Valaha kereskedelmi út szelte át a budakeszi erdőt: Makkosmária és a Szent Anna-kápolna érintésével ereszkedett alá a felső-zugligeti erdőségbe. A XVIII. században Disznózug útnak (Sauwinkel Weg) ismerték, amely a Disznófő-forrás mellett elhaladva a Laszlovszky-vámépületnél végződött (ma a Szent János Kórház melletti rendelőintézet a Szilágyi Erzsébet fasor 18. szám alatt). Kocsmák, vendégházak szegélyezték, és nem messze a forrástól húzódott meg az Istenszeme fogadó. Nevét a kertjében megbúvó apró tótól kölcsönözte, amelyet egy - vagy az is lehet, hogy hét - karsztforrás táplált alulról. A porta pontos mai helyét a Szilassy út 3-as szám jelöli.

Ámde amikortól története valójában kezdetét veszi, Johann Karl von Stettner udvari tanácsos és főhadbiztos majorja volt. A több mint százholdas birtok határkövei közül kettő még áll: egyik a Tündér-szikla környékén, másik a Központi Fizikai Kutató Intézet lakótelepének kertjében, az Eötvös József út 53-as számnál. A kövekbe az 1724-es dátumot és a J. St. monogramot vésték. Az évszám tanúsága szerint tehát Stettner tanácsos volt az egyik legrégebbi zugligeti birtoktulajdonos. Uradalmában az 1760-as években alighanem működött már vendégfogadó, de hogy mióta viseli a "zum Auge Gottes" (Az Isten Szeméhez) nevet, nem tisztázott. A birtok később családjának két sarjára, Sebastianra és Gabrielre szállt, akik mindketten budai polgárjogot kaptak.

1837 kora tavaszán Kossuth Lajos érkezett ide nyaralni. Orvosai véleménye szerint jó levegőre volt szüksége, s ő amúgy is kedvelte az itteni erdőket. Egy 1913-as irat szerint a majorság ekkor Stettner János huszárkapitányé, és egy "sárga házacska" állt rajta. Kossuth ebben az időben szerkesztette Törvényhatósági Tudósítások című lapját, amelyet a bécsi udvar betiltatott Pest megye alispánjával. A május 4. és 5. közötti éjszakán Toldy (Schedel) Ferenc - aki maga is az Istenszemében vendégeskedett - arra ébredhetett, ahogy Kossuthot lefogták. A gránátosok éjjel egy óra tájékán érkeztek, és rabkocsin vitték a szerkesztőt a budai Vár börtönébe.

A történtek emlékére állították fel 1913-ban a főváros első Kossuth-szobrát a Disznófő-forrás feletti tisztáson. Talapzatára az Istenszemében esett elfogatást ábrázoló bronz dombormű került. Ez a második világháborúban elkallódott, ám két éve pontos másolatot készíttetett az önkormányzat és a zugligeti egyesület Varga Tamás szobrászművésszel.

Amikor 1839-ben Kossuthot előbb három-, majd négyévi börtönbüntetésre ítélték, új gazda tűnt fel a fogadó históriájában. Az illető kovásznai Kováts Zsigmond volt. Azt tervezte, hogy vízgyógyintézetet és mulatóhelyet létesít az uradalom területén, a Disznófő környékén. Valószínűleg tervei nyomán alakíthatták át először az épületet, amely ez idő tájt faoszlopos tornáccal büszkélkedő házikó volt, homlokzatán háromszögbe zárt szemet ábrázoló Isten-szimbólummal. 1846-ban tűzvész pusztította el a házat; a restaurálás után visszakerült homlokzatára az embléma, amely - nem kizárhatóan - szabadkőművesjel lehetett.

A XIX. század közepén Haggenmacher Károly szerezte meg az uradalom tulajdonát, ahol 1864-ben még vendégfogadó üzemelt az erről szóló legutolsó adatok alapján. Ő Haggenmacher Henriknek a fivére, aki svájci konzul volt Magyarországon; az 1860-as évek derekán több mint egy tucat házat építtetett Pesten a korszak legjelentősebb szakembereivel; és Henrikkel vette kezdetét a Haggenmacherek szerepvállalása is a magyar ipar - elsősorban malomipar és sörgyártás - fejlesztésében.

Károlynak szívügye volt a majorság sorsa. Gyönyörű kertté varázsolta a tóra néző épület környékét, felismerve, micsoda természeti kincs ez a tengerszemre hasonlító tavacska a karsztos hegyoldalban. Partjára szelídgesztenyefákat ültettetett, azóta csak itt találhatók ilyenek a budai hegyekben. Ezért és mert a tó különleges elhelyezkedése miatt különleges a mikroklímája is, élvez ma a kert kiemelt védettséget a budai park természetvédelmi övezetén belül. Károly a régi házat jócskán átalakította, minekutána Haggenmacher-féle Istenszeme-villaként lett ismeretes. Tehát ekkortól nyári villaként szolgált fogadó helyett, de az Istenszeme-szimbólum 1961-ig bizonyosan a helyén maradt. A Haggermacher család utolsó, még Magyarországon élő rokona, Pekár Zsuzsa így emlékszik vissza a Károly korabeli villára a Turul című folyóirat hasábjain: "[...] Az a ház színes, berakott üvegablakaival, régi svájci kályháival olyan volt, mint egy ékszer az erdő mélyén.[...]" Károly 1921-ben itt lett öngyilkos, talán megvakulása miatt. Örököse és unokahúga, Haggenmacher Bertha Luisa - Dreher Jenő sörgyáros felesége - nem sokkal később a fővárosra bízta a nyaralót egy feltétellel: területén gyermekintézetet hozzanak létre.

Erre csak 1949-ben került sor, amikor a villát a várostól bérlő gróf Andrássy Gyuláné elhunyt. A Kossuthról elnevezett bentlakásos nevelőotthon nehezen kezelhető gyerekeket fogadott. 1955-ben házi múzeumot rendeztek be egyik helyiségében, és emléktáblát avattak Kossuthnak a ház falán. A táblának a múzeumi gyűjteménnyel együtt nyoma veszett, de 1999-ben az önkormányzat és az egyesület újra elkészíttette, és visszarakatta a falra. Múlt év tavaszán végül is bezárt a nevelőotthon, a gyerekeket kiköltöztették, mert a főváros életveszélyessé nyilvánította az épületet.

Most új tulajdonosra vár, állapota azonban kétségbeejtő. Az épület romos, a kert elvadult. Megtalálni is nehéz - rozoga kapu és utcanévtábla mutatja csupán a Szilassy út 3.-at. A tó lassan ingoványra hasonlít, 1945 után ugyanis kibetonozták, így a forrásából sem kap friss vizet. A Disznófő túlfolyását - amely egy ideig ide ömlött - a csatornarendszerbe vezették. Aki veszi magának a fáradságot, hogy átbújjon a kapu kunkorodó drótkerítésén, mindenhol az enyészetbe ütközik: faülőke nélküli beton padlábak, elrepedt lépcsőfokok, kidőlt fatuskók. A szobák ürességtől konganak, ám a második emeleti folyosó fala megőrizte a nevelőotthon tán utolsó osztályába járók nevét egy órarendszerű feljegyzésen. A környék lakói a műemlékvédelemtől várják a villa és a park sorsának jobbra fordulását, és egy értő tulajdonos megjelenésében reménykednek. Meg abban is, hogy Istenszeme ismét a Svábhegyen lesz.