"Osztrák vircsaft" magyar földön

- A kutyát! Ereszd csak rájuk a kutyát, az anyjuk hétszentségit! - ordítja a hátsó udvarból feleségének a kék kötényes férfi az osztrák határ menti magyar faluban.

Az asszony tétován toporog a kerítés mögött, tördeli a kezét, hol az urára, hol a ház előtt dolgozó tévésekre, hol a láncon vicsorgó kutyára sandít. Háttal a kertkapunak fiatal riporterlány hadarja a kamerába:

- Ezen a településen a földeknek már a fele osztrák kézben van. Most ahhoz a gazdához kopogtatunk be, aki a helybeliek szerint a legnagyobb szántóterületre kötött zsebszerződést nyugati szomszédainkkal.

A fiának ajándékozta

A szürke családi ház tulajdonosa vöröslő fejjel és kezében egy vasvillával indul a kertkapu felé. Az operatőr leengedi a kamerát, a riporterlány toporzékol.

- Vedd már fel, végre valami akció!

- Kedvesem, én bruttó ezerhármat kapok ezért az anyagért. Tudod mit? Szúrják agyon a főszerkesztőt ezerháromért - mondja a kameraman, és odaballag az autójához.

- Maga is hozzájuk tartozik? - förmed rám a gazda.

- Nem - jelentem ki határozottan, aztán bevallom: - De egy cipőben járunk.

- Eddig három tévés bandát küldtek a nyakamra, pedig se látója, se tudója nem vagyok semminek. Csak van egy haragosom a faluházán, ő uszítja rám az újságírókat - magyarázza a férfi.

- Nem is adott el földet? - kérdezem óvatosan.

- Miből adtam volna? Ami kárpótlási jegyem volt, odaajándékoztam a fiamnak Győrbe. A szerencsétlen gyerek meg eladta valami ötvenhatos veteránszervezetnek, mert azok ígérték a legtöbbet érte. Az lett a vége, hogy csak húsz százalék előleget kapott, a többit elsikkasztották a szélhámos vevők. Kettőt-hármat le is csuktak közülük. Szóval nem elég, hogy ráfizettünk, most mégis belőlem akar bűnbakot csinálni az a gazember! - rázza öklét, és a községháza felé mutat.

Amióta a kormány harcot indított az "osztrák vircsaft" ellen, megszaporodtak az újságírók a kisalföldi, a vasi és a zalai falvakban. Mindenki szerződések után kutat a zsebekben. Csak hát a zsebszerződés lényege, értelme éppen a titkosságában rejlik. A magyar földeladóknak nincs is példányuk belőle. Nem volt bolond a külföldi, hogy nyomokat hagyjon maga után.

Jómagam láttam már ilyen dokumentumokat, egy korábbi ügyben a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság foglalt le színlelt szerződéseket. Klasszikus esetben a nyilvános, ügyvéd által ellenjegyzett megállapodás arról szól, hogy a magyar tulajdonos egy adott időre, konkrétan megnevezett összegért bérbe adja a földjét egy Magyarországon bejegyzett, gyakorlatilag azonban osztrák, német vagy holland tulajdonú társaságnak.

Ez eddig teljesen törvényes. De közben írnak egy zsebben maradó szerződést is. Ebben az szerepel, hogy a magyar tulajdonos eladta földjét a külföldi gazdálkodószervezetnek. A dátum helyét üresen hagyják, akkor töltik ki és nyújtják majd be a földhivatalba, amikor már törvényesen vásárolhatnak magyar szántót a külföldiek. Addig bérletnek álcázzák az adásvételt.

- A színlelt szerződés biztos, kikezdhetetlen módszernek látszott, ám ha hatályba lép az Igazságügyi Minisztérium által most előkészített törvényjavaslat, uniós csatlakozásunk után is hoppon maradhatnak a sógorok - állítja egy ügyvéd, aki a magyar agrárgazdálkodók érdekeit érvényesíti a nyugati határszélen. De ő sem akarja viszontlátni nevét az újságokban, mert "jogászként jobb kerülni a zsebszerződésekkel kapcsolatos nyilvánosságot".

