Egyik délután a pap egy kicsit meghoszszabbított hittanórát tartott, amiről a fiam sírva tért haza. Azt mondta, az atya nagyon megverte. Ököllel fejbe vágta, utána tenyérrel többször is megütötte az arcát - mondja Kolonicsné Gonda Magdolna. Az asszonynak a Szeged melletti Deszk község Zoltánfy István nevét viselő általános iskolájában járó, ötödik osztályos fia, Krisztián mesélte el esetét Szalontai Károly 73 éves katolikus plébánossal. Kolonics anyuka hozzáteszi: - Még le is térdeltette, hogy így szégyenítse meg az osztálytársai előtt. Az ökölcsapástól diónyi púp nőtt a fején, két hétig fájlalta.

-Kötelező hittanra járni?

-Nem, de én szerettem volna, ha a fiam elsőáldozó lesz, utána pedig bérmálkozik, mert ezek kellenek ahhoz, hogy később templomban esküdhessen.

-Ön szokott templomba járni?

-Nem.

-Milyen módon gyakorolja a vallását?

-Itthon imádkozunk. Szerintem minden szülőnek elvárása, hogy a gyereke legyen elsőáldozó, bérmálkozzon meg, ismerje meg Isten útját.

-Ön szerint a vallásossághoz hozzátartozik, hogy az ember templomba járjon, gyónjon, áldozzon?

-Számomra nem tartozik hozzá. Lehet az is hívő, aki nem jár templomba, mint ahogyan mi sem járunk, de mégis hívőnek tekintjük magunkat.

-Lehet-e valaki hívő úgy, hogy nem veszi fel a szentségeket?

-Biztosan lehet. Templomban esküdtünk, az esküvő előtt gyóntam utoljára. De nem kell nekem elmennem a templomba ahhoz, hogy Istenhez szóljak.

-Ha így gondolja, akkor miért kell a gyerekének elsőáldozónak lennie? Miért nem szólhat ő is otthon Istenhez?

-Mi is mindannyian keresztülmentünk ezen: elsőáldozók lettünk, bérmálkoztunk, mert csak úgy lehet templomban esküdni.

-Miért fontos a templomi esküvő?

-Szép, ha az esküvő Isten előtt történik. Az nagyon szép. Szerintem mindenki számára emiatt fontos.

-Mit mondott a fia, miért verte meg a plébános?

-Azért, mert beszélgetett az órán. Biztos, hogy eleven a gyerek, és kihozta a sodrából a papot, de akkor se a fejét üsse, és ha üti is, ne ököllel!

-Ön szerint miként járhatott volna el korrekt módon a plébános?

-Például ha a fenekére ráver egyet-kettőt. Vagy beír az ellenőrzőjébe.

Szalontai atya Klárafalván lakik. Az ottani gyerekek amikor meglátnak, már messziről kiabálnak, hogy újságírók vagyunk-e, és a pap bácsit keressük-e. Szalontai atya kicsi irodájában az egyik forgatócsoport a másikat váltja, az idős pap alig győzi a feszületet a helyére rakni, mert minden operatőr a kereszttel az előtérben akarja őt fényképezni, miközben a riporterek azt kérdezgetik tőle, mijüket tapogatta a kislányoknak. Ez ugyanis a másik vád: a fiúkat verte, a kislányokat simogatta.

-Március 7-e volt - emlékezik vissza a plébános. - A táskámban volt egy kis zacskó Tesco stollwerck. A hittanóra végén mondtam a gyerekeknek, holnap nőnap van, aztán hát a bájos kis elsősöknek, másodikosoknak, ezeknek a kis nőknek én adok egy szem Tesco stoll-wercket. Persze a fiúk is kaptak utána. Ez már nyitott ajtónál történt, szállingóztak kifelé a gyerekek. Valamelyik ottan simulgatott, de én nem is emlékszem erre. Ebből csináltak utóbb nagy üzelmeket, hogy itten a kislányokkal valami pederasztikus dolog történik.

-Valóban megvert ököllel valakit?

