Szalagcímek az újságokból: Videoton-szurkolók szétvertek egy kocsmát Magyaratádon. Kispest-szurkolókra lőtt a megtámadott butikos Balatonlellén. Lovas rendőrökkel ütköztek meg a Fradi és az UTE szurkolói az Üllői úton. A Nyíregyházáról hazautazó FTC-szurkolók felgyújtottak egy vasúti kocsit. Egy Vasas-MTK meccsen felhangzott a "már megszokottá" vált zsidózás. Fradi-szurkolók kifosztották a budaörsi Agip-benzinkút üzletét. Az FTC-UTE meccsen a vendégtábor antiszemita transzparensekkel vonult fel. És a legújabb: szúrt sebekkel szállítottak kórházba a hét végén egy verekedő szurkolót.

Ma már szinte minden hazai stadionban cigányoznak, ömlik a rasszizmus, következmények nélkül - nyilatkozta évekkel ezelőtt egy Vasas-MTK meccs után Gyalog András, a Vasas ügyvezetője. - A klubok keresnék a megoldást, de hát ez korántsem sportegyesületi kérdés. Borzasztó, hogy mások helyett kell szégyenkeznem, noha személyesen nincs miért szégyellnem magam.

A helyzet nem változik. A Ferencváros eladását követően megszaporodtak az antiszemita szlogenek, a hivatalosság tehetetlenül széttárta a karját. Az elmúlt években alig hallottunk arról, hogy garázda (vagy rasszista) szurkolókat vontak volna felelősségre a bíróság előtt. Öt ferencvárosi szurkolót 25-45 napi elzárásra ítéltek, négy drukkerra pedig 100, 50 és 40-40 ezer forintos bírságot róttak ki. Hogy ki kellett-e végül fizetniük, nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy a vandálokat kitiltották-e a futballmeccsekről (Debrecenben a két évvel ezelőtti "székrongálók" közül hármat három hónapra tiltottak ki a stadionból).

Miközben az állítólagos szurkolók vadul zsidóznak és cigányoznak a nézőtéren, az Ifjúsági és Sportminisztérium a Magyar Labdarúgó Szövetséggel karöltve Szurkolj, ne háborúzz! címmel hangzatos kampányt kezdeményezett. Ez sok pénzbe került, az erőszak közben nem csitult. Az In-Kal Security vezetője a napokban úgy nyilatkozott, hogy a Ferencváros meccseinek biztosítása egyéb megbízásaikra is rossz fényt vet, ezért elhagyják a Fradi-pályát mint üzleti terepet.

A vandál szurkolók összecsapásaik színteréül immáron nem csupán a nézőteret vagy a pálya környéki sikátorokat választják. Az Újpest és a Ferencváros labdarúgócsapatának találkozójára októberig ugyan várni kell, a két csapat kemény magja mégis előre hozta a "találkozót". Vasárnap este az újpesti városkapunál a két tábor az előre megbeszéltek alapján mintegy harminc-harminc fővel vonult fel és csapott össze. Bár a megegyezés értelmében ökölharcról volt szó, a szokásos verekedés közben kések is előkerültek. A hírek szerint először egy újpesti kemény fiú szúrta meg zöld-fehér ellenfelét, akinek védelmére kelve valaki vállon szúrta a lila-fehér támadót. A férfit súlyos, életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba. A rendőrség tizenhét részvevőt vett őrizetbe.

- A futball frusztrált helyzetének vizsgálatakor azt is tudni kell, hogy vannak olyan feszültségek, amelyeket egyelőre senki nem kezel - vélekedett a futballhuliganizmus eszkalálódásáról Bakonyi Tibor szocialista képviselő, és hozzátette: a fő gond, hogy a sport jelenleg is hatalmi kérdés Magyarországon. A sportegyesületek életében a politika szereplői azért tűnnek föl, mert ragaszkodnak a hatalmilag kiaknázható lehetőségekhez. Ez az oka annak, hogy nem válnak külön élesen a döntésekben a politikai és az üzleti szempontok, ezért olyan zűrzavaros a hazai látványsportok, köztük elsősorban a foci háttérvilága.

