Az utolsó kiképzési repülés után már csak egyszer szállnak fel innen a Mi-24-es harci helikopterek: augusztusban, amikor végleg átköltöznek a szolnoki repülőtérre, hogy ott szolgáljanak tovább kezelőikkel együtt, egy új alakulatban, amelyet a szolnoki szállítórepülőkkel együtt alkotnak majd. A 87. Bakony Harci Helikopter Ezredet feloszlatták, csapatzászlaját levonták és átadták a légierő parancsnokának. A 450 hektáros reptér egyelőre üres marad - amíg a szomszédos Veszprém városának nem sikerül polgári repülőteret varázsolnia a helyére.

Az utolsó szentkirályszabadjai kiképzési napon látványos repülőbemutatóval búcsúztak a helikopteresek az általuk csak "Szentkirály"-nak nevezett bázistól családtagjaik, barátaik előtt. A nézők közül sokan átéltek már hasonló átszervezést, leépítést más repülőcsapatnál, például a közeli Pápán. - Ha így megy tovább, a magyar légierőből csak a zenekar marad! - dörmögte egy nyugdíjas hadfi komoran, miközben a légierő fúvószenekarának felsorakozását figyelte a csütörtöki parádé előtt.

Az biztos, hogy sok kitűnően képzett, a NATO-gyakorlatokon is helytállt, több nyelven beszélő pilótát veszít ezzel az átszervezéssel a Magyar Honvédség. A 838 tagú ezredből 203-an nyugdíjba mennek, közöttük tíz helikoptervezető.

Gaál Csaba őrnagy például negyvenegy évesen válik meg a seregtől: nem követi kedves gépét Szolnokra. A barátai által csak "Csókának" nevezett tiszt, aki a havasi csókáról, az ornitológiai szakirodalom szerint a világ legjobban repülő madaráról kapta becenevét, 2500 levegőben töltött óra után megy nyugdíjba. Legutolsó beosztása századparancsnok volt, képesítése szerint oktató, berepülő és bemutató pilóta, I. osztályú, aranykoszorús repülő, aki képes egy helikopteres századköteléket vezetni a NATO-ban kidolgozott eljárások szerint.

- Nem megyek Szolnokra, mert a feleségemnek ott nem lenne állása, a 14 esztendős fiamnak pedig itt kellene hagynia a focicsapatát, amelyben hatéves kora óta játszik, s már az ifjúsági válogatottban is szerepelt. Nem lenne lakásunk, albérletben kellene élni, így nem vállalhatom az áthelyezést - sorolja döntésének okait, az ismerői szerint örökké vidám őrnagy most szomorúan, a hangárok felé vezető gyalogút szegélyén ülve. De vannak szakmai kifogásai is a haderőreform keretében hozott döntés, a szentkirályszabadjai ezred megszüntetésével, az itteni reptér bezárásával kapcsolatban.

- Ez a repülőtér és a kiszolgáló épületek sokkal jobb állapotban vannak, mint a szolnoki létesítmény. Az elmúlt két évben újítottuk fel a leszállást segítő fényrendszert, a tantermeket, mágneskártyás beléptetőrendszert építettünk ki, legalább nyolcszázmillió forintot költöttünk ezekre a munkákra. Ezt most mind itt hagyjuk, ki tudja, mi lesz a sorsa. Hét percre van Szentkirályszabadjától Közép-Európa legnagyobb katonai gyakorló- és lőtere, az egyetlen olyan hely, ahol a harci helikopterek legfontosabb manővereiket, a gyalogsággal való együttműködést gyakorolhatják. Ezért a gyakorlásért most majd negyven percet kell idáig repülnünk Szolnokról. Megéri ez az ár? - kérdezi Gaál őrnagy, aki többször is feltette kérdéseit feletteseinek, de nem kapott megnyugtató választ.

Matyuc Péter, a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs igazgatója ezekre a kérdésekre azt válaszolja: a honvédség nem tudja mind az öt eddig működő repülőteret fenntartani. Ezért a jövőben Kecskeméten és Szolnokon lesz katonai repülés, Pápán tartalék-repülőtér működik, a szentkirályszabadjai és a taszári bázist bezárják.

A kommunikációs igazgató szerint a két, helikopteres támaszpont közül azért esett a választás Szolnokra, mert ott van a honvédség gyors reagálású erőinek központja: ezeket a katonákat helikopterekkel szállítják bevetésre - márpedig semmiképp sem nevezhető gyors reagálásúnak az a haderő, amelyhez százötven kilométerről kell hozni a szállítóeszközöket, magyarázta Matyuc Péter. - Szentkirályszabadján nincs elég laktanya a katonák számára, így tehát az őket szállító helikoptereket kellett átvinni hozzájuk, a Veszprém melletti repülőtér fenntartása csupán a harci helikopterek kedvéért ezek után értelmetlen lenne - jegyezte meg.

Matyuc határozottan cáfolta azt a Szentkirályszabadján széles körben elterjedt véleményt, hogy a szolnoki bázis javára valójában az döntött, hogy a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára, Iváncsik Imre szolnoki illetőségű.

- Ha csak ezért kerültek volna a helikopterek Szolnokra, akkor vihettük volna az alakulatot akár Nyíregyházára is: hiszen az meg Juhász Ferenc miniszter választókerülete. De hogy mennyire nem politikai döntés született, azt mutatja, hogy Nyíregyházán éppen bezárjuk a laktanyát - jegyezte meg Matyuc Péter.

A döntéssel nagy múltú alakulat, híres légi bázis szűnik meg. A helikopteres ezred jogelődjét, akkor még szállító repülőgépekkel felszerelve, 1957-ben alakították meg, az egység 1969-ben költözött Szentkirályszabadjára. Ott voltak többek között a nagy tiszai árvizeknél, ahol több száz embert mentettek ki szorult helyzetéből. Szolgáltak az IFOR és az SFOR nemzetközi békefenntartó alakulatokban az egykori Jugoszlávia területén. A déli szomszédunknál zajló polgárháború idején rendszeresen őrjáratoztak a határ mentén. Speciális, "Bambi-pakk"-nak nevezett, a gép alá függesztett víztartályaikkal sok tüzet oltottak el: négy évvel ezelőtt még Szlovákiában is segítettek erdőtüzet oltani.

A repülőteret 1936-ban kezdték el kiépíteni, akkor még füves kifutópályával. A hatvanas években építették meg a ma már két kilométer hosszú, hatvan méter széles beton leszállópályát, ami - ha nem is mindennapi rendszerességgel - szállítórepülők fogadására is alkalmas: lehet, hogy valamikor majd polgári gépeket fogadnak itt.

Addig is a Szentkirályszabadján lakók élvezhetik azt, amiből az elmúlt évtizedekben oly kevés jutott nekik: a csöndet.