...ahogy Monika Maron látja

Az 1941-ben született Monika Maron olyan családban nőtt fel, mely szorosan kötődött a kelet-német kommunista párthoz és a pártállami apparátushoz. Apja a Szocialista Egység Pártjának (SED) egyik prominens tagja volt, de anyja is magas pozíciókat töltött be a kommunista rendszerben. Monika Maron marógépkezelőként dolgozott egy gyárban, majd színházat és művészetet kezdett tanulni az egyetemen. Később ügyelő lett a televízióban, és újságíróként helyezkedett el. Első sikerét Flugasche című regényével aratta 1981-ben, mely egyúttal a rendszer mély ellenszenvét is kiváltotta: a könyv, mely egy asszony történetét mesélte el, élesen kritizálta a keletnémet környezetvédelmi politikát - pontosabban annak hiányát. A regényt végül az NSZK-ban kellett kiadni, akárcsak számos későbbi könyvét. A nyolcvanas évek végén Monika Maronnak ismét meggyűlt a baja a hatóságokkal, mikor Joseph von Westphalen nyugatnémet íróval nyílt levélváltásban vitatta meg a német-német kérdést. Monika Maron tavaly megjelent, Születési helye: Berlin (Geburtsort Berlin) című könyvében sok szó esik a német fővárost még ma is kísértő egykori falról, mely két részre osztotta Berlint. A fal leomlása után egyébként kiderült, hogy Maron a hetvenes évek végén egy ideig a Stasinak dolgozott, de mivel hamarosan megtagadta az együttműködést, a rendszer ellenségének nyilvánították.

Németország dióhéjban

Államforma: Szövetségi köztársaság, 16 tartomány önálló kormányzattal és adminisztrációval. Államfő: Horst Köhler (2004-től) Terület: 357 000 km2. Közép-Európa legnagyobb országa. Népesség: 82,5 millió. A lakosság négyötöde a városokban lakik. A népesség 9%-a külföldi származású, ez utóbbiak többsége a volt Nyugat-Németország területén él. Főváros: Berlin (3,4 millió lakos) Nyelv: Német. Vallás: A népesség kb. 37%-a protestáns, 34%-a katolikus. A főként Dél-Európából és Ázsiából származó bevándorlók nagy száma miatt különösen az iszlám van terjedőben. Történelem: 1990 októberében létrejött a német egység, és az egykori NDK öt állama a szövetségi köztársaság része lett. Az újraegyesítés sok problémát okozott, különösen a munkalehetőségek terén, a volt NDK-ban, ahol az ipari szektor nem volt versenyképes. A 45 ezer állami vállalat privatizációja megtörtént, de a nyugati befektetések csak korlátozottak voltak, sok vállalatnak be kellett zárnia. Gazdaság: Németország egyike a világ vezető ipari országainak, és a világ második legnagyobb ipari exportjával rendelkezik. Az ipari szektor ugyanakkor csak harmadannyi embernek teremt munkát, mint amennyinek szüksége lenne rá, mely arány magasabb, mint bármely más EU-tagállamban. Földrajz: Északról dél felé haladva a síkságot lassan alacsonyabb hegyvidékek, végül az Alpok váltja fel, mely sok helyen közel 3000 méter magasra emelkedik. Az ország közel egyharmadát erdők borítják. Németországot sok nagy folyó szeli keresztül, köztük a Rajna és az Elba.

Tudta-e?: Németország leginkább a sör hazája. A németek imádják a sört, de nagyon részeg embereket csak a legritkább esetben látni az utcán. A munkanélküliség aránya magas, 11% körüli, és a több mint 4 millió munkanélküli ma egyike a legsúlyosabb problémáknak. A volt NDK-ban különösen rossz a helyzet: itt a munkanélküliek aránya a 20%-ot is meghaladja.

