A magyarországi európai illeszkedés súrlódásai és gazdasági nehézségeink, valamint a politikai pártharcok várhatóan elmérgesítik az ottani viszonyokat, és látnunk kell, hogy nehezülő feltételek várnak saját anyaországaik politikai és gazdasági válságai következtében a romániai, szerbiai, szlovákiai, ukrajnai magyarokra.

Megkerülhetetlen új magyar-magyar hosszú távú stratégia kidolgozása, társadalmi szerződés kötése. Amit magyarországi értelmiségiként ajánlani lehet, az európai Magyarország pártok közötti és pártokon felüli stratégiája, amelyhez szükségképpen csatlakoznia kell a romániai, szlovákiai, szerbiai, ukrajnai, horvátországi és szlovéniai magyarok hosszú távra szóló stratégiáinak is.

Amikor a magyar társadalom a politikai osztály egészének ajánlatára elfogadta a kilencvenes évek elején, hogy Magyarország elsőrendű célja az ország euroatlanti csatlakozása, ezzel párhuzamosan azt is vállalta, hogy jószomszédi viszonyra törekszik a szomszédos országokkal, és támogatja a határon túli magyarok jogait, társadalmi és gazdasági felemelkedését. Ennek a politikának kialakult az intézményi rendszere, amely jól-rosszul szolgált az elmúlt majdnem másfél évtizedben. Ma új stratégiai döntéseket kell hozni, az új helyzetnek megfelelően. Megváltoztak helyzeteink, helyzettudataink és azonosságtudataink: vannak, akik Európán belül kerülnek, s vannak, akik kívül maradnak, vannak, akik fölzárkózhatnak társadalmaikkal együtt, s vannak, akik tartósan lemaradnak.

A modernizáció és a nemzetrészek ellentéte

Az európai Magyarországnak és a határon kívüli magyar társadalmaknak szembe kell nézniük azzal a paradox ténnyel, hogy a társadalmak nem emésztették meg mentálisan a trianoni traumát, ugyanakkor a Kádár-rendszerben és a rendszerváltásban a magyar társadalom azt élte át, hogy megkisebbedése, nemzetiségnélkülisége elősegítette modernizációját és európai beilleszkedését. A magyarországi magyar társadalomnak létrejött egy történeti helyzetbeli, emlékezetbeli, helyzettudatos folytonossága, kollektív énképének kontinuitása, s ez elválik az 1918 és 1944 után határon kívül maradt nemzetrészektől. Az a modernizációs könyörtelenség, ahogy Csehország elválasztotta magát Szlovákiától, Szlovénia Jugoszlávia többi részétől, kimondva-kimondatlanul Magyarországot is jellemzi a korábbi nemzettestekkel kapcsolatban. Magyarországok jöttek létre határon belül és határon kívül.

Az európai Magyarország saját helyzetére önazonosságának folytonosságával reagál, ellenben a kisebbségbe került magyarok helyzettudata és azonosságtudata, kisebbségi sorsa és magyarságtudata megszakítottságokon, diszharmónián alapul. Az elváláson túl vagyunk. A műtét lezajlott. Most új feltételekkel, más társadalmi és gazdasági állapotban kell Magyarországoknak - Budapest-Magyarországnak és vidék-Magyarországnak, Pannóniának és Hunniának, határon kívüli Magyarországocskáknak - megállapodásokat kötnünk. Ennek az új társadalmi szerződésnek része a szereplők státusának meghatározása. A szimbolikus anyaország és a képzeletbeli határon kívüli magyar álszerződése és a rideg és idegen hatalom, románozó, jugózó társadalom, valamint a sorban álló, vendégmunkás magyar könyörtelen szerződésén túl kell jutnunk.

Az első és legfontosabb stratégiai döntés, hogy Magyarország a határon túli magyarokat abban kívánja-e támogatni, hogy ott éljenek és boldoguljanak, ahol vannak, vagy arra törekszik, hogy az öregedő és fogyó népességét a határon túli magyarokkal töltse fel, munkaerőpiacának hiányait a határon túlról pótolja. A magyar politikai osztály mindeddig hangoztatta, hogy a "mindenki ott keresse boldogulását, ahol él" elve alapján áll, de ennek az elvnek a leple alatt tűrte, támogatta a magyar betelepülést, s hallgatólagosan jóváhagyta a "mindenki ott keresse boldogulását, ahol neki a legjobb" elvet. Tudomásul kell venni, hogy mind a "területvédő", mind a "személyiséget védő" álláspont mellett és ellen felsorakoztathatók érvek. De őszintén kell beszélni, és nem közhelyeket egymás fejéhez vágni.

