"Az angolokból soha nem lesz filozófus nép. Mindig az ösztönt fogják választani a logika, a jellemet az intelligencia helyett." - írja Orwell fanyar mosollyal az angol népről. Lehet, hogy mi magyarok is angolok vagyunk? Ez legyen a legnagyobb bajunk! A ciklus közepén, az európai választások után, a magyar választó feladta a leckét politikusainak: merre tovább?

Senki nem járt igazán jól. A Fidesz megnyerte, amit megnyerhetett. De vajon mit ér ez két év múlva? A legnagyobb jobboldali erőt immár kétfelől harapdálják, szélről a radikálisok, középről a magyar demokraták. Valószínű, hogy 2006-ban erősebb és veszedelmesebb lesz a szélsőjobb radikálisok - Jobbik és/vagy MIÉP - Európa- és Nyugat-ellenes tábora. Ha a Fidesz rányomul szavazóikra, az a baj, ha engedi a parlamentbe jutni őket, az a baj. Az MDF eredménye arra utal, hogy középen is áll parlamenti küszöböt súrló választói réteg. Ha a Fidesz szétveri az MDF-et, elveszti e tábort, ha az MDF önállóan indul, ezzel okoz gondot az "egy tábor, egy zászló" jelszavát hangoztató Fidesznek.

A szocialisták elvesztették, amit elveszíthettek. De talán még időben. A szavazók figyelmeztették, hogy se Budapest, se a biztos nagyvárosok nincsenek meg ilyen politikával. Rossz kormányzás párosult rossz kampánnyal. Nem az országot, saját szavazóikat csapták be. De ellentétben a Fidesszel, ebben a pártban ezt ki lehet mondani. A szocialisták kiválóan értenek a kockázatok kerüléséhez, a késedelmes döntésekhez, esélyeik elpackázásához, saját maguk romba döntéséhez. Viszont innen szoktak felállni. Elhibázták 1989 tavaszán, belebuktak 1990 tavaszán, de fölkeltek 1994-re. Elrontották 1994 nyarán és őszén, belebuktatták a gazdaságot 1995 elején, de javítottak 1995-96-ban. Késedelmeskedtek és fölényeskedtek 1997 őszén és 1998 tavaszán, elnyerték méltó jutalmukat az 1998-as választásokon. Összekaparták magukat, és kétszer győztek 2002-ben, hogy azonnal el is rontsák.

A csúcson, a hatalomban ösztönösen mindig rontanak. A tiszta és arányos jobb arcfél a hatalomból torz és szörnyeteg bal felét mutatja. Biztosan indulnak el a rossz úton. Térdig gázolnak a mocsárban, de mondogatják egymásnak, hogy ez az igazi. Amikor derékig vannak, már morgolódnak, de nem tartják illendőnek, hogy közöljék vezetőikkel - olyan rendes emberek. Azután megdühödnek, és egymást biztatva, taposva, lökdösve kimásznak a szárazra. Megígérik, hogy soha többet. Újra belemásznak. Bizalmatlanság és hálátlanság a szocialista vezérek ősi erényei.

Medgyessy Péternek 2002 novembere óta kormányoznia kellene. Célok, stratégia, intézmények teremtése. Az elhibázott szociálpopulista irány - se nem szegénypárti, se nem versenyképes - gazdasági problémákat okozott, és a reformok elmaradását eredményezte. 2004 februárja óta kormányoz, bizonytalanul, de legalább hozzákezdett. Kovács Lászlónak 2002 novemberében le kellett volna mondania a pártelnökségről. Akkor még volt párt, jól-rosszul működött a szervezet, a frakciót kézben tartotta Lendvai Ildikó, a pártot vitte a Juhász-Szili-Baja-Tóbiás- Puch ötös. A párt azóta szétesett, a fiatalítás elmaradt, mindenki összeveszett mindenkivel. A párt és a kormány viszonya tisztázatlan és tisztátalan. A választások hatására Kovács László kulturált európaiként félreállt. De még mindig nem vonta le igazán se a párt, se a kormány, hogy miért jutottak idáig, mit tettek jól és mit rontottak el.

A választási vereség megerősítette, hogy szocialista vezető - Kovács, Medgyessy, Szili, bárki - nem lehet köztársasági elnök. A társadalom egészét képviselő elnöknek nem adhat egyetlen párt fölhatalmazást. (Sem a liberálisok, sem az ellenzék, de a szellemi és a médiaelit sem járulna hozzá, hogy a szocialisták adjanak elnököt.) A baloldal szerencséje, hogy minden további nélkül ajánlhatja és elfogadtathatja köztársasági elnökként Bárándy Péter igazságügy-minisztert. Bárándy felkészültsége, képességei és népszerűsége a kormánypártok első igazán sikeres kampányát eredményezheti.