- Hisz abban, hogy az osztrákoknak, németeknek, hollandoknak törvénytelenül eladott földek visszakerülnek magyar tulajdonba? - kérdezem az ügyvédet.

- Nem hiszek, de reménykedem - válaszolja határozottan.

A külföldiek nyugat-dunántúli "honfoglalásának" igazi kárvallottjai az ott gazdálkodó magyar társaságok, amelyek nem tudtak versenyezni az osztrákok áraival és ajánlataival. A 400 hektáron gazdálkodó jánossomorjai Szemes Művek Kft. fő tulajdonosát és ügyvezetőjét, Fazekas Imrét arról faggatom, sikerülhet-e a kormány mostani intézkedéstervével visszaállítani az eredeti állapotot.

- Utólag nemigen lehet igazságot tenni, de legalább meg lesz borzolva a dolog - feleli az ügyvezető.

Fazekas Imre szerint az elhibázott kárpótlással kezdődtek a bajok.

- Ismerek olyan embert, aki 27 havi szibériai hadifogság kárpótlásaként 450 ezer forint értékű kárpótlási jegyet kapott - mondja a Szemes Művek fő tulajdonosa. - Ezért licitált 40 hektárt, de mivel semmi köze nem volt a földhöz, könnyű szívvel megvált tőle. Nem nekünk, hanem a többet fizető osztráknak adta el. Én egyébként egyetértek azzal, hogy a meghurcoltakat kártalanították, de a föld helyett életjáradékot kellett volna fizetni nekik. Mindenki jobban járt volna vele.

Az ügyvezető állítja: a Jánossomorján és közvetlen környékén található földek 30-40 százaléka külföldiek tulajdonában van. Ez legalább hat-hétezer hektárt jelent. A takarmánygyártással, gabonakereskedelemmel, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó Szemes Művek most is szívesen vásárolna földet, de mára már csak nadrágszíjparcellák maradtak.

- Az arcátlanság teteje - fogalmaz Fazekas Imre -, hogy a külföldiek magyar strómanokkal létrehozott alibikáeftéi öntözési és gépvásárlási támogatást igényelnek, és kapnak a magyar államtól.

Jánossomorja földjei közvetlenül a határ mellett fekszenek. Az öt kilométeres sávból a Magyarországon olcsón megtermelt gabonát kiviszik a sógorok Ausztriába, ott értékesítik a terményt. A helybeliek a zöldhatáron "megutaztatott" gabonáról is beszélnek.

Olyan embert nem találok a faluban, aki vállalná, hogy zsebszerződést kötött. A községhez közeli településen egy korábbi riportom szereplőjét keresem, ő annak idején elismerte, hogy liciten szerzett földjét "továbblicitálta" az osztrákoknak.

- Fölbontja-e a zsebszerződését? - ezzel a nem túl udvarias kérdéssel nyitom rá az ajtót.

- Azzal elismerném, hogy eladtam a földet, ami ugyebár törvénytelen - válaszolja szemrebbenés nélkül a középkorú férfi.

- A színlelt szerződés polgári jogügylet, önmagában nincs büntetőjogi következménye - próbálom meg pontosan idézni Dávid Ibolya miniszter szavait a gazdálkodónak.

Mindent tagadni kell

Nem túl szívélyes vendéglátóm legyint egyet.

- A törvényeket emberek hozzák, holnap feketére festhetik azt is, ami ma fehér - mondja, aztán így folytatja:

- Tudja, a mi családunkban vannak határőrök, ezért is élénken figyeltem, mi történik az 1956-os mosonmagyaróvári sortűzperben. 1989-ben megjelent egy felhívás, hogy fel akarják tárni a tényeket, jelentkezzenek az egykori határőrlaktanyában szolgáló katonák, nem lesz bántódásuk. Néhányan jelentkeztek, oda is ültették mindet a vádlottak padjára. Aki meg csöndben maradt, az, ha lőtt, ha nem lőtt, háborítatlanul éli a világát. A tanulság az, hogy mindig mindent le kell tagadni. Ez érvényes a zsebszerződésekre is.

- Igen ám - provokálom tovább -, de mi lesz, ha az osztrák gazdálkodó uniós csatlakozásunk után sem tudja bejegyeztetni tulajdonjogát a földhivatalban?

