Különleges kezelésre járnak fogyatékosok - látásban, hallásban, beszédben, mozgásban korlátozottak vagy magatartási-személyiségi zavarral küszködők - erre a Budapest tetején lévő helyre. Olyan gyerekek és felnőttek jönnek ide, akiknek nemcsak az egészségből, de sokszor a szülői szeretetből, az emberek megbecsüléséből is kevesebb jutott. Nekik nyújtanak sok örömöt, testi-lelki állapotukat javító-fejlesztő terápiát a négylábúak. Kedves és türelmes lovak.

Mélységek és magaslatok között kanyarog a keskeny erdei út. A helyszín, mondhatni, tündéri itt, a Tündér-szikla szomszédságában, a magasban összekapaszkodó lombkoronájú fák alatt. Jobbra a Dreher-kastély, amelyet a család gyermekintézmény céljára adományozott a fővárosnak. A Kossuth Lajos Gyermekotthon alsó tagozatosainak birodalma volt sokáig, mígnem költözniük kellett, mert életveszélyessé nyilvánították az épületet. Azóta lakatlan, csak a gondnok vigyázza, de a mögötte lévő, talán 3-4 hektáros területet gyakran látogatják. Itt működik már harmadik éve a Nemzetközi Kossuth Lajos Gyermekalapítvány lovardája.

- Szerettünk volna olyat létrehozni, ami nemcsak az otthonbeli gyerekeknek, hanem más budapesti fogyatékosoknak is hasznára lehet. Nemzetközi tanulmányok bizonyítják, hogy a terápiás lovaglás a legkülönbözőbb sérült embereknél hatékonyan alkalmazható - magyarázza a döntést Koczka Béla nevelőtanár. Kalauzunk legalább olyan régóta foglalkozik lovakkal, mint gyerekekkel, s vélhetően az ő tapasztalatára támaszkodva mertek belevágni az otthon pedagógusai a nem éppen mindennapi vállalkozásba. Az induláshoz 750 ezer Ft támogatást adott az alapítványnak egy üzletember. Így alakíthatták ki a korábbi, nyitott oldalú fészerféléből a fogadóhelyiséget, s mellé a kifutóval ellátott istállót. A fűtést és a világítást a Pfizer gyógyszercégnek köszönhetik. Zabot legutóbb (talán nem utoljára) egy vállalkozó ajándékozott, szénát pedig a Rex Kutyaotthon Alapítvány. A lovak persze, állandó gondoskodást igényelnek, így aztán rendszeres foglalatossággá vált a levelezés, kilincselés újabb adományok után, no és "szabadidős" programként az állatok ellátása, az istálló takarítása. Meg a betanítás, hogy a patások a speciális feladatra alkalmassá váljanak. Nem valók ide ideges paripák, kiegyensúlyozott, nyugodt jószágokra van szükség, akik ellenkezés nélkül tűrik a lépésben, futószáron zajló monoton munkát. Mindennek módját, a terápiás lovagoltatás mikéntjét tanulták a nevelők.

- Az új ismeretek nagyon jól beilleszthetők az otthonban alkalmazott terápiás tervbe, véli Koczka Béla. Pszichoorganikusan sérült gyerekek laknak nálunk - jó néhányuknak családi, szociális háttere sem éppen ideális -, akik speciális képzés keretében végzik el az általános iskolát, s készülnek föl az életben való boldogulásra. S ehhez igen hasznos segítség a lovasterápia. Hatalmas motivációs erővel rendelkeznek ezek a jó szándékú állatok. Felkeltik a mi, köznyelven szólva, nehezen kezelhető gyerekeink érdeklődését. Megtanítják őket arra, hogy figyeljenek más élőlényekre, elfogadják azok igényeit, alkalmazkodjanak hozzájuk. A lovakhoz való kötődés, ápolásuk és irányításuk növeli felelősség- és szabálytudatukat, magabiztosságukat, s magasabb teljesítményre sarkallja őket. Egyértelműen állíthatom, egy-egy lovas-terápiás foglalkozás után sokkal eredményesebben oldják meg a tanulási feladataikat és kevesebb a magatartásbeli probléma is.

Évente körülbelül 60 fogyatékos részesül ebben a nálunk még csak az utóbbi 10-15 évben terjedő terápiában. A legfiatalabb 6 éves, a legidősebb már elmúlt 40. Jönnek gyerekek a Vakok Batthyány László Gyermekotthonából, illetve a Vakok Általános Iskolájából is. Koczka Béla meséli, megható látni, hogy milyen óriási élményt jelent a többnyire halmozottan sérült (látásban és hallásban egyaránt korlátozott) kicsiknek a nagy, szőrös, puha, meleg, élő "játék". Az ő kedvencük Ignác, a fekete keverék póni, aki vidáman tűri, hogy tétova kezek tapogassák, s rendíthetetlen nyugalommal cipeli a hátán lovasait.

A ló minden lépése egy újabb egyensúlykeresési gyakorlat a rajta ülőnek. Ezek ismételgetésével javítható a térérzékelés, fejleszthető az egyensúlyérzék, ami a szóban forgó gyerekeknél, fogyatékosságaik miatt, amúgy is elmaradottabb. A lovarda ugyancsak fogadja a Nemzetközi Pető Intézetből érkezőket is. Ottjártunkkor pedig a Mozgássérültek Állami Intézetének fiataljai "viziteltek". Láttukra felélénkültek a melegtől elpilledt lovak. Mókás táncra perdült Lubica, ő a legutolsó szerzemény, állatvédők egy vágóhídra szánt szállítmányból kobozták el. S a lengyel keveréklovacska most a sorstól esélyt kapott, hogy még szolgálhasson. Nem tudni, beválik-e, de a "produkcióját" jutalmazó nevetést hallva szórakoztatónak biztosan kiváló. És ez sem utolsó szempont.