-Az egy másik napon történt. Egy nagyon rossz gyerekről van szó, tűrhetetlen volt a viselkedése, már felkoncolta az idegszálaimat. Adtam neki egy kokit, ezt fújták fel, hogy így meg úgy megsebesítettem. Úgy tudom, az a gyerek csonka családból való, apa nincs, egy harmadikos öccse van neki, de az még tűrhető gyerek. Nem ritkaság Deszken az ilyesmi. Képzelje el, van egy elsős kislányka, csöpp kis falat, úgy gondolná az ember, hogy ez még csak nagycsoportos óvodás, és kérem, az apja annak fölakasztotta magát. Az anyja meg nem is katolikus. Most éppen össze van állva valakivel. Ez a kislányka a maga jószántából jött a hittanra, de már tudja az apukájának a dolgait.

-Azt hallottam, hogy ön politizálni szokott az elsőáldozási felkészítésen. Arról beszél az elsős-másodikos gyerekeknek, hogy kiknek rúgta ki a fogát Horn Gyula.

-Ez sem így volt, a gyerekek nem is tudják, ki az a Horn Gyula. Hanem az egyik gyerek azt mondta, hogy az ő anyukája kisdobos volt. No, próbáltam megmagyarázni nekik, hogy az mit jelentett. Bár a Kádár-rendszerben előfordult, hogy a kisdobosok voltak a legjobb hittanosok, azért az volt a jellemző, hogy elvonták őket a hittantól.

-Tízen írták alá azt a levelet, amelyben jelzik, hogy bántalmazták a gyereküket, az esperes intézkedését kérik, hogy ne ön, hanem más tanítsa a hittant Deszken.

-Ennyi aláírót szerzett az igazgatónő. Én eleve antipatikus voltam neki. Nem volt könnyű a hitoktatás, mert a menzás gyerekek 2 óra helyett 2 óra 20-kor jöttek. Mire belemerültünk volna, akkorra más gyerekek kezdtek kéredzkedni, hogy tessék engem elengedni, mert sportkörre kell mennem. Elengedtem a gyerekeket, mert láncon nem tarthatom őket.

Simicz József deszki polgármester nem örül, hogy a faluja ilyen ügy miatt került reflektorfénybe. Mint mondja, ő az 1994-es első megválasztása óta jó viszonyra törekedett a katolikus egyházzal.

-Félévente meglátogattam az akkori atyát a parókián - emlékezik vissza Simicz József. - Kérdeztem, mi újság, mire ő elmondta, hogy fel kellene hangoltatni az orgonát, düledezik a kerítés, felújításra szorul a paplak. Segítséget ígértem neki, és 1996-ban a testület hozott is egy határozatot, hogy kétmillió forintért felújíttatja a templom kerítését. Felhangoltattuk az orgonát, és a temetőt is rendbe tettük. Ennek előzménye, hogy a temető mellett van a Széll Öcsi-féle futballpálya, augusztus 20-án mindig nagy rendezvényt tartottak ott, és miközben Nagy Bandó bohóckodott, a közönség a sörsátorból a temetőbe járt könnyíteni magán. Mi ezt kegyeletsértőnek tartottuk, javasoltuk, hogy kerítsük be közösen. Az önkormányzat odairányította a közhasznú munkásokat, sőt társadalmi munkát szerveztünk: én vittem legelöl a kaszát, hogy tiszta legyen a temető halottak napjára.

A polgármester szerint 1998-ban a korábbi atya alkoholizmusa olyan szintre jutott, hogy elaludt a templomban, miközben a temetőben várta a gyásznép.

