Nemrég jelent meg a Mérték kiadó gondozásában az amerikai Kevin Jackson Sötét nappalok, fényes éjszakák című könyve a bipoláris zavarban, másként mániás depresszióban szenvedőkről. A szerző saját gyötrelmeiről és gyógyulásáról számol be, könyve önvallomás, ami ritkaság, mert az e betegségben szenvedő emberek általában nem szívesen vállalják a nyilvánosságot.

Először is tisztázzuk, mit is jelent a kifejezés. A bipoláris zavar az egyén hangulatára, viselkedésére és az érzékelésére ható pszichiátriai betegség: a magyar lakosság jelenleg csaknem két százalékát érinti, ami hozzávetőlegesen kétszázezer embert jelent. A tünetek a hangulatingadozással együtt váltakoznak a mániás és a depresszív fázis között, a betegek hol súlyos mélypontokat, hol egészen végletes feldobottságot élnek át - mondja Rihmer Zoltán egyetemi docens, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet osztályvezető főorvosa.

Az évek óta Magyarországon élő Kevin Jackson - saját bevallása szerint - maga is esztendőkön át szenvedett e betegségben, melynek következménye gyakran a teljes társadalmi elszigetelődés, a morális és szociális válság volt. Neki sikerült talpra állnia, ma már egészséges, teljes életet él. A mániás depresszióban szenvedő ember mindennapi küzdelmeiről, kalandjairól, valamint a gyógyulás és az újrakezdés lépéseiről szólva Jackson elmondta, hogy könyve segítséget nyújthat a bipoláris zavarban szenvedőknek, a családtagoknak, barátoknak a gyógyulás segítésében, valamint mindazoknak, akik szeretnének többet megtudni az emberi elme mélységeiről.

Jackson azt mondja, ez a betegség szerte a világon egyébként egészséges emberek életét teszi tönkre. Ő a mániás periódusokban olyan fantáziavilágot épített fel maga körül, amelyből nagyon nehéz volt kilépnie. A valóságot mint az idilli ellenségét teljesen kizárta az életéből. A fantáziavilág elhagyásakor pedig következett a depressziós időszak kínzó másnapossága.

Rihmer Zoltán szerint a mániás depressziós betegség, amely bipoláris kedélybetegség vagy hangulati betegség néven ismert, olyan pszichés zavar, amelyet különböző súlyosságú mániás és depressziós epizódok jellemeznek. A betegek hangulata és aktivitása rendszerint ingadozik a túlságosan felhangolt és ingerlékeny, valamint a szomorú és reménytelen között, egészséges állapotok közbeiktatásával. A bipoláris betegség általában serdülőkorban és fiatal felnőttkorban kezdődik, és egész életen át folytatódik. Gyakran nem ismerik fel mint betegséget, noha ez nagyon fontos volna, hiszen kezelhető, tehát a pusztító komplikációk: a válás, a munkahely elvesztése, alkohol- és kábítószer-függőség, valamint öngyilkosság megelőzhetők és elháríthatók.

Rihmer Zoltán hangsúlyozza: a mániás depresszió semmi esetre sem tekinthető elmebetegségnek. Igen sok kreatív ember, számos Nobel-díjas vagy Nobel-díjra méltó szenved vagy szenvedett tőle. Kevesen tudják, de Edwin Aldrin űrhajós, Marilyn Monroe, Francis Ford Coppola, Vincent van Gogh és Ernest Hemingway - ő például mániás állapotában halhatatlannak tartotta magát - vagy Winston Churchill, Albert Einstein, Bohr Nobel-díjas dán fizikus és Mozart is mániás depresszióban szenvedett.

Milyen előjelei és tünetei vannak a mániás fázisnak? Rihmer sorolja: nagyfokú ingerlékenység, eufórikus hangulat, a beteg magatartása tartósan eltér a megszokottól. Megnőtt energia, aktivitás, nyugtalanságérzés, rohanó gondolatok, gyors és hangos beszéd. Csökkent alvásigény. Irreális elképzelések saját képességével és hatalmával kapcsolatban. Csökkent ítélőképesség. Megnőtt szexuális vágy. Túlzott gyógyszer- (különösen altató-) és alkoholfogyasztás. Kellemetlen, provokatív vagy tolakodó viselkedés. Eközben a beteg nem érzi, hogy bármi baja lenne.

Melyek a depresszió jelei és tünetei? Kevin Jackson saját tapasztalatait sorolja. Tartósan szomorú, gondterhelt és kedvetlen hangulat. Reményvesztettség és pesszimista érzések. Bűntudat, érdemtelenség, tehetetlenség. A korábban kedvelt tevékenységek (például a szex) iránti érdeklődés elvesztése. Kevesebb energia, kimerültség, bágyadtságérzés. Nehezen tud koncentrálni, emlékezni vagy döntéseket hozni. Nyugtalanság, ingerlékenység. Túlságosan sokat alszik, vagy nem tud aludni. Az étvágy változása és/vagy nem szándékos hízás, illetve fogyás. Krónikus fájdalom vagy egyéb tünetek, amelyeket nem testi megbetegedés vagy sérülés okozott. Gondolatok az öngyilkosságról és/vagy öngyilkossági kísérletek.