Festmény: Max Liebermann: Kerti pad (1916)

"Több egy nagyszerű festőnél. Nemes visszafogottsága a jövő emberévé avatja őt" - Thomas Mann e szavakkal jellemezte Max Liebermannt, a berlini európait, a zsidó származású porosz kispolgárt, aki a Berliner Platz 7. szám alatt lakott, a Brandenburgi kapu közvetlen közelében. Azt beszélik, 1933 után többé soha nem nézett ki az ablakán. Kezdetben a korabeli holland festőiskola társadalmi utópiákért rajongó témái voltak rá nagy hatással, a századfordulót követően azonban a francia impresszionisták felé fordult az érdeklődése. Híres kerti festményei pályája vége felé születtek. 1910 után több mint száz képen örökítette meg wannsee-i kertjét, ahová visszavonult, hogy csendesen elmerülhessen a szemlélődésben, és a valóságot végül képekké varázsolja. A festményen látható nő nyugodtnak tűnik, egyenesen ül, nem olvas, nem csinál semmit. Csak ül, ebben a pillanatban, ezen a padon, elmerülve a gondolataiban. Vajon tényleg annyira német ez a kép? Festője talán sokkal inkább német volt, sőt talán sokkal inkább berlini, mint német. Thomas Mann-nak alighanem igaza volt, mikor Liebermann Berlinhez való ragaszkodásáról azt írta: "nyugodt, kifinomult és zsidósága által európai".

Fotó: A Brandenburgi kapu, a négyfogatú kocsival

A Brandenburgi kapu 1788 és 1791 között épült Carl Gotthard Langhans tervei szerint, és az athéni Akropolisz nyugati bejárata szolgált mintájául. Maga is városkapunak épült, bár sokan győzelmi emlékműnek gondolják. 1960 és 1989 között a Brandenburgi kapunál húzódott a határ Kelet- és Nyugat-Berlin között. Bár a Brandenburgi kapun túl a kelet-németek már nem láthatták a világot, olykor azért hallhatták. Ronald Reagan beszédét például, melyet a falakon túl is hallani lehetett, vagy a rockkoncerteket, melyeknek hangjai keletre is átszűrődtek. A fal leomlása után a Brandenburgi kapu a nemzeti egység szimbóluma lett.

Személy: Hannah Arendt

"Ha valamiben is élen járt, az a német filozófia volt" - mondta magáról Hannah Arendt (1906-1975), aki Hannoverben született, Königsbergben nőtt fel, majd Martin Heidegger, Edmund Husserl és Carl Jaspers tanítványa lett. Zsidó származású lévén, 1933-ban elmenekült a náci Németországból. "Németország az anyanyelvemet, a filozófiát és a költészetet jelenti számomra" - írta Jaspersnek 1933. január 1-jén keltezett levelében. Számomra viszont maga Hannah Arendt jelenti Németországot. És mindazt, amit azóta elvesztettünk: a szabad gondolat iránti szenvedélyét, az intellektuális bátorságát, s a képességét, ahogy barátságokat tudott kötni, és ki tudta fejezni szeretetét.

Tárgy: Blockflöte

E nem túl drága, egyszerű kis hangszerre szinte minden német emlékezhet a gyermekkorából. A művelt polgári hagyomány és a zenei műveltség egyik szimbólumaként túlélte a magnók és a walkmanek korát is, éles hangja büszkén harsogja túl a szintetizátorokat és az elektromos gitárokat.

Szöveg: A kategorikus imperatívusz Immanuel Kant: A gyakorlati ész kritikája című művéből

Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyúttal általános törvényhozás elvéül szolgáljon. (Fordította: Berényi Gábor, Gondolat, 1991, p. 138.)

Az erkölcs: kötelesség, mely szemben áll az ösztönökkel, sőt magával az emberi természettel is. Nem olyasvalami, amit az ember természetszerűleg birtokol vagy ajándékba kapott, és a hallgatólagos megállapodásokon és szokásokon keresztül folyamatosan alakítgatnunk kell magunkban. Amikor azonban az erkölcsöt a kötelesség teljesítésének fogják fel, fennáll a veszélye annak, hogy a puszta kötelességteljesítést már önmagában is erkölcsként értelmezik. Nem kétséges, hogy Németországban a protestantizmus mellett Kant kategorikus imperatívusza is hozzájárult e helytelen értelmezéshez.

Dal: Franz Schubert: A hársfa, Wilhelm Müller versére, a Téli utazás című dalciklusból

A ház előtt a kútnál egy ódon hársfa
zúg,
A régi álmot látom, ha most eszembe
jut.
A vén kéregbe véstem sok drága dőre
szót,
Ha bús voltam, ha boldog, a szívem
társa volt.

