A Budapest Lexikon kilenc sorban emlékezik meg róla (a fele munkáinak felsorolása), az Életrajzi Lexikon egyetlen bekezdése pedig művészeti íróként ismeri. Siklóssy László annak ellenére kihullott a város emlékezetéből, hogy könyvei milyen nagy értéknek számítanak manapság. Polihisztor volt, aki New Yorkban és Londonban tanult, írt gyorsírás-elméleti tanulmányt, numizmatikai könyvet, verset, mesét a Ravaszdi Rókáról, műkritikákat a Pesti Hírlapban. Budapestről szóló munkáit pedig az egész ország olvasta a két világháború között. Ma ötven éve, 1951. június 19-én halt meg Budapesten.

Siklóssy 1881. december 8-án Budapesten született konzervatív, katolikus budai családban. Szerzetesekhez járt gimnáziumba, majd a pesti egyetem jogi karát végezte el, doktorátust és ügyvédi oklevelet szerzett. Ez biztos állás volt, tipikus karrier. A jog azonban soha nem érdekelte, és bár 18 évesen az országgyűlés gyorsíróirodájában helyezkedett el, valódi szenvedélye a művészet lett. Numizmatikával és régiségekkel kezdett foglalkozni, 1910-ben megírta első munkáját a modern magyar éremművészetről. Két évvel később háromnyelvű folyóiratot indított Gyűjtő címmel, amelyet tizenegy évig szerkesztett. A cím találó volt, őt magát is leginkább ezzel lehetett leírni: A Gyűjtő. Gyűjtött mindent: tárgyat, képet, könyvet, mesét, történetet. Gyűjteményéhez múzeumot is alapított, a különös nevű Gyorsírás- és Sajtónyilvánosság-történeti Múzeumot, amely később az Országgyűlés Múzeumába olvadt be.

Első történeti munkája A régi Budapest erkölcse 1921-ben jelent meg, amelyet a következő évben második és harmadik kötet követett. Saját bevallása szerint nem obszcén kíváncsiságból kezdett foglalkozni a kérdéssel, csupán jobban érdekelte a történelem privát oldala, mint az unalmas politikatörténetre alapuló köztörténetet. Nehezen tudott az anyaggyűjtésben megállni. "Első tervem az volt, hogy csak 1686-tól, Buda viszszafoglalásától 1848-ig adom a főváros erkölcstörténetét. A fürdők múltját kutatva azonban rájöttem, hogy ezt a témát lehetetlen vissza nem vinnem a török időre. Sőt a főváros múltjának egyik legsötétebb, de rendkívül érdekes része, a Tabán problémája is messzebb időre hívott vissza. A török hódoltság tovább csalt, Mátyás korába, honnan lehetetlen volt vissza nem mennem Zsigmond idejére, így végül vissza kellett mennem a primitív magyar erkölcsökre, a kereszténység behozatalának idejére." A közlendő anyag egyre gyarapodott, egymás után születtek az enciklopédikus méretű munkák. A magyar sport ezer éve - szintén három vastag kötet -, máig fontos alapműve a sporttörténetnek.

Mekkora az általa végzett munka történeti értéke? Izgalmas kérdés, Siklóssyt ugyanis sokan támadták, hogy műveiben sok a tévedés, pontatlanság.

Jellemző példája ennek, amikor a svábhegyi telkek ügyében a főváros legendás levéltárosa Gárdonyi Albert a levéltár kiadványában ráolvasta Siklóssyra: "A Svábhegy monográfusa (Siklóssy László) az Ürményieket teszi meg a Svábhegy "első úri telepeseinek". Ha azonban a budai telekátírási jegyzőkönyvekből kikeressük a személyek szőlővásárlásaira vonatkozó adatokat, akkor azt látjuk, hogy a Siklóssy által említett szőlők a Sashegyen voltak." Gárdonyi, levéltárosra jellemző zavarba ejtő precizitással sorolja Siklóssy tévedéseit, amelyek valóban szarvashibák. Gárdonyi nem sajnálta az időt és a fáradságot, hogy ezután tíz oldalon keresztül pontosan dokumentálja a svábhegyi telekvásárlások történetét.

A viszonyítás alapja Salamon Ferenc fővárostörténete lehetett, amely minden értelmiségi család polcán ott állt, mégsem olvasta senki. Siklóssy kevésbé akkurátusan dolgozott, de jól választott témát, és érdekesen írt, nem utolsósorban pedig hozzáadta a szöveghez kivételesen széles látókörét. A Svábhegyről írott munkáját 1987-ben kiadták reprintben, mert azóta sem született vele összevethető helytörténeti munka.

Ha valamit nem érhet szó, az éppen legfontosabb műve, a Fővárosi Közmunkatanács története, amelyet valóban elsődleges források, az FKT irattára alapján készített el. A Hogyan épült Budapest a szokásos szimpla intézménytörténet helyett a város eposzává lett, generációk olvasták ronggyá a vaskos kötetet, amelyből mára antikváriumi kincs lett. Három nagyság: József nádor, Széchenyi és a Közmunkatanács köré szőtte a modern város építésének krónikáját. Ez volt Budapest első történeti képeskönyve, amelyet az illusztrációk választéka és minősége egyaránt alkalmassá tett, hogy az utókor is használja a képanyagát. Publikáció lett, a szó eredeti értelmében: közkinccsé tétel.

Siklóssy László 1937-ben vonult nyugdíjba, és valóban visszavonultan élt Bimbó úti lakásán, ahonnan aztán végignézte, ahogyan Pestet, majd Budát, amely épülésének történetírója lett, hogyan bombázzák romvárossá.