- Már miért ne tudná? A zsebszerződésekre csak akkor derül fény, ha valaki önként föladja magát. Egyébként is nemzetközi bonyodalom támadna abból, ha minden bérleti szerződést rendőrök vagy ügyészek vizsgálnának át - hangsúlyozza, majd jóslásba bocsátkozik: - Meglátja, a választások után szép csöndben elül ez a vihar, akárki is kerüljön hatalomra.

Osztrák földbérlőket, "kvázitulajdonosokat" szeretnék megszólaltatni, de ők fütyülnek az újságíróra. Néhány mondatot odavetnek arról, hogy csak használják a földet, őket nem érinti semmiféle magyar jogszabályváltozás.

Plusz tízezer schilling

Ismét csak ügyvédi közreműködéssel jutok el egy osztrák gazdálkodóhoz, aki - jogi képviselője szerint - igen föl van háborodva. Salátafülű, nagydarab ember ül velem szemben egy eisenstadti (kismartoni) fogadóban, söröskorsót szorongató tenyerén látszik, hogy nem ismeretlen számára a munka.

- Megzsaroltak - mondja különösebb átmenet nélkül.

- Ki zsarolta meg? - tudakolom tőle.

- Az, akitől földet vettem Magyarországon. Azzal fenyegetett meg, hogy ha nem adok neki tízezer schillinget, akkor visszaveszi a földjét. Nyilvánosan elismeri, hogy zsebszerződést kötött, visszafizeti a vételárat, és másnak, drágábban adja el az én földemet. Mondtam neki, ne szórakozzon, egyszer már kifizettem az árát. Erre mit felelt? Azóta emelkedett a föld értéke, ha visszaveszi tőlem, drágábban tudja eladni az államnak. Az ügyvédem fölvilágosított, ne kapkodjak, még nincs is ilyen törvény Magyarországon.

- Akkor is jó üzletet csinált, ha plusz tízezer schillingjébe kerül - jegyzem meg.

- Na ja! - horkan fel az osztrák gazdálkodó. - De mi a biztosíték arra, hogy egy hónap múlva nem követel tőlem újabb tízezret a magyar?

- Arra sincs garanciája, hogy valaha bejegyzik a maga nevére a földet - mondom neki.

- Nézze - tolja odébb a söröskriglit, és közelebb hajol. -- A magyarországi földjeim nagyobbik részét 1992-ben és 1993-ban vettem, amikor még jogszerűen lehetett. Azokat a szántókat már be is jegyezte a földhivatal. Néhány hektárt később is vettem, de kinek fáj ez? Többet fizettem érte, mint bármelyik magyar vállalkozó. Sőt, én voltam a legtisztességesebb. Az ügyvédem azt tanácsolta, hogy a valódi ár három-ötszörösét írjuk a szerződésre, úgy, ahogy azt mások is csinálták. Na látja, őket nem is tudják megzsarolni, mert ha fel akarja bontani a szerződést a magyar, akkor a papíron szereplő vételárat kell visszafizetnie. Úgy meg már nem érné meg neki. Szóval én csak valamivel nagyobb összeget engedtem beírni a valóságosnál, a magyar infláció mértékét építettük be az árba, hogy még hihetőbb legyen a dolog. Erre most megzsarolnak.

- Szóval miért gondolja, hogy így is, úgy is nevére kerül a színlelt bérleti szerződéssel vásárolt magyar föld? - firtatom tovább.

- Mert nálunk működnek az érdekvédelmi szervezetek. Amikor Magyarországon 1994-ben elején még csak fogalmazták a tiltó törvény bevezetését, az egyik kamarai barátom már a jogszabály tervezetét is megmutatta. El tudja képzelni erről a kamaráról, hogy most enged kisemmizni bennünket?

A zsebszerződések ügye - mint annyi más - elsődlegesen politikai kérdéssé vált Magyarországon. A haza nem eladó! - harsogta Torgyán nemrég a Csorna melletti Farád búzaföldjén, egy nappal később pedig könyörgést és útlezárást helyezett kilátásba. Orbán Viktor osztrák vircsaftról beszélt, Deutsch Tamás ifjúsági miniszter pedig azt nyilatkozta: nagy szomorúsággal hallotta, hogy az MSZP a zsebszerződések mellett foglalt állást.