- Eljön persze a pillanat - szögezte le Bakonyi -, amikor az üzlet átveszi a politika kezéből a varázspálcát, s valaki fel fogja fedezni, hogy még ebben a gyönge lábakon álló magyar fociban is vannak hasznosítható lehetőségek. És akkor villámgyorsan rendeződnek ez erővonalak. És az üzlet nem tűri az erőszakot, mert az csökkenti a nyereséget.

Az üzlet a 2000 decemberében elfogadott sporttörvény esetében is közbeszólt. A (mellesleg a futballpályák rendjéről is rendelkező) jogszabályt már megszületése pillanatában módosítani kellett, és azóta se szeri, se száma az üzleti világ igényeit tükröző módosítási javaslatoknak.

- Lesznek modern stadionjaink, lesz modern beléptető rendszerünk - mondta Bakonyi -, csak az a kérdés, lesz-e olyan hozzáértő szakembergárdánk, amely az elmúlt évtizedek sportsikereinek és Magyarország imázsának garanciája volt. Ez talán még meszszebbre mutató probléma, mint a futballhuliganizmus.

Dénes Ferenc, az Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkára úgy fogalmazott: a vandalizmus rontja a játék élvezetét, ezért mindent meg kell tenni felszámolásáért. - Az ország 10-15 évenként újraépíti önmagát, formálja imázsát, nem lehet megengedni, hogy ezt valakik tönkretegyék. A parlament és a kormány megtette a szükséges lépéseket, amikor a sporttörvényben szabályozta a szervezők, a rendezők és a nézők felelősségét. A jogszabály világosan szabályozza a beléptetés rendjét is. Az idén márciusban elfogadott kormányrendelet a sportrendezvények biztonságát szabályozza. Az ISM azon fáradozik, hogy egységesített jegyértékesítő, beléptető és térfigyelő rendszert honosítson meg a futball-huliganizmus ellen.

Stauber Péter még joghallgatóként a futballhuliganizmusról készített tanulmányában a szurkolókat két részre osztotta. Az egyiket kemény magként (itthon B-középként) ismerjük. Ez a csapat környezetének meghatározó csoportja. E csoport tagjai a hangulatfelelősök, akik a buzdításon kívül az ellenfél táborának és esetenként a játékvezetők megfélemlítésére is vállalkoznak. Az elmúlt években azonban a szurkolói szubkultúra változásával a kemény mag is feldarabolódott.

A kemény magon belül a legkeményebb csoportot a huligánok alkotják. Primitív ideológiát követve az ellenfélnek a pályán kívül is meg akarják mutatni, hogy ki a jobb és az erősebb. A szurkolás legfeljebb arra jó, hogy összeütközést provokáljanak az ellenfél lehetőleg ugyancsak kemény magjával. A stadionon kívüli öszszecsapásokban ritkán használnak fegyvert. Valóságos félkatonai csoportokba tömörülve sajátos rangsort állítanak fel maguk között. A társaságba bekerülni csak úgy lehet, ha egy régi tag viszi magával az újoncot, vagy ha valaki a harcok során felhívja magára a vezetők figyelmét.

Az ilyen ultráknak is nevezett drukkerek általában az átlagos szurkolóknál tíz-tizenöt évvel idősebbek, családos emberek. Köztük előfordulnak küzdősportokat művelő vagy az éjszakai életben őrző-védő munkával foglalkozó tagok, akik ritkán fogyasztanak alkoholt. Az ellenfél tagjait jól ismerik, velük a tűzszünetekben egyeztetik az összecsapásokat. A kívülállókra kevésbé veszélyesek, hiszen csak egymással van elszámolnivalójuk.