A hosszú vándorúton ma is megszállt a vágy,
Lehúnytam fáradt
pillám, s ím zúg
a drága hárs.
A vaksötétben állok, s a szó fülembe
csöng:
Csak jöjj hozzám, te bús fiú, itt vár az
enyhe csönd.
(Lányi Viktor fordítása)

Thomas Mann a "honvágy dalának" hívta, és A varázshegy hőse, Hans Castorp is ezt énekli, mikor a csatamezőn bukdácsolva egy közelben felrobbanó bomba hirtelen "földből, tűzből, vasból, ólomból, emberhús-cafatokból házmagasságú szökőkutat dob fel a levegőbe". Ez a dal minden német életét végigkíséri, már a gyerekkoruktól kezdve. És ahogy egyre inkább megtapasztaljuk, mit jelent az elválás, a veszteség és a vágyódás, úgy válik mindannyiunk számára egyre érthetőbbé, miről is szól ez a dal.

Vers: Joseph Freihern von Eichendorff: Holdas éj

Akkor az ég a földre
csendben csókkal tapadt,
hogy virágfénybe dőlve
álmodjon róla majd.

Mezőn suhant a szellő,
lanyhán kalász hajolt,
halkan zúgott az erdő,
ragyogtak csillagok.

Lelkem pedig kitárta
a szárnyát szélesen,
s szállt, mintha hazaszállna,
át csendes téreken.
(Viola József fordítása)

A német romantikusok közül talán Eichendorff a legromantikusabb. Költészete - mely a népdalokhoz hasonlóan egyszerű, mégis megindító - a földi teremtmények réges-rég kiveszett, őseredeti szövetségét, a föld és a menny, az ember és a természet közötti megbékélést idézi meg. Az ember kegyetlenségét és mennyei eredetét, melyet csak a költészet adhat vissza neki. Nem tudnám megmagyarázni, miért tűnik nekem mindez különösen németnek - egyszerűen így érzem. Akárhányszor olvasom is el, mindannyiszor hihetetlen gyönyörűséget okoz.

Étel: Königsbergi húsgombóc

Hozzávalók: 2 száraz zsömle, 1 nagy fej hagyma, 5 dkg vaj, 50 dkg darált borjúhús, 25 dkg sertéshús, 2-3 szardellafilé, 2 tojás, só, bors, citromhéj, 3 csésze sűrített húsleves, 1 csésze tejszín, 2 tojássárgája, 2-6 evőkanál kapribogyó. Ahogy a neve is mutatja, az étel Königsbergből való. Königsberg egykor Kelet-Poroszország legnagyobb városa volt, legalábbis amíg Kelet-Poroszország még szerepelt a térképeken. 1945-től Oroszországhoz tartozik, és ma Kalinyingrádnak hívják. Az NDK-ban az étel nevét "kapornagombócra" változtatták, mivel Königsberget tilos volt kiejteni. Ám az, hogy a hatalom mégsem a "kalinyingrádi húsgombóc" elnevezést javasolta, bizonyságul szolgál a német eredetre.

Hely: A Rajna Bingen és Boppard között

1983 októberében történt, mikor nagy nehezen végre útlevélhez jutottam, és nyugatra utazhattam. Felszálltam egy Frankfurtból Wuppertalba tartó vonatra. Egyenesen a könyvvásárról jöttem, fájt a fejem, és elaludtam. Egyszer csak felnyitottam a szememet, és megpillantottam valamit, aminek hatására ártatlanul felkiáltottam: "Hát ez meg micsoda?" Valaki válaszolt: "Ez a Rajna." Ott feküdt előttem az őszi napsütésben, akár egy tündérmesében, amit mindig is ismertem. Talán Heine és a Lorelei szeretete volt az oka, de e látvány egy olyan érzéssel ajándékozott meg, amire mindig is vágyam: hogy Németországra ne úgy tekintsek végre, mint egy szörnyszülöttre vagy mint egy véletlen történelmi balesetre, hanem úgy, mint egy festői vidékre.

Esemény: A harmincéves háború
1618-1648 - Hans Ulrich Franck metszete/p>

Van egy gúnyos és talán kissé csodálkozó angol kifejezés, úgy hangzik: "német félelem" (German angst). A szókapcsolat valóban egy jellegzetesen német tulajdonságot tükröz: a pánikra, sőt olykor a hisztériára való hajlamot. Kevesebb mint egy évszázaddal a reformáció után a védtelen Németország 30 évre gyilkos és fosztogató seregek csataterévé változott, és a háború alatt a lakosság csaknem fele odaveszett. Könnyen lehet, hogy ez a nemzetállam előtti, ősi tapasztalat vezetett a németek túlzott biztonságigényéhez, és a későbbi végzetes eseményekhez is.