A századfordulón a főváros egyik legpatinásabb szállója, a Nagykörút dísze volt az 1894-1896 között épült Royal Nagyszálloda. Az Erzsébet körúton álló - Ray Rezső építész által tervezett - épület már pusztán külsejének, frekventált helyszínének tulajdoníthatóan gyorsan ismert lett a fővárosi lakosság körében. Építésének befejezése évében, 1896-ban azonban a millennium lázában égő Budapesten valami olyasmivel is sikerült kirukkolnia a Royalnak, amire korábban nem volt példa. Épp százöt éve a Royalban tartották az első budapesti - s így magyarországi - filmvetítést.

Balogh Gyöngyi A magyar film születésétől 1945-ig című írásában az alábbiakat állapította meg a magyar filmvetítés kezdeteiről: "A magyarországi filmbemutatás, forgalmazás és alkalmi filmkészítés, de még nem rendszeres filmgyártás története 1896-ban veszi kezdetét. A magyar-osztrák kiegyezést követő és a hosszú békekort kihasználó gazdasági fellendülés az 1896-os millenniumi ünnepségektől további lökést kap, mely elősegíti az új találmány, az »élő fotográfia« megismerését és elterjedését."

Tény azonban, hogy már a millenniumi ünnepségek előtt is történtek kísérletek a vetítésre, elsősorban különböző kávéházak igyekeztek ezzel növelni vonzerejüket, hallva az új szenzáció gyors külföldi sikerét. Vanek József például 1890-ben, épp az Erzsébet körúton, ahol a Royal is állt, már vetített képekkel szórakoztatta az érdeklődő közönséget, de a neves, ám sajnos hamar csődbe ment Somossy Orpheum is próbálkozott ezzel.

Az első igazi filmvetítés azonban a Lumière testvérek cégéhez fűződött. Egészen pontosan 1896. május 10-én került sor az első vetítésre, a belépőjegy kereken ötven krajcárral rövidítette meg a lelkes érdeklődők pénztárcáját - nagy számuk azt mutatta, hogy nem drágállták a jegyet a kíváncsiskodók. Tény az is, hogy a vetítésnek nagy sikere volt, de ehhez az is kellett, hogy a Lumière fivérek tökéletesen tudják, mivel lehet becsalogatni a vetítésre az érdeklődő budapestiek sokaságát. Az első vetítésen nem "hozott anyagból" dolgoztak, hanem európai körútjuk során Budapestet is érintve, a helyszínen készítettek felvételeket a millenniumi ünnepségek kavargó, színes forgatagában. Az Operaház, Budapest büszkesége és a Lánchíd, amely már akkortájt is a főváros egyik jelképének számított, és természetesen a millenniumi felvonulás került a filmkockákra. Ehhez a felvételhez kapcsolódott az az érdekes eset, hogy Sziklai Zsigmond, az első magyar "mozgófényképész" kamerája véletlenül lehagyta - mondhatni levágta - a felvételről Ferenc József, minden magyarok királya koronás fejét. Ezek után aligha meglepő, hogy a vetítésen telt ház volt, a sikert pedig az is bizonyítja, hogy a május 10-i első vetítés után majdnem egy évig láthattak filmet a Royalban, sőt még ebben az évben felbukkantak az első vándormozisok is a fővárosban.

Kolta Magdolnának a Budapesti Negyedben megjelent írása (Képmutogatók Pest-Budán) szerint azonban már április végén sor került az első vetítésre. A Lumière cég megbízottja, Eugene Dupont tartotta, ugyancsak a Royalban. Témája már korántsem volt olyan magasztos, mint a májusi vetítésé. "Szaladó néptömegek, robogó vasúti vonat. Az utasok kiszállása, egy tengeri fürdő, kártyázás közben szivarra gyújtó és söröző emberek, mindezek ott élnek, mozognak előttünk" - idéz egy korabeli cikket Kolta Magdolna az április 30-án bemutatott filmmel kapcsolatosan, amely inkább a nagyvilágra nyitott ajtót a budapestiek előtt.