A B-közép legnagyobb részét az a tömeg alkotja, amelyet a huligánok megvetésük jeleként, és mutatva elhatárolódásukat, csak "szutyokként" emlegetnek. Tagjaik a társadalom perifériáján élő, többnyire munka nélküli fiatalok, akik a valahova tartozással próbálják meg csökkenteni hétköznapi kudarcaikat. Számukra a futball az egyetlen megfizethető szórakozás. Mértéktelenül isznak, és mindenkibe belekötnek, akibe lehet. Gyakoriak a csoporton belüli nézeteltérések is (a Fradi legutóbbi meccsén két kínait inzultáltak, emiatt tört ki a verekedés a táboron belül). Alkalomadtán fékevesztetten tombolnak, a rendfenntartókba is belekötnek, olykor-olykor össze is csapnak velük. A huligánok harcába legfeljebb véletlenül keverednek, inkább békés nézőket, járókelőket inzultálnak.

Stauber szerint már hazánkban is megjelent egy különösen veszélyes szurkolói csoport, ezeket Angliában a thug, a verőlegény névvel illetik. A huligánok, bár gyakran vallanak rasszista nézeteket, és világszemléletükben helyet kap az előítélet, politikailag semlegesek. Ezzel szemben a thugok olyan szervezett szélső jobboldali bajkeverők, akik politikailag aktívak, és a mérkőzéseket ideológiájukból fakadó rasszista provokációkra használják, kihasználva a stadionok túlfűtött légkörét. Gyakran vetemednek tettlegességre, és olykor részt vesznek a huligánok akcióiban is.

Ezeket a finom módosulásokat a nemzetközi eredménytelenség miatt gyakorta nosztalgiázó hazai sportvezetők nem érzékelik, vagy ha tudnak róla, orvosolni a bajokat nem tudják. Az MLSZ szomorúan és tehetetlenül figyeli a mérkőzéseken szinte már szériatartozéknak számító rendbontásokat. A szövetség a nyáron módosította a futballpályák és a nézőtér rendjével kapcsolatos szabályzatát, amelynek érvényesítéséért elméletileg a bajnokságot lebonyolító liga lenne felelős. A sporttörvény ráadásul lehetővé teszi a magukról megfeledkezett szurkolók kitiltását a pályákról, ehhez azonban még hiányoznak a technikai feltételek. Az ostor így az egyesületek hátán csattan, amelyeket az ellenőri jelentések alapján a milliós pénzbírságoktól a zárt kapuk mögött játszott mérkőzésekig változatos módon büntethetnek.

Az MLSZ néha a saját rendezvényein kénytelen szembesülni a hazai pályák valóságával. A legutóbbi Debrecen-Videoton Üllői úti kupadöntőn Fradi-drukkerek nyomultak a székesfehérváriak szektorába, akiknek egy nem várt fordulattal épp a debreceniek siettek a segítségükre. Berzi Sándor főtitkár az ilyen események után szinte nosztalgiázva gondol viszsza kamaszkora emlékezetes mérkőzésére, amelyen a Vasas 4:4-et játszott a Fradival. Zuhogott az eső, Berzi pedig Ihász Gábor társaságában szurkolt a Vasasnak: a Fradi-tábor kellős közepén. Ám emiatt nem esett bajuk.

A Magyar Labdarúgó Liga (MLL) fegyelmi bizottsága hárommillió forintos pénzbírságot szabott ki az FTC-re, mert a Győr elleni szombati találkozón a harmadik gól után több személy a pályán ünnepelte a játékosokat, majd a második félidő közepén a lelátón verekedés tört ki. Az MLL azzal indokolta a súlyos büntetést, hogy az Üllői úti szurkolók már korábban is többször okoztak rendbontást, így a klub viszszaesőnek számít. (MTI)

A mókus stratégiája

Ferencvárosi vagyok. Járok a Népligetbe. Szombaton is ott voltam, feleséggel, kicsi lánnyal.