-Jött hozzám a család panaszra, hogy meddig tűrjük ezt még. Követelték, legalább egy levelet írjunk a püspöknek, hogy mik történnek nálunk. Ezt meg is tettem. Gyulay Endre püspök úr nemsokára válaszolt. Levelében ugyan finoman kioktatott, hogy törődjek én csak a magam dolgával, és ne avatkozzak az egyház ügyeibe, végül is el lett temetve a halott, de azért kevés idő múlva áthelyezte az atyát egy másik faluba. Elismerem, hogy paphiány van, de kisebb településekre nagyon normális papokat tudott helyezni a püspök úr. Deszkre viszont kivezényelte az újszegedi plébánost, aki egy ideig el is látta a szolgálatot, de aztán elunta a legényéletet, kilépett a rendből, és megnősült. Ezek után került ide Szalontai Károly. Nekem vele is korrekt volt a viszonyom, meghívtuk zászlószentelésre, de voltak olyan jelzések, hogy nem szeretik őt a gyerekek. Az iszákos atya korábban a gyarlósága ellenére kitűnően szót értett az iskolásokkal: annyian akartak mellette ministrálni, hogy nem volt elég ministránsruha.

-Hogyan derült ki a "kokizás"?

-Egy hónappal ezelőtt felhívott az iskola igazgatónője, és elmondta, mi történt. Én azt feleltem, ez nem tréfadolog, dokumentálni kell, és jelezni az egyháznak. Az igazgatónő nem fordult a nyilvánossághoz, hanem a szülőkkel együtt leírták, kivel mi történt, és elküldték a levelet az esperesi hivatalba. Az egyház azonban nem reagált rá.

-Ön szerint meg lehet-e előzni, hogy hasonló esetek előforduljanak?

-Tíz év alatt nagyobb lehetett volna a papi pályán az utánpótlás, ha az egyház vonzóvá tudta volna tenni ezt a hivatást. Én annak tulajdonítom a történteket, hogy Gyulay püspök úr kőkeményen politizál, és ez elvonja az energiáit attól, hogy az egyház napi gyakorlati ügyeivel foglalkozzék.

-Ezt visszautasítom - jelenti ki kérdésünkre Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök. - Én nem foglalkozom politikával. Foglalkozom viszont a közélettel: hogy a szegény embernek legyen ennivalója, az utcára kikerültnek legyen hol laknia! Ez nem politika, hanem közélet. Az emberek élete és a pártok élete között nagyon nagy a különbség.

-Mi a véleménye a Deszken történtekről? A "kokizást" nem tagadja a plébános úr sem. A kislányok simogatását viszont eltérően ítélik meg a szülők is.

-Biztos vagyok benne, hogy a leánygyermekekkel kapcsolatos vádaskodás félreértés és félremagyarázás. Egy ember nem 73 éves korában kezd el kislányokat simogatni. Ennyi erővel engem is lehetne vádolni, hiszen gyakran előfordul, hogy a régi tanítványaim gyerekei odafutnak hozzám, és az anyukájuk szeme láttára átnyalábolják a reverendámat. Abban nincs semmi különös, hogy a hittanóra végén odamegy egy gyerek megköszönni a szentképet, és a pap megsimogatja. De hát amikor valakit elkezdenek mocskolni, akkor arra bármit rá lehet fogni.

-Úgy tűnt nekem, az emberek inkább felületes, külsőségekben megnyilvánuló vallásosságot gyakorolnának, az egyház viszont komolyabb hitéletre szeretné szorítani a gyerekeket.

-1956-ban még szinte érintetlen volt a családokban a buzgó vallásos élet. Később azonban mindent megtettek a fakultatív hitoktatás ellen. Aki járt is hitoktatásra, 12-15 órában kellett volna felkészíteni egy egész vallásos életre. Ez képtelenség. Ma ennek a nemzedéknek a gyerekei járnak iskolába. Idő kell, míg a megnyesett fa újra árnyékot ad. Pontosan azért kell nagyon komolyan venni a hitoktatást, hogy a gyerekek legyenek ezeknek a szülőknek az apostolai: a hittanóráról vigyék haza és mutassák fel, mi minden szépség és mélység van a tanultak mögött.

-Lehet ezt kényszerrel segíteni?

