A nyitott kert egyik meghatározó eleme a kerítés, amely készülhet szilárd építőanyagból, fából, fémből s ezek különböző kombinációiból is. A magyar kerítéskultúra változatossága kimeríthetetlen. Nem véletlen, hogy az önkormányzatok többsége már próbálkozik a kerítések harmonizálásával. Az új épület létesítésének fontos eleme a kerítés engedélyeztetése. Vannak olyan lakókörzetek, ahol már a kerítés átalakításához is be kell szerezni az önkormányzat engedélyét. Mindez azonban általában nem vonatkozik a zöld kerítésekre.

A zöld sövényről elmondható, hogy kordában tartott szabályos formájával harmonikusan illeszkedik a többi növény közé. Ha az ingatlan tulajdonosa jól választott növényt, s ismeri a nyírás szakszerű módját, akkor a sövény természetes átmenetet képez a kert épített és élő elemei között. Az épített és a sövénykerítés hibridje a mellvéden kialakított ültetőhelyre telepített növény - ezzel a módszerrel egyébként növelhető az építészeti hatóság által engedélyezett kerítésmagasság.

Vannak olyan növények, amelyekből tökéletesen áthatolhatatlan kerítés alakítható ki, ilyen a keskeny levelű ezüstfa, a tűztövis vagy a narancseper. Leküzdhetetlen akadály nő a vadcitromból is, amely kitelel nálunk, és óriási termésével egzotikus dísze is a kertünknek - csak az a baj vele, hogy nehéz beszerezni, ritka vendég a faiskolákban.

És még néhány, a nyírt sövények kialakítására itthon előszeretettel használt néhány növény a teljesség igénye nélkül: aranyvessző, babérmeggy, több borbolyafajta, cserjés pimpó, fagyal, húsos som, örökzöld mirtuszlonc, puszpáng, tuja, törpelonc, gyertyán, mezei juhar. Általában elmondható, hogy nyírt sövényt akkor érdemes telepíteni, ha a kert épített jellegét kívánjuk hangsúlyozni.

A zöld sövényhez türelem kell, hiszen az ezt alkotó növények jellemzően nem kaphatók akkora méretben, amiből rögtön kész kerítést kapnánk. Ha mégis - ami leginkább az örökzöldekre jellemző -, akkor már igencsak drágák, így inkább kisebb kerítésszakaszoknál jöhet szóba ez a megoldás. Vastag pénztárcával persze minden elképzelhető. A gyakorlat azt mutatja, hogy a sövénykerítést választók gyakran egy egyszerűbb drótkerítéssel határolják el a kertjüket, majd közvetlenül emögött kezdik el a növények felnevelését. Azzal számolni kell, hogy még a gyorsan fejlődő növények esetében is minimum 2-3 év, amíg a faiskolák szokványos méretéből magyar szemmel kerítésnek értékelhető sövény nő ki. Ha már a kívánt méretűek a növények, akkor akár le is bontható a drótkerítés, de ha eleve ez a szándékunk, akkor érdemes a hajtásokat folyamatosan kivenni a kerítésből, ellenkező esetben ugyanis a sövény annyira ránő, hogy csak a növények komoly sérelmével lehet eltávolítani a drótfonatot. Ez utóbbit sokszor ott is hagyják, ettől viszont esetenként a növény nem nő szépen.

A cserjekerítéseket metszeni a kívánt magasság elérése után évente minél többször, de legalább kétszer szükséges. A telepítés után közvetlenül a talaj felszínétől érdemes arasznyi távolságra visszavágni a növényeket. A kívánt magasság eléréséig a sövényt évente 2-3 alkalommal nyírjuk. Érdemes úgy időzíteni, hogy minden 10 centiméteres hajtásnövekedést kövessen metszés. Sok hobbikertész esik abba a hibába, hogy a kívánt magasság minél gyorsabb elérése érdekében nem metszi vissza eléggé a fiatal sövényt. Ez azonban visszaüt, mert a növények felkopaszodnak, a sövény ritkás és csúnya lesz. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a teljes visszavágás, amivel kezdődik minden elölről.

Ha a kívánt magasságot már elérték a növények, akkor fenntartó metszésről beszélhetünk, amivel a sövény alakját kell megőrizni. A növények fényellátottsága szempontjából a téglalap vagy nyújtott trapéz alakú keresztmetszet a legmegfelelőbb, ilyenkor elkerülhető a felkopaszodás.

Másfajta sövény alakítható ki a virágzó cserjékből. Ha ízlésesen és a növények kölcsönhatásait figyelembe véve válogatunk, kerítésünk az utca díszévé válhat. A virágzó cserjékből összeállított sövényekre jellemző, hogy a nyírt sövénynél rövidebb idő alatt érik el a megfelelő méretet. A cserjesorban lehet egyetlen fajt vagy különböző virágzó bokrokat ültetni. Ez utóbbiak növekedésben, virágszínben és a virágzás idejében különbözhetnek egymástól. Célszerű hasonló iramban fejlődő növényeket ültetni, ellenkező esetben ugyanis a gyorsabban fejlődők elnyomják a kisebbeket.

A kert szélének beültetéséhez legalább két méter magasra növő cserjék alkalmasak: aranyvessző, fehértarka levelű som, hortenzia, japánbirs, japán rózsa, jezsámen, korai nyári orgona, korai tamarix, kerti bajnóca, mályvacserje, orgona, ostorménbangita, rózsalonc, sárga levelű hólyagvessző, gyertyán, mezei juhar.

A virágzó sövényeket alkotó növények két csoportba sorolhatók, s ez határozza meg metszési idejüket. Ősszel fejleszti a következő évi virágrügyeit az aranyvessző, a gyöngyvessző, az orgona, a tamarix, így a tavaszi metszéssel ezeket is eltávolítanánk, megakadályozva, hogy a cserje virágba boruljon.

Más cserjék rügyeiből először hajtások nőnek, és ezekből csak később fejlődnek ki a virágok. Ezeket a fajokat kora tavasszal is lehet metszeni. Ilyen a fagyal, a nyári orgona és a hortenzia is.

Bizonyos korlátok között örökzöldekből s tűlevelűekből is kialakítható sövény, ez azonban inkább csak takaró-védő sövénynek javasolható. A hazánkban őshonos közönséges tiszafa viszonylag jól tűri a metszést, és rendkívül dekoratív. Jó tudni, hogy - a piros magköpeny kivételével - a növény minden része mérgező. Egyes tujafajták is alkalmasak sövény létesítésére. Különösen a nyugati fajtakörbe tartozó brabanti változatából nevelhet szép sövényt, aki elfogadja, hogy télen megbarnulhatnak a növény levelei. A sövényként divatos növények közé tartozik a leylandciprus is, főként gyors növekedése miatt.

Biztos, hogy az utca díszévé válik a szerb luc sövénye. A Balkánon őshonos ez a karcsú koronájú fenyő, éghajlatunkon jól érzi magát, és kedvezőtlen környezetben is gyorsan fejlődik.

Kerítéshibrid: félig fal, félig növény