Másképpen csal mosolyt a vendégek arcára a méltóságteljesen vonuló szürke paripa, Kabar. Orrát a palánk lécein átdugva meg-meglódítja Sára kerekes székét.

- Mindig ismerkedéssel, barátkozással kezdjük, aztán jöhet a lópucolás. Nagy ajándék nekünk ez a lehetőség, 10 perc alatt ideérhetünk kocsival a Marczibányi térről. Mozgáskorlátozottságuk miatt, ezek a fiatalok szinte egész életükben zárt helyhez kötöttek. Már önmagában a kirándulás ide javítja közérzetüket, kedélyállapotukat - magyarázza Paál Éva szomato-pedagógus, miközben kockacukrot dugdos a simogató kezekbe.

A legtöbb édességet természetesen a rendkívül barátságos Szundi érdemli ki. Rajta lovagoltak eddig a fiúk és a lányok. Mintaszerűen dolgozott a derék jószág a lovarda megnyitásától fogva, megérdemli a "nyugdíjat". Találtak is számára helyet a békés öregkorhoz. Kabar veszi át a helyét, széles, erős hátára helyezett pokrócra ül majd Sára. A 19 éves lány kerekes székével gurul fel a karám mellé épített rámpa tetejére, ott a felfüggesztett fogantyúkba kapaszkodik, amíg ráemelik a lóra. Hárman segítik. Koczka Béla vezeti a lovat, s hogy az esetleges balesetnek még a legkisebb kockázatát is kiküszöböljék, Paál Éva és kolléganője, Bot Szilvia kétoldalt kísérik. Tőlük tudjuk meg később, hogy a központi idegrendszeri sérülteknél a görcsös (spasztikus) izmok lazulásában segít a ló meleg teste, mozgása. Járásritmusa stimulálja lovasának légzésritmusát, így szabadabban működnek a légzőizmok, könnyebbedik a légzés, javítható a beszéd. A ló többirányú mozgása áttevődik a rajta ülő csípőjére, gerincére. Egyensúlya, szem-kéz koordinációja javul, egyszeriben átláthatóvá válik számára a tér, és ez lelkileg is jó hatású. S ami még az érintetteknél szintén fontos: rendeződhet az emésztési probléma.

Orvosi javallatra és kontroll mellett lovagolnak a fiatalok, és az egyéni állapottól függően határozzák meg számukra a terápiás munkát, az állat hátán végzett tornát, valamint a mozgásgyakorlatokat: karikával, bottal, rúddal, tüskés felületű, jól megmarkolható labdával.

A terápia eredményességét egyszerűen fogalmazza meg Sára: - Olyan jól érzem magam utána - mondja.

- A lovaglás feltételeit megteremtettük, szeretnénk jobban kihasználni. Nagy vágyunk, hogy egy nagyméretű télálló sátorral fedjük be a kifutót, így nem gátolna minket az időjárás, s napi 12 órában jöhetnének hozzánk még többen terápiára. Másfél millió forint azonban hiányzik a megvalósításhoz - mondja búcsúzóul Koczka Béla nevelő.

(Ez a zárójeles rész tehát egyáltalán nem zárójelbe kívánkozik, az adatot közöljük ugyanis, ahová megérkezhet Önöktől a segítség - Nemzetközi Kossuth Lajos Gyermekalapítvány: 1121 Mátyás király út 8. Telefon/fax: 395-7984 munkaidőben. Számlaszám: MKB: 10300002-20349046-70073285)

Állítólag Hippokratész jött rá, hogy a ló nem csupán közlekedési eszköz vagy árufuvarozó, hanem szerepet játszhat a gyógyításban is. A XVI. században született feljegyzések szerint végeztek is ló közreműködésével egészségmegtartó-helyreállító gyakorlatokat. A lovaglás emberre gyakorolt hatását 1719-es tanulmányában Friedrich Hoffmann (hallei egyetem, tanszékvezető) vizsgálta, s a múlt század elején Angliában már az eredményességéről meggyőződve alkalmazták ezt a kezelési formát.

A modern lovasterápia "atyjának" dr. N. Reinchenbachot tartják, aki az 1950-es évek közepén, birkenreuthi magánklinikáján civilizációs bajoktól, belgyógyászati kórokban szenvedőknél kezdte használni. 1971-ben alakult meg a Terápiás Lovaglás Nemzetközi Szövetsége, hogy tudományosan is a "helyére tegye" ezt a gyógymódot.

Magyarországon dr. Wágner Pál próbálkozott elsőként a lovas-terápiával az 1980-as évek közepén, főleg mozgássérült és értelmi fogyatékos gyerekeknél. Azóta többen követték.

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat kezdeményezésére 1997 novemberében létrejött a Magyar Lovasterápia Szövetség, amelyhez jelenleg mintegy kétszázan tartoznak. A szervezet ősztől már szakminiszteri engedéllyel képezhet (rangos angol, német, amerikai, holland, osztrák szakemberek segítségével) gyógypedagógiai továbbképző program keretében lovas- és hippoterápiát (utóbbit gyógytornászoknak). Tanfolyamain sajátíthatók el továbbá a lókiképzéssel kapcsolatos ismeretek, illetve a kisegítői feladatok tudnivalói, mindezek hozzátartoznak a gyógylovagláshoz. Hiszen már manapság is jellemző, hogy magánlovardával szerződnek fogyatékos gyerekeket gondozó otthonok, iskolák és felnőtteket kezelő egyes egészségügyi intézmények.