- A szocialistáknak nem áll érdekükben, hogy a színlelt szerződések életbe lépjenek - cáfolja a minisztert Pozsgai Balázs agrármérnök, a kisalföldi térség MSZP-s országgyűlési képviselője. - Mi csak azt mondjuk, hogy a magyar mezőgazdaságnak nem a zsebszerződés a legnagyobb gondja, hanem a tőkehiány és az alacsony jövedelmezőség. A zsebszerződések elleni kampány a kormány lázas látszatcselekvése a valódi bajok elfedésére.

A kormány visszalépett

A Mosonmagyaróváron élő Nagy Frigyestől, a Horn-kormány egyik agrárminiszterétől szerettem volna megkérdezni, miért akarták 1997-ben lehetővé tenni a társas vállalkozások legális földszerzését Magyarországon. Nagy Frigyes azonban külföldön van, így helyette erről is Pozsgai Balázst faggatom.

- A megfelelő táblaméret kialakítása volt a törvénytervezet célja, amely kellő korlátozásokat és garanciákat tartalmazott - magyarázza a képviselő. - A nagy ellenállás miatt azonban a kormány visszalépett a szándékától.

A képviselő a nyugat-dunántúli tulajdonviszonyok tisztázásának egyik eszközeként a földadó bevezetését említi.

- Ha az önkormányzatnak joga lesz földadót szedni, ki fogja deríteni a valódi tulajdonosokat - állítja Pozsgai Balázs. - Ez azonban csak úgy működhet, hogy a kormány megtéríti a gazdálkodóknak az általuk kifizetett adót.

Stratégiai kincs

Az Igazságügyi Minisztérium június végén felhívásban fordult azokhoz, akik zsebszerződéseket kötöttek. Hangsúlyozta, nincs büntetőjogi következménye annak, ha felfedik a zsebszerződéseket. Ilyen esetben a föld visszakerül hozzájuk, a külföldi viszont igényt tarthat a kamatokkal növelt vételárra. Az eredeti magyar tulajdonos bérbe adhatja vagy el is adhatja a földjét magyar állampolgároknak. A helybeliek és a nemzeti földalap elővásárlási jogot élveznek.

Az igazságügy a szaktárca regionális ügyfélszolgálati irodáinak szolgálatait ajánlotta fel azoknak, akik "zsebszerződéseket kötöttek, de úgy érzik, hogy ezáltal méltatlan helyzetbe kerültek".

A nyugat-dunántúli régióban Győrött működik ügyfélszolgálati iroda, vezetője dr. Horváth József ügyvéd, aki az Antall-kormány idején köztársasági megbízott volt. Horváth doktortól azt kérdezem, valóban kulcskérdése-e a magyar mezőgazdaságnak, hogy kinek a tulajdonában van a termőföld.

- A földet nemzeti stratégiai kincsnek tartom - válaszolja. - Nem elsősorban a hozzá fűződő érzelmi viszonyok miatt, hanem azért is, mert a szakértők szerint a Föld kedvezőtlenül változó klimatikus körülményei következtében a kedvező fekvésű Kárpát-medence termőterületei fölértékelődnek. Ezért nem szabad elkótyavetyélni a földet.

- Mivel lehet rávenni a magyarokat, hogy felfedjék a zsebszerződéseket?

- Azzal, hogy ez érdekükben áll. Most ugyanis sokkal jobb áron tudják értékesíteni a földet, mint amennyiért annak idején eladták az osztrákoknak. Ezenkívül megelőzhetik a kellemetlenséget, ami abból fakadhat, hogy rájuk zúdul az osztrákok haragja, ha a külföldiek nem tudják bejegyeztetni színlelt szerződéseik alapján a tulajdonjogukat. A minisztérium ugyanis minden törvényes eszközzel meg fogja akadályozni a semmis szerződések bejegyzését.

- A minisztérium felhívása után hányan keresték fel Győrött az ügyfélszolgálati irodát?

- Egyelőre nem túl sokan, de bizakodó vagyok. Úgy gondolom, hogy a magyar föld ügye meg a gazdálkodók jövője megér egy ingyenes tanácsadást.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.