Magyarország gazdasági és fogyasztói helyzetének javulása a többi kelet-közép-európai országhoz képest, és az Európai Unióba kerülésünk vonzóvá fogja tenni Magyarországot mint migrációs célországot, nemcsak a határon kívüli magyarok, hanem a nem magyar kelet-közép-európaiak számára is. Csak világos és átgondolt stratégiával lehet a két feladatot megoldani: maradjon fenn és gazdagodjon a magyar népesség a határokon túl, ugyanakkor ne akadályozzuk a magyar társadalom természetes feltöltődését. Nincs joga senkinek Magyarországról azt üzennie, hogy bár kilátása, munkája, karrierlehetősége nincs, maradjon ott, ahol van, s védelmezze a nemzet szent helyeit. A feladat munkahelyek, vállalkozások, életlehetőségek teremtése határon belül és kívül.

A határon kívüli magyar kisebbségek mindennapi élete, szabadsága és önmegvalósítása mindenekelőtt saját maguktól, versenyképességüktől, intézményeket alkotó és fenntartó képességeiktől függ, s nem Magyarországtól vagy saját országaiktól. De illúzió hinni, hogy függetlenedhet a többségi társadalmak mindennapi életének minőségétől, szabadságának fokától és önmegvalósításának sikerességétől. A magyar közösségek nem, vagy csak korlátok között lehetnek magasabb életminőségűek, szabadabbak és önmegvalósítóbbak, mint a többségi román, ukrán, szlovák, szerb, horvát társadalmak. Nem lehetnek sikeresebbek a többségi társadalmak ellenében.

A határon túli magyarok támogatásának alkotmányos kötelezettségét ki kell emelni a magyarországi pártok és a kormányok közvetlen irányítása és befolyása alól. Az intézményeket semlegesíteni és civilesíteni, a támogatásokat normatívvá és átláthatóvá tenni azért kötelességünk, hogy a határon túli magyarok ügyei ne legyenek kitéve a politikai ciklusoknak. Ha a határon túli magyarokkal foglalkozó intézmény a parlament alatt működő, kormányoktól és pártoktól független alkotmányos intézmény, amelynek vezetőjét hat évre választják, s legfőbb feladata az éves költségvetés százalékában meghatározott, normatív költségvetési támogatás felhasználásának ellenőrzése, akkor kizárjuk a határon belüli és kívüli "megélhetési magyar" klientúrák létrejöttét és működését.

A parlament határozná meg a fő stratégiai célokat a normatív támogatás alapjaként, de civil közalapítványok kuratóriumai, átlátható és nyílt pályázatok útján osztanák el és kérnék számon az adófizetők pénzét. A magyar költségvetés évekre, évtizedekre szóló X százalékának jóváhagyása, a célok ismerete a támogató Magyarországon és a támogatott kisebbségi magyar társadalmakban tudatosítaná, hogy mennyit, mire, milyen feltételekkel lehet adni és kapni. Nincs és nem lehet a magyarországi pénzelosztásban pártok képviselője, s nem lehet pártok embere a határon túli magyar kuratóriumokban sem.

Szimbolikus helyett realista politika

A szlovákiai, a romániai, az ukrajnai vagy a szerbiai magyarok kérdése nem kezelhető egyforma magyarországi politikával. Miközben vannak átfogó elvek, tudomásul kell venni, hogy a magyarok létszáma, súlya, az adott ország jelenlegi és jövőbeli nemzetközi státusa (EU-tag, EU-várományos, NATO-tag, schengeni vízumköteles stb.), a hatalom és az adott társadalom természete, az ottani magyarok parlamenti képviselete vagy annak hiánya erősen befolyásolja a magyarországi politika lehetőségeit. Ki kell mondani, hogy az egyik ország magyarjaira vonatkozó kormányzati, illetve magyar állami álláspont nem érvényesíthető automatikusan egy másik ország magyarjaira. Egyes országokban van értelme és létjogosultsága a kettős állampolgárság végiggondolásának (Szerbia), más országokban ennek semmi értelme, és ki kell zárni. (Szerbia most éli át a maga XXI. századi Trianonját, megrendülése tartós és nehezen kezelhető. Ott a magyarok "mentésére" minden lehetséges eszközt fel kell használni.)

