Csak a feje látszik ki a henger alakú berendezésből Kárpáti Györgynek. Az ötvenöt éves férfit háromesztendős korában támadta meg a gyermekbénulás. Számos kortársához hasonlóan neki is megbénultak légzőizmai.

- Itt alszom ebben a gépben - fogad a beteg férfi. - Nappal jövök-megyek. A motoros kocsim segítségével - pillant a mellette várakozó járműre - lemegyek egészen a Moszkva térig. Körbejárom a megszokott útvonalamat. Sok ismerősöm van. Beszélgetek a környék lakóival, az újságárussal, a boltossal. Néha vásárolok gyümölcsöt, zsömlét. A többiek már elkoptak mellőlem. Valamikor sokan feküdtünk vastüdőben. Egyedül maradtam. Ilyen betegség már nincs. Én vagyok az utolsó Európában, aki így él. Ezért sem gyártanak már új berendezéseket. Aggódtam, hogy elromlott a tömítés a tartalék gépen, hiszen bármikor meghibásodhat ez is. Akkor csak a gégemetszés tartana életben.

A folyosón áll az elromlott vastüdő. A fölnyitott felső henger szélén lóg a tömítés. A körbefutó tömítéságy lemeze rozsdás, láthatóan régen kezelték. A palástba épített műanyag ablak elrepedt. Ez sem ma történhetett. A repedésen végigfutó ragasztószalag piszkos, foszladozik.

Egy fiatalember vizsgálja a berendezést. Szőke Csaba, a Privát Autómentő Segélyszolgálat embere segíteni érkezett.

- Évekig foglalkoztam ipari gépek szerelésével. Ezt a berendezést is láttam már. Több mint tíz éve. Akkor sem volt már jó állapotban. Nem értem, miért hagyták ennyire leromlani. Nem értem, hogy-hogy nincs erre pénz, ember. Leginkább a figyelem hiányzott. Műszakilag rendkívül egyszerű a feladat. Egy nap alatt megjavítható a vastüdő.

Szavait igazolandó sorra mutatja a hibákat. A tömítőgumi az évtizedek alatt annyira elhasználódott, hogy kiszakadt a tömítőágyból. Az elégett gumit egykor közrefogó lemez rozsdás, deformálódott.

- Új tömítő már van. A lemezt pedig egy ügyes lakatos gyorsan kijavítja, ahol kell, kitoldja, kicseréli. Érthetetlen számomra, miért vártak eddig. Minden nagyobb kórházban van karbantartó részleg. Ennél lényegesen bonyolultabb berendezéseket, műszereket is megjavítanak. Mesélik, hogy járt már itt több cég, de senki nem segített. Persze, mert ezen nem lehet keresni, ez nem az a bomba üzlet. Egy lakatos barátságból is megcsinálná. Csak egy kis jó szándék kell hozzá.

A segítséggel érkező férfiről megtudom, hogy annak idején édesanyja is megbetegedett gyermekbénulásban. Mindkét lába megbénult, úgy nevelte föl a fiát.

- Sajnos jól ismerem a magyar egészségügy állapotát. Természetesen találkoztam nagyon lelkiismeretes orvosokkal, nővérekkel, akik szakmai és emberi lelkiismeretük legjavát adták. De az elhasználódott műszereket, berendezéseket ők sem tudják pótolni. Holott rengeteg pénzt gyűjt be a társadalombiztosítás. Mi szívesen segítünk. Megcsináljuk ingyen a gépet, de elgondolkoztató, hogy az egészségügyből szinte naponta hallhatuk segélykiáltásokat. Közben pedig olimpiát akarunk rendezni - jegyzi meg indulatosan Szőke Csaba, és telefonon hívja a munkatársát, hogy minél hamarabb intézkedjen a berendezés elszállításáról. - Úgy hallottam, valamelyik múzeumban található ilyen berendezés. Például a megrepedt műanyag ablak onnan pótolható. Remélem, egy-két nap alatt végzünk a javítással.

Itt véget is érhetne a beszámoló. A kórház dolgozói és a beteg megnyugodhatnak. A bizakodásba mégis vegyül némi aggodalom, hiszen valóban többször kerestek már segítséget.

- Nem most vettük észre, hogy baj van - mondja Harmath Ágnes gyermekorvos. - Magunk is tisztában voltunk a gép korával, láttuk, mennyire elhasználódott. Valamikor negyvenkét betegünk volt. Mára Kárpáti Gyuri maradt egyedül vastüdőben. Tíz betegünk otthon él. Őket túlnyomásos géppel lehet életben tartani. Ilyen berendezés valóban sehol sem üzemel már. Nem csoda, hogy elhasználódott. Kerestünk vállalkozókat, cégeket. Többen eljöttek megnézni. Érdeklődésben nem volt hiány, de valódi segítséget nem kaptunk. Nagyon reméljük, hogy most sikerül megjavítani a tartalék gépet, és elmúlik a betegünk félelme is.