A stadion előtt: 17 óra 2 perc - a kapuk nyitva, de különös csend és néptelenség. Érzem, hibáztam. Itt Fradi-meccs lesz. De talán csak hétkor kezdődik. Legfeljebb tehát hatig maradhatunk a ligetben. Sietünk be a zöldbe, a fák közé.

17 óra 4 perc: kiderül, nagyot tévedtem. A stadionból kigomolyog az a moraj, amelynek évtizedeken át nem tudtam, nem akartam ellenállni, amelynek szenvedélybetege voltam. Most arra kérem a családot, hogy bármi történik, fél hétkor induljunk haza. Meccs van ugyanis. Nem futhatunk velük össze. Kivel? VELÜK.

A liget kora ősszel mutatja a legszebb arcát. A mama és a lánya szinte belebújnak. Én forgatom a fejem és fülelek. Hátha mégis félkor kezdődött, és korábban jönnek. De nem.

Hatkor szólok, ideje visszafordulni. A lányok könnyelműek. Mászóka, rét, gombák, biciklipálya... 18 óra 20 perc, drámai fordulat. A gyerek mókust lát. Gondolom, a mókus elfut gyorsan. De nem. Nézhető. Visszanéz. Mindjárt fél. Menni kellene. Iszonyú szirénavijjogás tör ránk. Rendőrautók érkeznek a Kőbányai út felől. A mókus rezzenetlen. Én kézen fogok mindenkit, elég a viccből. Semmi rendkívüli, mondom persze, végül is a Fradi-pályánál vagyunk... Nem igazán értik, mi bajom, gondolhatják, fontoskodom, családfőnökösködök, mutatom, hogy ismerem a világot, rám hagyják, úgy is sötétedik.

Másnap az újságból tudom meg a szirénázás okát. Úgy teszek, mint akit már semmi sem lep meg. Az sem, hogy amikor mi éppen a mókussal szemeztünk, a stadionban fradisták vertek fradistákat. De nem ezért tévedtem, a "semmi rendkívüli"-vel.

Valami persze mindenképpen történt ott benn. Ahogy a pályán kívül gátlástalanabbá válik a rasszizmus, belül is. Két ferencvárosi mezben szurkoló ázsiait támadtak meg a Fradi ürügyén verekedők. Ez sem meglepő. Ha a MIÉP által gerjesztett Fradi-hisztéria és az Amerika-ellenes támadás ürügyén csendben burjánzó idegenfóbia harapófogójában valakit készületlenül ér, hogy egy egyébként is agresszióra szerveződő csoport külföldiekre támad, az naiv. Ha csak ennyi történt volna, nem adódna más következtetés, mint hogy tanulmányozni kell a labdarúgó-menetrendet, esemény idején még nagyobb ívben el kell kerülni a pályákat. Másfelől viszont mindenkinek fel kell dolgoznia azt a német adatot, miszerint a lelátókon rendszeresen botrányt okozó csoportok tagjainak húsz százaléka szervezett újnáci. Nálunk talán még nem.

De már most volt ok meglepődésre. És éppen amiatt, hogy verekedés tört ki azon a szép őszi délután a Fradi-pályán. Verekedés tört ki, mert akadtak, nem is kevesen, akik az ázsiaiak védelmére keltek. Öregek, civilek, emberek. Ők is megkapták, amit a csőcselék az általa tetszőlegesen kiválasztott ellenségnek szán. Lehet, hogy azok az emberek, akik védeni próbálták az áldozatra szántakat, többet nem mennek meccsre, lehet, hogy hozzám hasonlóan a hajdani stadionünnep helyett az üres ligetbe viszik családjukat. Biztos, hogy ezzel sokat veszítenek ők, sokat a Ferencváros.

Az a néhány ember, akinek menekülnie kellett, azon kevesek közé tartozik, akik elmondhatják magukról, hogy tettek valamit.