-Másnak is elmondtam már: elítélem a plébánost, és ezt vele is közöltem. De ha azt kérdi, van-e elég alkalmas pedagógusunk, a válaszom az: nincs elég, de vannak nagyon jók. Pedagógusnak születni is kell, nem mindenki alkalmas erre. Aki le tud adni úgy egy órát, hogy képes lekötni a gyerekeket, együtt élnek vele, az igazi pedagógus. De a legjobbaknál is van egy nehézség: a hittan a sokadik óra délután. A többi gyerek kint focizik az udvaron, pattog a labda, behallatszik a néptáncpróbáról a zene - ilyenkor a gyerek már fáradt, nehezére esik figyelni, játszani szeretne. Egy-két ideges embernél megesik, hogy eljár a keze. Nekem ugyan nem írtak a szülők, de értesültem róla, mi történt. A plébánost kitiltották az iskolából, a szülők nem engedik hozzá a gyerekeket, az elsőáldozás elmaradt. Korábban is volt ilyen eset, akkor azonnal le tudtam váltani az oktatót. Most csak szeptembertől tudok új oktatót küldeni.

- Nem lehet, hogy a papi nőtlenség is okozója az ilyen jelenségeknek?

-Az egész cölibátusban nem az a nehézség, hogy jaj, milyen szexuális kapcsolatom nincsen, hanem az, hogy a pap egyedül van. Sokszor még házvezető bejárónőt sem talál, mert félnek, hogy mit mond a falu. Gyakori, hogy a plébánosnak magának kell mosni, az ételét megfőzni. Ezt nehéz elviselni, de arra való a kápolna, a templom, az oltáriszentség, a Jézussal való beszélgetés, hogy ezeket a problémákat Istennel oldják fel. Olyan eset régen is volt, mint a korábbi újszegedi plébánosé, hogy nem elég mély a vallásossága, megbotlik, esetleg rácsimpaszkodik valaki, és otthagyja az egyházat. Huszonnégy-huszonöt évesen szentelnek valakit pappá: olyan életkorban, amikor már tudja az ember, kicsoda, és mit vállal. A papság és az egyház erejéhez a cölibátus ma is hozzátartozik. Ha holnap ezt a zsinat megváltoztatja, akkor nem így lesz, de addig erre is vállalkozik, aki a lelkipásztori pályát választja.

-Szalontai atya egyszerűen nem érti és nem érzi, hogy miért probléma, amit tett - mondja Falusiné Kovács Lívia, a Zoltánfy István Általános Iskola igazgatója. - Ő csak azt hajtogatta nekem, hogy a hitoktatáshoz csend kell, fegyelem kell, a szülő nem fegyelmezi meg a gyereket, hasonlóan a tanítónő, az igazgatónő, hát valakinek muszáj ezt megtenni. És azt sem érti, hogy bizonyos életkor után a saját gyerekünknek sem simogatjuk meg bizonyos testrészeit szeretetből sem. Az ő ifjúkorában, az egyházban, de az iskolában is megengedett volt a fizikai fenyítés. A tekintélyelvű, poroszos nevelésnek voltak hagyományai, de a mai, szabadabb élet ezt már nem tűri. Mi is megszenvedjük, hogy alig van eszközünk a fegyelmezésre. Egy osztályfőnöki beírás nem jelent semmit: esetleg szeret bennünket a gyerek, vagy sikerül "elvarázsolni"; de a legnagyobb hatással a család van rá. Aki otthonról nem hoz belső késztetést a fegyelemre, az együttműködésre, azzal nekünk is nagyon nehéz a dolgunk.

-A szülők egy része is következetlen - folytatja az igazgatónő. - Egyik percben megverik a gyereket, a másikban mindent megengednek neki. Gyakori, hogy hatodikos, hetedikes gyerekkel már nem tudnak mit kezdeni a szülei, azt várják, hogy nevelje meg helyettük az iskola. Egyre több az olyan gyerek, aki nem tud beilleszkedni a társadalomba. Magam sem látom, hová fog vezetni mindez. De akárhogy is van, azokat a módszereket, amelyekkel Szalontai atya próbálkozott, bizonyosan nem lehet többé használni.