Rihmer Zoltán szerint a bipoláris betegséghez genetikai hajlam kell, de a betegség közvetlenül nem örökölhető. Hogy a hajlamból betegség legyen, Rihmer szerint valamilyen negatív életesemény szükséges. Kevin Jackson nagymamája például szintén mániás depressziós volt, ő önkezével vetett véget életének, mert orvosai nem ismerték fel a betegségét. De a többi leszármazott nem szenvedett ettől a bajtól. Mint Rihmer mondja: "szerencsére" a betegségnek biológiai komponensei is vannak, ezért a központi idegrendszer szerotonin-anyagcseréjét javító gyógyszeres, illetve pszichoterápiás kezelés kombinálásával igenis gyógyítható. A bipoláris zavart nehéz diagnosztizálni, mert a mániás fázisban az érintett nem látja szükségesnek a terápiát, a lehangolt szakaszban viszont a depresszió tüneteit produkálja, ezért fennállhat a félrekezelés veszélye. Rihmer példát is mond: mániás időszakukban hetvenéves hölgyek életükben először elkezdik magukat rúzsozni, egyre többet telefonálnak, rászoknak a cigarettázásra, az utcán idegenekkel is szóba elegyednek, úgy érzik, hogy húsz-harminc évet fiatalodtak. Ha a környezet nem tudja, hogy miről van szó, azt hiszik a néniről, hogy elzüllött, vagy pszichopata lett. Holott nem: mániás szakaszába lépett. A mániás fázis - mondja Rihmer - 3-5 hónap alatt spontán lezajlik, de ez idő alatt sok esetben nagyon kellemetlen helyzetbe hozhatja magát a beteg. A gyógyulás után sokszor hónapokig-évekig egészséges időszak következik, majd jön az indokolatlan szomorúság és lehangoltság, semminek nem tud örülni az ember, csökken az aktivitása. A mániás és depressziós szakasz egyénenként változóan évszakokhoz kötött.

Ma Magyarországon - szemben a bipoláris depresszióval - az unipoláris depresszió a lakosság 7-8 százalékát érinti, de ez az arányszám külföldön is hozzávetőlegesen ekkora. A mai magyar felnőtt lakosság öt százaléka élete folyamán már átélt mániás depressziót. Ez jóval nagyobb arány, mint az Egyesült Államokban - mondja Rihmer Zoltán. - Ott ez egy-két százalék között mozog, Hollandiában pedig két százalék. A betegségnek nagyon komoly népegészségügyi következményei vannak. Az öngyilkosok jelentős része, több mint kilencven százaléka nem kezelt depresszióban szenved. Kezelésük tizedére csökkenti az öngyilkossági halálozást mind nálunk, mind külföldön. Szerény becslések szerint az összes alkoholista beteg tíz-tizenöt százaléka eredendően vagy mániás, vagy unipoláris depressziós volt. A korán felismert betegség kezelésével csökkenthető az öngyilkosságok, a tartós betegállományok és a leszázalékolások, a felesleges orvosi kivizsgálások száma. A betegség idejekorán való kezelése drága, de sokkal olcsóbb, mint a következmények gyógyítása. A Világbank és a Pszichiátriai Világszövetség közös vizsgálatai alapján az derült ki, hogy a nem kezelt depreszszió okozta társadalmi kár csaknem húszszor akkora, mint a depresszió kezelésének az ára. És akkor még nem beszéltünk az emberi szenvedésekről.

Egyre kevesebben fordulnak önmaguk ellen

Tény, hogy folyamatosan csökken az öngyilkosságok száma Magyarországon. Buda Béla pszichiáter szerint ennek egyik legvalószínűbb oka, hogy a korszerű gyógyszerek megjelenésével egyre több olyan embert gyógyítanak meg, akik hajlamosak lennének arra, hogy végezzenek magukkal. A háziorvosok is mindinkább idejében észreveszik a depresszióra utaló jeleket, és a betegeket beutalják a szakintézetekbe. Nagy jelentősége van annak is, hogy országosan kiépült a telefonos segélyvonalak rendszere, így a krízishelyzetben lévők azonnal tárcsázhatják a civil, karitatív, egyházi szervezetek valamelyikét (ebből a szempontból a mobiltelefonok elterjedése is pozitív folyamat). Kevésbé optimista magyarázat szerint a csökkenésben szerepet játszik az alkohol-, és kábítószerfüggők számának növekedése is: ők ugyanis tulajdonképpen késleltetett öngyilkosságot hajtanak végre. Befolyással lehet a trendre a férfiak korai halálozása, mivel az öngyilkosságok nagy részét idősebb korban követik el. Buda Béla emellett azt is állítja: az adatszolgáltatás nem túl "feszes". Ennek részben az az oka, hogy az egészségügyi intézetekben ma már sokkal kevesebb a boncolás, mint korábban, és nem egy esetben a hozzátartozók érdeke is azt diktálja, hogy a hivatalos papírokban a természetes halál szerepeljen indokként. Az életbiztosítás kifizetése ugyanis akadályokba ütközhet öngyilkosság esetén. (A. Sz.)