- Ön 165 napot töltött előzetes letartóztatásban, ahogy védője fogalmazott korábban: nevetséges és érthetetlen vádak alapján. Pontosan mivel gyanúsítják?

- Vesztegetéssel és hivatali visszaéléssel. Ma sem tudok többet, mint amennyit az eljárás kezdetén közöltek velem. Az iratismertetéskor nem találtam egyetlen olyan dokumentumot sem, amelyet bizonyítéknak lehetne nevezni. Még az sem derült ki számomra, hogy vádlóim szerint hogyan követhettem el a nekem tulajdonított bűncselekményeket.

- Kevéssel a letartóztatása előtt azt nyilatkozta, hogy az olajos alvilág lejárató kampányt indított ön ellen.

- Fenntartom. Neveket egyelőre hadd ne mondjak, senkivel nem szeretnék idő előtt személyiségi jogi vitába keveredni. Később azonban be fogom bizonyítani, hogy olyan gazdasági bűnözők állnak az ellenem indított eljárás hátterében, akiknek rendkívül jó kapcsolataik vannak a jelenlegi hatalom holdudvarában és belügyi körökben is.

- Annyira jók, hogy felkeresik a belügyminisztert vagy a legfőbb ügyészt, hogy "rendeljenek már el egy büntetőeljárást Sándor István ellen", mire ők utasítást adtak az ön őrizetbe vételére?

- Hivatalosan mindenki tagadja, ennek ellenére tény, hogy az 1994-es és az 1998-as választások idején nemcsak makulátlan vállalkozók támogatták egyes pártok választási kampányát. Rendőrként sok konkrét esetről szereztem tudomást. Jegyzőkönyvbe senki nem merte mondani, de azon kívül sokan elmondták, hogy ki és hány tízmilliót kapott, hogyan vásároltak halasztott vámfizetési engedélyt vagy minisztériumi befolyást, ki, mikor, milyen összegekkel támogatott pártokat a választások idején. Meggyőződésem, hogy azért rendeltek el koholt vádak alapján büntetőeljárást ellenem, mert mindenáron ki akartak vonni a forgalomból. Meg akarták akadályozni, hogy tanúvallomást tegyek a parlament olajbizottsága előtt.

Elrejtett bizonyíték

- Végül, ha nem is a tervezett időpontban, de meghallgatta önt az olajbizottság.

- Más az, amikor letartóztatottként viszik az embert a meghallgatásra, mint ha szabad emberként jelenik meg a testület előtt. Nem annyira hiteles. Más szempontok szerint súlyoz, esetleg nem mond el mindent.

- Tehát ön nem mondott el mindent?

- Létezik egy videofelvétel - arra az esetre, ha velem történne valami -, amelyen összefoglaltam mindent, amit az olajügyekkel, az azokban érintett csoportokkal, személyekkel kapcsolatban tudok, s hogy állításaimat milyen bizonyítékok támasztják alá. Szerintem csak azért nem próbáltak még eltenni láb alól, mert nem tudják, hol van ez a kazetta, és mit tartalmaz.

- A rendőrség finoman szólva nem volt túl sikeres az olajügyek nyomozásában. A milliárdos visszaélések gyanúja a nyomozásokkal együtt csendben elhalt. Nem értem, mit bosszulhatna meg önön az olajos alvilág, amikor nem túl sok kárt okoztak neki?

- Szerintem igenis sikeresek voltunk. Rengeteg adatot összegyűjtöttünk az olajos csoportokról. A mi egységünket nem az olajügyek, hanem a robbantásos-leszámolásos esetek felderítésére hozták létre ugyan, ennek ellenére sokat tudtunk mindarról, ami az olajfronton történt. Ismertük az ügyek főszereplőit, hogy ki kivel dolgozik együtt, és hogy az egyes csoportoknak milyen politikai és hatósági kapcsolataik vannak.

- Ha önök mindent tudtak, mivel magyarázza, hogy a felderített ügyeknek csak a töredékében született vádirat, bíróság elé pedig mindössze néhány ügy került?

- Bizonyos ügyekben felsőbb körökből komoly nyomás nehezedett a rendőrségre és az ügyészségre. Annak pedig számtalan módja van, hogyan lehet egy ügyet "meghalasztani". Elég, ha időről időre lecserélik az előadóit vagy az egymással láthatóan szorosan összefüggő ügyeket szétválasztják, s önállókként kezelik őket. Számtalanszor tapasztaltuk, hogy a titkos adatgyűjtéssel szerzett információkat figyelmen kívül hagyták a vizsgálat során, még csak iránytűként sem használták a szervezett bűnözői csoportok belső köreiből szerzett értesüléseinket.

- Ön most azzal vádolja volt kollégáit, hogy szándékosan nem derítették fel a súlyos bűncselekmények tetteseit?

- Én csak arról beszélek, ami történt. Hogy szándékosan tették vagy szakmai dilettantizmusból, arról megvan a magam véleménye, de azt egyelőre megtartom magamnak.

- Volt kollégái viszont azt állítják önről, hogy egyes bűnözőket megvédett, elnézte a törvénysértéseiket, másokat viszont az előbbiek kedvéért lecsukatott...

- Egyetlenegyet mondjanak!

- Boros Tamás...

- Borosnak semmit nem néztünk el, nem védtük meg másoktól. Ő - ezt számos helyen elpanaszolta - milliókat vesztett amiatt, hogy nem engedtünk meg neki semmiféle törvénytelenséget. Boros nem besúgó volt, hanem sértett, akivel én felsőbb utasításra kerültem kapcsolatba. Informátoraink - hozzá hasonlóan - azok közül kerültek ki, akik korábban maguk is részt vettek a törvénytelen olajkereskedelemben, de kiszorultak belőle, vagy erőszakkal érdekeltségeik eladására kényszerítették őket.

