- Ez egy határozott fajtajellegű, de a megszokott sauvignonoknál kissé lágyabb érzetű, déliesebb bor - jellemzi a díjnyertes nedűt Malya Ernő. - Egy kicsit szokatlan körülmények között született. Azt szoktam csinálni ugyanis, hogy három különböző időpontban szüreteltetek: egyszer korán, egyszer középidőben és egyszer későn, a három szüretből származó szőlőt pedig összekeverem. Tavaly azonban sajátos helyzet állt elő: a korán szüretelt szőlőt ugyanis elkönyörögte egy pezsgőt gyártó kollégám, így csak a középidejű és a kései szüret anyaga maradt meg. Általában a kiegyensúlyozott, úgynevezett középutas sauvignon híve vagyok, de a tavalyi az említett ok miatt kicsit délvidéki jellegűre sikerült, viszont a jelek szerint nagyobb sikere lett - teszi hozzá az év borásza.

Malya Ernő, aki 1936-ban egy Bé-késcsaba környéki szlovák nemzetiségű faluban, Tótkomlóson született egy molnár családjában, az orosházi érettségi után diplomata pályára készült, ám 1954-ben nem jutott be a Külügyi Főiskolára. Kertésznek állt tehát, és a főiskolán tetszett meg neki a szőlészet. Annyira, hogy 1960-ban megszerzett diplomáját egyetlen percre sem hagyta kihasználatlanul: előbb Kiskunhalason, majd Szigetcsépen, végül - 1994 óta - Tök községben, a Nyakashegy Kft.-nél borászkodik.

A tavalyi év legsikeresebb magyar bortermelőjét arról kérdezem, meglepte-e, hogy a szakma őt választotta a megtisztelő cím birtokosává. Válasza: a személyes siker váratlan volt számára, ám az természetesen az etyek-budai borvidék sikere is, és az már nem annyira váratlan. Hiszen 1992-ben - emlékezik Malya Ernő - ugyancsak egy itteni borász, nevezetesen az etyeki Báthory Tibor nyerte el ezt a címet.

- Ezen a vidéken az 1500-as évek óta termelnek szőlőt: az 1896-os bortörvényben a buda-sashegyi borvidék részeként említik Etyeket, amely 1990-ben kapta meg újra az önálló borvidék nevet - sorolja a történelmi előzményeket Malya Ernő.

A Nyakashegy Kft. - amely a Nya-kas Pince márkajelzésű palackokat dobja piacra Magyarországon és Nyugat-Európában - tulajdonképpen a töki Egyetértés Termelőszövetkezet egyik melléküzemágából alakult ki 1991-ben. Tulajdonosai között van néhány szőlőbirtokos a környékről, valamint a tsz korábbi vezetői. A húsz-harminc embert foglalkoztató kft. mintegy száz hektár saját földön termel szőlőt, és évente 2600-3000 hektoliternyi bort állít elő.

- Egy kicsit későn ébredtünk - vallja be Malya úr. - A rendszerváltás után leggyorsabban a villányi szőlősgazdák jöttek rá a borban rejlő lehetőségekre, a jó marketing fontosságára. Mi az elmúlt években felépítettünk ugyan egy 68 millió forintot érő modern, reduktív, azaz oxigénmentes eljárással dolgozó pincészetet, majd egy 72 milliós palackozóüzemet, ahol csíramentes körülmények között palackozzák a borainkat, ám még hátravan a marketingrendszer kiépítése, boraink megismertetése világszerte, új piacok megszerzése - veszi számba a soron lévő feladatokat Malya Ernő.

A londoni és a magyarországi sikerek után ez valószínűleg nem lesz túl nehéz. Annál is inkább, mert a Nyakas Pincékben valóban különleges borokkal foglalkoznak. Kizárólag fehérbort készítenek, közöttük például a száraz (!) szürkebarátot, amely - tanúsíthatom! - valóban ritkaság.

- Ma divat lett a a borral való foglalkozás, a bor fogyasztása - állapítja meg elégedetten Malya Ernő. Ám hozzáteszi: - De sajnos még kevés az olyan ember, aki ért a borhoz, és a jó bort meg is engedheti magának.

Ez utóbbi megállapításhoz egy adalék: a Londonban aranyérmet nyert budai sauvignon blanc-ért - amelyen előkelő helyen, a palack nyakán virít a "Gold Medal" elnyerését tanúsító aranyozott címke - a Wine Magazin ajánlása szerint üvegenként legalább tizenöt angol fontnyi, azaz mintegy hétezerötszáz forintnyi összeget illene kérni. Azokban a hazai boltokban viszont, ahol egyáltalán kapható, mindössze ezer forint az ára. Ez persze a legtöbb háztartásnak túl sok - viszont roppant alacsony ár a külföldön elérhetőhöz képest.

Malya Ernő nagy reményeket fűz cége külföldi szerepléséhez - viszont rendkívül pesszimista, ami a magyar szőlészek-borászok sorsát illeti hazánk uniós csatlakozása után. Szerinte ugyanis kissé elkéstünk az új ültetvények telepítésével: az uniós tagság után aligha kapunk erre jelentős támogatást, hiszen Nyugat-Európában túltermelés van szőlőből, a gazdáknak fizetnek a tagállamok, ha ritkítják, kivágják szőlőjüket. Ráadásul a magyar szőlőskertek többnyire nem akkorák, hogy a siker reményével pályázhatnának uniós pénzekért: - Az átlagosan 0,8 hektáros birtoknagysággal, azt hiszem, mindent megmondtam - sóhajt a díjnyertes borász. Aki még hozzáteszi: az újonnan feltörekvő bortermelő országok, mint Új-Zéland, Dél-Afrika, az Egyesült Államok vagy Brazília ráadásul óriási összegű állami támogatásokkal igyekeznek nemcsak versenyképessé, hanem a versenyben győztessé is tenni termelőiket. - Ezzel a mai helyzetből kiindulva nagyon nehéz lesz versenyezni - véli Malya Ernő.

A beszélgetés végén az újonnan épült, szemet gyönyörködtető Nyakas Pince emeletén, a szolid ízléssel berendezett kóstolóteremben még meg-meglötykölgetjük a gravírozott pohárba öntött fehérborokat, hogy jobban érezzük fűszeres, gyümölcsös illatukat. Ettől valahogy elszáll a pesszimizmusunk: amíg ilyeneket tudunk készíteni, addig mindig lesz remény arra, hogy a magyar borok vásárlóra találnak a legkényesebb ízlésű közönség körében is.