Kísértetiesen lefogyva, hattyúfehér hajjal végigülte színháza - a Víg és a Pesti - bemutatóit még az elmúlt évadban is. Mint ahogy teljes életét színházban töltötte el. Sihederként Both Béla és Lehotay Árpád köré gyűltek a háború után. A színház rendezője és a nagy színész tanítgatta a fiatalokat. Horvai apja a szegedi városi nyomda igazgatója, majd a zsidótörvények miatt szellemi munkanélküli. Horvai a piarista gimnáziumban végez. Rendező szeretne lenni, de csak a szegedi polgári iskola Tanítóképző Főiskolájára jár három évig. 1944. június 4-én minden egyetemistát behívnak. A zsidókat Hódmezővásárhelyre viszik. A Kárpátokon túlra terelik őket. A Tornyai-hágón első világháborús lövészárkokat mélyítenek, hogy megállítsák az ellenséget. Huszt előtt megszökik. Szálasi októberi hatalomátvétele Huszton éri. A főútvonalon elkapják a tábori csendőrök. Hozzácsapják a miskolci büntetőszázadhoz. Nagyszalontán elfogják az oroszok. Gyógyszert szállító teherautón Aradról Szegedre igyekszik.

Karácsony előtt hazaérkezik távoli rokona, Rozsos István is. Első dolguk a színházcsinálás. Megalapítják a szegedi Fiatalok Kamaraszínházát a régi zeneiskola épületében. A Színházi Élet mellékleteként megjelent kabaréjeleneteket viszik színre. Hamarosan Horvai a Szegedi Városi Színház ügyelője egy hónapig. A koalíciós években Both Béla magával sodorja Pestre, magánszínházhoz, a Magyarhoz, ahol nagyobb tapasztalat nélkül mindjárt olyan színészeket rendez, mint Honthy Hannát A víg özvegyben és Bajor Gizit és Tímár Józsefet A néma levente felújításán. Az ifjú színházi rendező közben az Úttörő Színház főrendezője - színháznyitó előadás egy szovjet mesejáték, a Csodák országa, a nagy jellemszínész Szigeti Jenő delejes varázslójával (1949), majd a következő évben már igazgatója a gyermekszínháznak. Kiküldik ösztöndíjas hallgatónak a leningrádi Színiakadémiára Vivjen professzor rendezőosztályába. Félig rendezőtanuló, félig az 1949-ben megalakult Színház- és Filmművészeti Szövetség titkára. 1950. december 21-én, Sztálin születésnapjára a Nemzetiben elkészíti vizsgarendezését, a Gobbi Hilda főszerepelte Ljubov Jarováját. Még nem tette le az aspirantúrát, de Révai József kinevezi az ellen-Nemzetinek alapított Madách Színház igazgatójává. Ekkor még csak 29 éves.

Az ötvenes években kevéssé rokonszenves működése. Buzgó teljesítő. Hittel teszi, amit tesz, de túlbuzgalommal. Az 1951-es színházi konferencián hatalmi torzsalkodás folyik. Horvai ingszaggató önkritikájában elmondja: "Pártunk II. Kongresszusa indította meg a Szövetség munkájának bírálatát. Révai elvtárs beszédének a művészeti szövetségekre vonatkozó szavai szolgáltatták az alapot Szövetségünk munkájának megjavítására."

Ő pártszerű, rendezései azonban színházszerűek. Jól kamatoztatja Sztanyiszlavszkij színészrendszerének tanításait. Osztrovszkij Farkasok és bárányok-rendezése hű az orosz klasszikus színházhoz. Ő mutatja be Sarkadi Imre első drámáját (Út a tanyákról), majd a következőt is (Szeptember), Hubay Miklós István napját, Dayka Margit, Kiss Manyi, Tolnay Klári Horvai rendezésében a Három nővér. Kiugró siker a lengyel Zapolszka Dulszka asszony erkölcse Daykával, Psotával és a főiskolás Sturcz Edittel.

1956-ban a forradalmi bizottság elkergeti a színház éléről. Életét megfordító a megélt történelmi esemény. A felkelés leverése után nem megy vissza igazgatónak. Beosztott rendező lesz a Miskolci Nemzeti Színházban. Rendez drámát, operettet, Brecht Koldusoperáját, Arthur Millert és Kállai Istvánt. Nagy gengszterattrakcióként színpadra állítja a fiatal Sztankay bravúros főszereplésével Brecht Arturo Ui szatíráját (1961). Rendez azután Veszprémben. Nem gyakorol önkritikát. Nem kér bocsánatot sem azoktól, akiket megsértett, sem azoktól, akiktől nem fogad el többé politikai szerepet. Csak a színháznak él. Tanítja a főiskolán színészek nemzedékeit. 1962-ben felkerülhet a fővárosba, a Vígszínházba. 1979-1985 között igazgatója, majd vasárnap éjjeli haláláig rendezője.

Nemcsak elvakult politikai ifjúkorának következetes revízióját végzi el, hanem átvizsgálja rendezői munkásságát is. Újrarendezi a Három nővért. Közelebb az abszurd komikumhoz, távolabb a tücsökciripeléses realizmustól. Megrendezi Latinovits, Darvas Iván és Ruttkai mesterhármasával Csehov Ványa bácsiját. A Vígben sem életművet rendez, hanem a színházi szolgálat értelmében mindent színre visz, amire színházának szüksége van. A kezdő drámaíró Dunai Ferencet ő segíti színpadra (A nadrág, 1962 és Az asszony és pártfogói, 1964). Dunai folytatását már Amerikában kell keresni. Forró, szikár rendezése a Közjáték Vichyben (1965), de rendez Ibsent, Sartre-t, Thurzó Gábort, Örkényt, utóbbit még dramatizálja is, mint ahogy a Ruttkai Éva-Karenina Annáját is ő szerkeszti regényből színpadra.

Rendezett a Fővárosi Operettben is, de Kálmán Imre Tatárjárását Szolnokon is színre vitte rendezőként. A szerény és művelt színházi mester nem önkifejezett a színpadon. Gondolom, próbálni szeretett leginkább. Lesni és segíteni, hogy megszülessen a színpadon az élet igazsága.