Rég látott barátommal ülünk egy ferencvárosi borozóban. Sok éve egy szerkesztőségben nyűttük az írógépet. Számítógépről akkoriban csak szaklapok szóltak. Beszélgetés közben gyufásdobozt pöckölünk az asztalon. A tét a következő rundó. Sorra veszítek. Látszik, a törzsközönség, ahová Laci barátom is tartozik, naphosszat treníroz. Nem rúgok labdába mellettük. Fizetem a fröccseiket, magamnak hosszúlépést kérek. Hiába, nem vagyok edzésben. Laci a poharát egy agitatív mozdulattal a magasba löki - Nazdravje! - Alkotó fecsegéssel múlatjuk az időt, ahogy valamikori közös főnökünk mondaná. Ő annak idején a munkaidő felét engedélyezte erre a foglalatosságra. A nyugalom percei ezek. Nem kell résen lenni, nem kell figyelni a kimondott és az elhallgatott félmondatokra. Nem kell képben lenni, nem kell lényegeset kérdezni, nem kell kettőre, na jó, legkésőbb fél háromra húsz sort diktálni az "eseményről". Egyáltalán, semmit sem KELL, de lehet fröccsözni, dumálni, ellazulni.

- A Kuglitól a szponzora elvette a nyugdíját - mondja, csak úgy, mellesleg valaki az asztaltársaságból. Ez az a pillanat, amikor a nyugalmas állapotnak vége szakad. Szóval, a Kuglinak szponzora van!

Egyébként az asztalunktól alig két méterre álldogál a szponzorált Kugli. Nevét még Illés-drukkerként kapta. Akkoriban két szenvedélye volt: a zene meg a pia. Mostanra csak az egyik maradt. Szerelése félretaposott cipő, elszürkült farmer, kocsmaasztalon rojtozott pulóver. Poharában jó negyedórája őrizgeti borának ujjnyi maradékát. Egykedvűen néz maga elé.

Laci töri meg a hirtelen beállt csendet: - Fizetni kéne neki két decit.

Én még az előbbi bejelentés hatása alatt vagyok, a többiek sem mozdulnak rá a halk indítványra. Még hogy a Kuglinak szponzora van.

Szponzor. Ezt a szót eddig menő sportolóktól, sztáredzőktől, lapszerkesztőktől, nemzeti üggyé tett események főmatadoraitól hallottam. Jól szabott öltönyben, netán elegáns kosztümben, hibátlan frizurával, magabiztos tekintettel szóltak hozzám a tévéből: őket érdemes támogatni néhány százezerrel, vagy ha futja, akár néhány millióval is. Rájuk pénzt költeni tuti buli. Ők a nyerők.

De ki az, aki a Kugli koszlott farmerében fantáziát lát? Asztaltársaim felvilágosítanak. A szponzor régi haverja Kuglinak. Amint kiderül, a szó pontosan írja le a kettőjük kapcsolatát. A régi haver naponta megjelenik. Hoz valami ennivalót, segít Kugli ügyes-bajos dolgainak intézésében. És beosztja a pénzét. Azt hiszem, ezt a nyelvi leleményt Grétsy tanár úr is élvezettel tanulmányozná!

A kocsma félresiklott életű közönsége páratlan eleganciával oldotta meg azt, amit az írástudók olykor dadogva, máskor lesajnálva, helyből pejoratívvá téve tudnak csak kifejezni. Miért érzi Kugli másodrendű állampolgárnak magát, amikor a rendőr kérdésére válaszol: rokkantnyugdíjas vagyok. Vagy Laci, aki egyébként - persze napi hat-nyolc nagyfröccsel a bendőben -, derűsen tekint a világba: munkanélküli vagyok. Mennyivel jobban hangzik: Kuglinak szponzora van. Kezdem másként látni az eddig egyformának hitt, mindig, minden kocsmában látni vélt közönséget. Laci mesél a kőfaragóról, aki pár éve még pazar építkezéseken dolgozott. Pikasszóról, aki a válásáig a Parlamentben festett, mázolt. Dodiról, a világot járt artistáról, aki csak lakókocsiban tud jóízűt aludni, pedig a hollandiai nyugdíjából akármilyen lakást bérelhetne, ha akarna. Innen-onnan a többieknek is csordogál valami aprópénz. Kinek fusi, kinek járadék, többeknek ez is, az is. De az a napnál világosabb, a főnyereményt a Kugli ütötte meg.

Kuglinak szponzora van.

Igaz, tegnap elvette a nyugdíját, de hoz neki kaját. Nem rokkan bele, vendéglője van, de mégis… Mindennap főtt étel, na, meg két-háromszáz forint. Ha jó kedve van, még két deci bort is fizet neki. Beosztja a nyugdíját. Nagy mázlista ez a Kugli!

- Miért veszi el a pénzét, ha aztán apródonként visszaadja? - kérdezem, harsány hahotára fakasztva a többieket. - Hát mert azelőtt, a nyugdíjfizetés napján a Kugli elbokázta az egészet. Mind a negyvenkétezret. Megadta a pultnál az adósságát, aztán fizetett boldog-boldogtalannak. A maradékot meg bedobálta a játékautomatába. De ennek vége.

Egy szó, mint száz: Kuglinak szponzora van.