A mindenkori magyar külpolitikának realista módon olyan célokat kell maga elé tűznie, amely egyszerre illeszkedik az európai normákhoz és az adott országokban elérhető optimális lehetőségekhez. Az érzékeny különbségtétel azért is fontos, mert a magyarországi politikának igen eltérő helyzetű, politikai kultúrájú, érdekű és erejű politikai osztályokkal kell egyezkednie, szívós munkával tartós eredményeket elérnie. A szimbolikus politizálás, a magyar-magyar viszony egynemű felfogása - mindenki egyneműen és egyformán ugyanannak a nemzettestnek a része - veszélyes zsákutca.

Eltérő társadalmakba, eltérő történelmi múlttal, különböző adottságokkal és ennek megfelelően különböző jövőbeli kilátásokkal kapcsolódnak a kisebbségi magyarok. A magyar-román, magyar- szlovák, magyar-szerb, magyar-ukrán viszonyokban kell magukat meghatározni, céljaikat megfogalmazni, s boldogulásuk szorosan összefonódik országaik boldogulásával. Mi ezt Magyarországról csak segíthetjük. A minimum: Budapestről nem ártani. Mi eljövünk, ők maradnak. Mi megússzuk, ők megszenvedik.

Kisemberek támogatása, könnyített munkavállalás

A kisemberek helyzetbe hozása, az alul lévők élethelyzetének javítása a cél. Ennek megfelelően két, egymást nem kizáró stratégiai irány lehetséges. Az egyik a magyarországi befektetők ösztönzése a kelet-közép-európai befektetésekre, és az ottani magyar vállalkozások helyzetbe hozása, versenyképességének javítása. Egyetlen magyar vállalkozás sem fog olyan munkaerőt alkalmazni csak azért, mert magyar, aki képtelen szakmai feladatainak ellátására. Ezért a befektetési és képzési programok összehangolása elkerülhetetlen. Szakképzés, szakképzés és harmadszor is szakképzés. A tanítók tanítása, hogy taníthassanak. És ide tartozik a közös infrastruktúra - út, vasút, csővezeték stb. - programok európai támogatása. (A magyar tőke elkezdte betölteni a nagyságrendjéhez illő Szlovákiát és Horvátországot, de lassan-lassan szivárog Romániába is.)

A másik irány a magyarországi munkavállalás megkönnyítése, a bejárás, az ingázás, a kétlakiság elősegítése. A határon túli munkavállalók többnyire olyan helyeken és olyan munkákat vállalnak, amelyekre nincs jelentkező a magyar munkaerőpiacon, s jövedelmüket sokkal hatékonyabban használhatják fel hazájukban, mint Magyarországon. A kétlakiság, a ki-be járás, a munkavállalás megnehezítése, a vegzatúrák a határokon, az idegenrendészeten sokkal többet rontanak a magyar-magyar viszonyon, mint azt a politikai osztály képzeli. A "szerezz Magyarországon tudást, ismeretet, jövedelmet, és használd fel versenyképességi előnnyel itthon" életstratégia elismerése és támogatása - akár román, szerb, ruszin, szlovák nemzetiségűeknél is, nemcsak magyaroknál - több előnnyel jár, mint a mesterséges korlátok felállítása.

Civil és szakmai Magyarországok

Az ötödik stratégiai döntés, a magyar-magyar személy- és szervezetközi együttműködésre vonatkozik. A magyarországi és a határon kívüli magyar pártok, mozgalmak állandó kapcsolatánál is fontosabb a szakmai, az önkormányzati, a civil kapcsolatok kiépítése és fenntartása. A magyar-magyar pedagógus-, orvos-, mérnök-, könyvtáros- stb. képzési és továbbképzési, akadémiai kutatói együttműködés, a határon túli magyar rektori konferencia, a magyar önkormányzati képviselők, közigazgatók szakmai koordinációja, továbbképzése, a közös műemlékvédelmi szakmai stratégia, a civil szervezetek és hálózatok összeépülésének támogatása, közös európai fellépésük, pályázásuk az európaizálódás, a civilizálódás alapja.