Ma a szocialista pártban két irányvonal csap össze. Az egyik, alighanem a többségi, balról támadja a kormányt és a pártvezetést. Vissza a baloldali értékekhez, vissza a szociális rendszerváltás ígéretéhez, vissza a szegényekhez és az alul lévőkhöz. Baloldali szocialista pártot! Erősebb, gondoskodóbb és szolidárisabb államot! Számoljuk fel a rendszerváltás igazságtalan rendszerét: szabadság mellé egyenlőséget! Adjunk európai esélyt, a felül lévők mellett az alul lévőknek is! Ez a "kivörösödés", balkanyar természetes. Következménye a hosz-szabb történelmi elszámolás elmaradásának: a rendszerváltás hátrányaiból a társadalom többsége részesedett, és az ezredfordulóig türelmesen belátta, hogy ennek így kell lennie. De amikor 1996 és 2001 között felhalmozódtak a rendszerváltás hasznai, abban reménykedtek, hogy ezekből arányosan és eséllyel részesednek.

Erre sem a Fidesz-kormány, sem az MSZP-kormány alatt nem került sor, mert azok különböző formákban és mértékekben ugyanolyan egyenlőtlenül és szociálisan igaztalanul osztottak vissza. Szociálpopulista politikájukat a közép és a felső közép megerősítésére használták, miközben rontották az ország és a felfelé törekvők versenyképességét és integrálódási esélyét. A Fidesz ezt nyíltan el is vállalta, az MSZP pedig nem tudott kiszabadulni a Fidesz fonta hálóból. Rossz rendszerekbe rosszul beöntött milliárdok nem használtak, hanem ártottak. Rájuk hivatkozni, velük takarózni mind a két kormányzat szégyene. Reformok, integrációs programok helyett pénzköltés. Valamit jól éreznek ösztönösen a csalódottak: mindez nem értük és velük, hanem a szavazatukért folyt.

A kivörösödött szociálradikalizmus gondja, hogy a tiborci indulatokon és a jogos-jogtalan sérelmeken túl hiányoznak a programjai, a csomagjai. Mit, hol, mennyiért, kikkel? (Ilyet a pártfogó felügyelet programján kívül nemigen találni.) A párt kisebbségi, rózsaszín, szociálliberális, modernizációs szárnya szinte vert helyzetben van: szakmai programokkal és reformjavaslatokkal nincs ellátva. (Az egészségügy reformcsomagja lehetséges jelölt, de még nem biztos, hogy le tudja tenni a vizsgát.) A szociálliberális szárnynak legerősebb választói támogatói a főváros és a nagyvárosok, de éppen itt van a legnagyobb elmaradásban. Nincs Budapest-stratégia, nincs elképzelés a megyei jogú városokra. A 2002-es választások világosan megmutatták, hogy az országgyűlési, de még inkább az önkormányzati választások tartós állóháborúk, ahol utcáról utcára, házról házra folyik a csata. Teljesítményt nem(csak) a választások idején, hanem négy év alatt kell nyújtani. (Ennek hőse és példaképe Csabai Lászlóné és Nyíregyháza. A kormány és a párt magára hagyta, becsapta, elárulta.) Magukra hagyott, félretájékozott, irányát vesztett önkormányzatokkal az MSZP szociálliberális szárnya, az MSZP, a baloldal biztosan veszít.

A színpadon ketten maradtak: Szili Katalin és Hiller István. Vidék és főváros, nő és férfi, mindketten hitelesek és Európa-képesek. Egyikük sem vádolható kádárista múlttal és korrupcióval. Nemcsak fiatalok, nemcsak tiszták, annak is látszanak. Szociálisan együttérzők. Sikeresek. Cselekvőképesek. Nem elválasztó, hanem összehozó személyiségek. Rózsaszínűek vörös sállal és nyakkendővel. Emberek, teli hibákkal és esendőséggel, néha sírnak, titkolják, de selypítve beszélnek. Egyikük érzékenyebb, másikuk okosabb, egyikük harcosabb, másikuk kiegyezőbb. Még minden lehet belőlük. Akarunk kész politikusokat? Befejezett embereket? Ha önmagukat és saját pártjuk sárkányait képesek legyőzni, Orbán Viktor meg se kottyan nekik.

Együtt kell működniük. Nincsenek egyedül. A politikában a legnagyobb tudás: hozzáférés a hozzáférőkhöz, hozzáértés a hozzáértőkhöz. Orbán Viktor azt tanulta az ösztönpolitikából, a népi előítéletekből, hogy meg kell szabadulni a gondolkodóktól. Gondolkodni itt vagyok én. De Orwell így folytatja: [Az angoloknak] "meg kell szabadulniuk az »értelmességgel« szemben tanúsított nyílt megvetésüktől. Nem engedhetik meg maguknak többé. Nem szabad ilyen mértékig tűrniük a rútságot, s a szellemi kalandvágynak valamiképp föl kell ébrednie bennük." A baloldalnak és az országnak nem ösztönre vagy logikára, nem jellemre vagy intelligenciára van szüksége, hanem ösztönre és logikára, jellemre és intelligenciára.

Medgyessy Péter, Szili Katalin, Hiller István 2004. március 12-én az MSZP-kongresszuson