapja az utasszállítóra kilőtt föld-levegő rakétát.

Ez a hőcsapdarendszer katonai gépeken, helikoptereken évtizedek óta létezik, egészében véve hatásos védelmet nyújt a vállról indítható föld-levegő rakéták ellen. Ezek két leghírhedtebb típusa a szovjet-orosz SA-18-as, vagy az amerikai Stinger. Mindkét típus a repülőgépek hajtóművei által kisugárzott hőt érzékeli és követi. Az ellenük való védekezés alapelve: az utasszállító gép motorjai által kibocsátott hőt elfedni, elkendőzni más, trükkös hőforrásokkal, hőcsapdákkal, így a szó szoros értelmében félrevezetni az ellenséges rakétát.

Az amerikai törvényhozásban a polgári gépek rakétatámadás elleni védelmét felvállaló Steve Izrael kongresszusi képviselő adatai szerint ma a világban legalább 150 ezer darab ilyen, a polgári gépekre nagy veszélyt jelentő, vállról indítható, a múlt század \'60-as, \'70-es évei óta gyártott, viszonylag kisméretű rakéta létezik. A vállról indítható rakéták roppant veszélyesek, amerikai források szerint az elmúlt 25 év nemzetközi katonai konfliktusaiban a géplelövések 90 százalékát ezekkel hajtották végre. Sok szakértő tamáskodik, hogy lehetséges-e hatékony és nem csillagászati összegekbe kerülő védelem ellenük.

A nemzetközi feketepiacokon viszonylag könnyen beszerezhetőek, áruk 5000-30 000 dollár között mozog. 1973-ban a palesztin Fekete Szeptember terrorszervezet tizennégy darab szovjet gyártmányú SA-7-es rakétát csempészett be Olaszországba, hogy lelője Golda Meir izraeli kormányfő gépét. Percekkel azelőtt kapták el a terroristát, hogy kilőtte volna a gépre a rakétát. Bagdadban az idén SA-18-as rakétát lőttek ki a nemzetközi repülőtér környékéről egy felszálló C-141-es amerikai katonai szállítógépre.

A hatásos védelemhez nem elég a kilőtt rakéták elleni védőrendszereket az utasszállítókra felszerelni, hanem meg kell akadályozni a terroristákat, hogy megközelíthessék a repülőgépek le-, és felszállópályáit. A vállról indítható rakéták többsége ugyanis legfeljebb 4-5 kilométer magasságig képes kárt tenni az utasszállítóban, amelynek 10 kilométer körüli utazómagassága már biztonságosnak mondható.

A feladat roppant bonyolult. Budapest-Ferihegy hatásos területvédelméhez például a felszállópályák, a légi folyosók körüli, körülbelül hatszáz négyzetkilométernyi, nagyrészt lakott, beépített területet, Nagy-Budapest területének csaknem kétszeresét kellene úgy ellenőrízni, hogy oda terrorista, vállról indítható rakétával felszerelkezve, ne juthasson be. A vállról indítható rakéta nem nagyméretű szerkezet, elfér egy csellótok nagyságú dobozban, egy kis személyautóban, súlya sem haladja meg indítócsővel együtt sem a húsz kilót.

Ezt a terroristaveszélyes területet úgy lehet csökkenteni, ha a felszálló gépek - meredekebben emelkedve - sokkal gyorsabban érik el a biztonságos, 6-7 kilométeres magasságot. E sorok írója például a nyolcvanas években, Kabulban járva többször tapasztalta, hogy az odaérkező, illetve onnan távozó utasszállítók roppant meredek szögben közelítették meg, hagyták el a repteret, hogy mielőbb kikerüljenek az ellenséges Stingerek hatósugarából. Már akkor ismerték a hőcsapdás védekezést, úgyhogy a le-felszálló gépeket két oldalról egy-egy Mi-24-es Hind harci helikopter kísérte és hőcsapdákat (flare), apró rakétákat lődözött szanaszét.

Rejtélyes "baleset" az öbölben

Mégis meg tudja közelíteni egy kis hajó a világ talán legjobban őrzött katonai szuperfegyverrendszerét, a J. F. Kennedy repülőgéphordozó hajót, úgy, hogy a legkorszerűbb jelzőrendszerein észrevétlenül átsiklik? Az Arab- (Perzsa)-öbölben állomásozó 5. amerikai flotta pénteken közzétette, hogy a Kennedy összeütközött egy kisméretű arab halászhajóval, bárkával amely elsüllyedt, legénysége valószínűleg odaveszett. A jelentés egy szót sem szól arról, hogyan közelíthette meg a szuperhajót a kis bárka, amelyen lehetett volna akár 1000 kilogramm robbanóanyag, roncstemetővé változtatva az amerikai flotta büszkeségét? Egy hasonló tragikus eset már történt itt az öböl vizeinél. Iszlamista terroristák átlátszó trükkel élve, árusoknak álcázva magukat, apró csónakon megközelítették a Cole nevű hadihajót, majd a közelébe érve felrobbantották magukat, Tizenhét amerikai tengerész halt meg. A mostani rejtélyes baleset körül is nagy a homály. Vajon a J. F. Kennedynek az éj sötétjében nekicsapódott bárkával a terroristák kísérletet tettek a szuperhajó biztonsági rendszereinek kikémlelésére? Vagy tán robbanóanyag is volt a bárka fedélzetén, csak nem tudták működésbe hozni a gyújtószerkezetet? (D. P.)