Ágoston Jánosnak hívták az a budapesti illetőségű levélhordót, aki az itt látható Szolgálati utasítást napról napra magához vette, és bizonynyal gyakran forgatta is. Legalábbis így kellett tennie, ha tartotta magát a regula előírásához, miszerint "a jelen szabályzatot gondosan meg kell őrizni és a kézbesítés alkalmával a kézbesítőtáska külön rekeszében kell hordani".

Ágoston Jánosról sajnos semmi továbbit nem tudunk. Egy dolog azonban biztos: nem lehetett könnyű dolga, ha mindenben követni akarta a Mezei Géza m. kir. posta-főfelügyelő által leírtakat.

Különösen, hogy a levélhordókra érvényes Szolgálati utasítás szerint köteles volt "a postaintézmény jó hírneve érdekében is teendőit szorgalmasan és pontosan ellátni, a felekkel szemben szerény, előzékeny és illedelmes magatartást tanúsítani". A levéltitkot mindenkor megőrizte, a hivatali titkokat - például azt, hogy "valamelyik levélhordói járásban mi okból történt akár időbeni, akár személyi, akár szervezeti változás" - véletlenül sem közölte illetéktelen személyekkel. Főnökei dolgát megkönnyítendő szabadságát lehetőleg az őszi vagy a tavaszi időszakban vette ki, viszont azonnal jelentette nekik, ha magánéletében bármilyen fordulat állott be.

A levélhordó munkanapja kezdetén szabályszerűen felöltözve és az előírt felszerelési tárgyakkal jelent meg a hivatalban. Sapkája szíjára felfűzte a személyazonosságát egyértelműsíteni hivatott, ércből készült sapkaszámot, kézbesítőtáskájában pedig elhelyezte mindazt, amire aznap szüksége lehetett: a bőrből vagy kéregpapírból készült pénztárcát, az ajánlott küldemények kézbesítőkönyvét, a meghatalmazási űrlapokat, az értesítéseket, az átadóvevényeket, a tintairónt és - értelemszerűen - a Szabályzatot. A beosztószekrényből kiemelte a kézbesítési területére eső küldeményeket, útvonala szerint rendezte őket - az egy címzettnek szólókat összekötötte -, ellenőrizte, hogy rendesen megérkeztek-e az előfizetők hírlapjai, és arra is ügyelt, nincs-e a levelek, csomagok között olyan, amelyért nem elegendő díjat róttak le. (Ha talált ilyet, a kivetett portó öt százaléka őt illette meg.)

Ágoston János ezt követően útnak indult; a közlekedésben a rendelkezésére bocsátott villamosvasúti hetikártya segítette. Kézbesítő körútja során nem dohányzott, korcsmába be nem tért, indokolatlanul sehol sem késlekedett. De ez még a dolog könnyebbik része volt - mert hogy mit hogyan kellett kézbesítenie, azt 46 oldalon taglalta a szigorú Mezei Géza. Kiderült például, hogy közönséges levélpostai küldeményt akár a lakás bejáratánál vagy a lakóház kapualjában lévő levélszekrénybe is be lehetett dobni, szigorúan tilos volt viszont odaadni a házmesternek. Előkelő társadalmi állású személyek ajánlott leveleit egy átadóvevény kíséretében kellett beküldeni a személyzettel - a kézbesítőkönyvet még ilyen esetben sem adhatta ki a kezéből a levélhordó. A könyvet egyébként "magyarul, vagy más közértelmű nyelven" kellett aláírni; héber, török vagy cirill betűs szignót a postai alkalmazott nem fogadhatott el.

Pontos menete volt a szállodákba és kávéházakba kézbesítendő levelek átadásának, akárcsak a zárdákba és iskolákba vitt küldeményekének. A tanulók leveleit értelemszerűen a szüleiknek kellett átadni, a társadalmi szervezetek és politikai pártok pedig csak akkor juthattak hozzá a nekik szóló ajánlott küldeményekhez, ha alakulási jegyzőkönyvüket és alapszabályuk hiteles példányát a postahivatalnak benyújtották. Hasonló gondossággal jártak el az "Angolországból, Franciaországból, Hollandiából és Svájcból, nemkülönben a tengerentúli országokból" érkezett ajánlott levelekkel, sőt észak-amerikai feladó esetén még a közönséges levelekről is külön nyilvántartó könyvet vezettek.

De hát az éberség, a titkok, a csekkek és bizonylatok, akárcsak a kényszerkézbesítés bonyolult szabályrendszere - adóhatóság, tőzsdebíróság levele nem maradhatott kézbesítetlen, miként a "bejelentés villamosvezeték tárgyában" című értesítés sem - azonban a postás életének csak egyik szegmense lehetett. Másrészről ott voltak, ugye, a kutyák. Velük kapcsolatban a Szabályzat így intézkedett: "ha a levélhordót kézbesítés alkalmával kutya marná meg, veszettség elleni védőoltás alkalmazása céljából azonnal a Pasteur intézetbe menjen (IX. Rákos utca 7-9.)". Utána már nem is maradt más dolga, mint mihamarabb befejezni a kézbesítést.