Beépültek

- Biztos ön abban, hogy ezek az emberek igazat mondtak?

- A KBI megfelelő egységeinek minden jelentősebb alvilági csoportban voltak informátorai. Ezért sikerült alkalmanként már az előkészületek idején félbeszakítani egy bűncselekményt. Előfordult, hogy a közlekedési járőrök véletlenül találtak egy autóban egy géppisztolyt és két kézigránátot. A gépkocsiban ülő két férfi az egyik jeles olajos társaság megbízásából éppen Kecskemétre tartott. Meg akartak ott győzni egy vállalkozót, hogy működjön együtt velük. Mivel előre tudtuk, mire készülnek, sikerült megakadályozni egy súlyos bűncselekményt. Mint ahogyan előre tudtuk azt is, hogy az olajos alvilág lejárató kampányt tervez ellenem, és a főosztály ellen. Az igazi célpont nem én voltam, hanem Tonhauser László ezredes, a főosztály akkori vezetője. Olajos körökben sokan úgy tartották, és még ma is az a véleményük, hogy ha nincs Tonhauser, és nincs Sándor Pista, nem lettek volna olajügyek. Mi előre figyelmeztettük az ügyészséget, hogy mi készül ellenünk, mégsem történt semmi.

- Ha Tonhauser a célpont, miért nem őt támadták meg?

- Ő volt a főosztályvezető, ezért mindent tudott, amit a főosztály munkatársai tudtak, de ő már akciókban nem vett részt. Vele kapcsolatban sokkal nehezebb lenne elhitetni azokat a komolytalan vádakat, amelyeket velem szemben megfogalmaztak, hogy tudniillik: ismeretlen időpontban, tisztázatlan körülmények között pénzt vettem át egy ismeretlen személytől azért, hogy az ismerősének ezt vagy azt elintézzek. Vagy, hogy telefonon megfenyegettem valakit: ha nem tesz meg ezt vagy azt, becsukatom. Az illető két évvel az állítólagos fenyegetés után tett csak feljelentést ellenem. A szembesítésen azt mondta, korábban nem gondolta, hogy fel kellene jelentenie. Más alkalommal pedig kijelentette, hogy félt. Tonhauserrel szemben nem tudott volna ennyire nevetséges "bizonyítékokat" felsorakoztatni. Ráadásul ő nem beszélt. Kevéssel a letartóztatásom előtt nekem is megüzenték, hallgassak, hagyjam meghalni a halálra ítélt ügyeket. Ha nem jelentkeztem volna tanúnak a Pallag-bizottágba, valószínűleg nincs ez a cirkusz.

- Miért jelentkezett?

-Ismétlem: láttam, hogy a rendőrségen szándékosan vagy hozzá nem értésből elsorvadnak a milliárdos olajügyek. Azt hittem, egy valóban mélyreható parlamenti vizsgálat még feltárhatja, hogy mi is történt ebben az országban olajügyek címszó alatt, és kik voltak a törvénytelenségek igazi haszonélvezői.

Nem rajtuk múlt?

- Egy ügyvéd szerint ön most megtapasztalhatta, milyen érzés az, amikor bizonyítékok nélkül vagy igen gyenge bizonyítékok alapján csuknak be valakit.

- Mi, mármint a KBI, soha nem csuktunk be senkit csak úgy, a semmire. Akik ellen büntetőeljárást indítottunk, azok valamennyien el is követték azokat a tetteket, amelyekkel meggyanúsítottuk őket. Milliárdokat szedtek össze néhány év alatt törvénytelenül. Összehangolt, szakszerű rendőri munkával ezt be is lehetne bizonyítani. Nem rajtunk múlt, hogy ez néhány esetben nem sikerült.

- A rendőrségen voltak, akik pezsgőt bontottak az ön letartóztatásának hírére.

- Magánemberként sokan felhívtak és együttérzésükről biztosítottak. Ahogy én tudom, még a rendőrség vezetői közül sem mindenki ért egyet azzal, ami most történik velem, de nem tehetnek semmit. Nekik ott kell dolgozniuk, nem lenne szerencsés, ha ujjat húznának a felsőbbséggel. Az RSZVSZ-nél nyilván sokakat örömmel töltött el, hogy hűvösre tehettek. Soha nem volt túl jó véleményem a belső elhárításról, s ezt nem is rejtettem véka alá. Az azonban kissé megdöbbentett, hogy az előadó egy olyan ügyész volt, aki évekkel ezelőtt - akkor még nem túl jó hírű vállalkozóként - összeütközésbe került a KBI-vel. Erről levélben értesítettem Polt Péter legfőbb ügyész urat. Az egyik munkatársától akkor azt a választ kaptam, hogy az illető ügyészt levették az ügyemről. Az iratismertetéskor kiderült, hogy ez nem igaz, mert ő hallgatta ki a tanúkat.

- Mire számít?

-Ha Magyarországon van független bíróság, akkor az ügyem felmentéssel végződik. Ha kell, Strasbourgig elmegyek, de be fogom bizonyítani, hogy törvénytelen eljárás folyt ellenem. Hogy csak egy tényt mondjak: 1999 májusa óta nyomoztak ellenem úgy, hogy semmiféle gyanúsítást nem közöltek velem. Úgy hallgatták ki a tanúkat, hogy "Sándor István ellen nyomoznak", de én erről mit sem tudtam. Nem is védekezhettem a vádak ellen.