A Magyar Televíziót sajnos nem képviselte olyan személy, akit partnernek tekinthettünk volna. Baló György kulturális igazgató bizonyos feltételekkel elfogadta a meghívást, majd a játékfilmvásárlás felelősét delegálta maga helyett. Monory Mész András egy közülünk. Ismeri gondjainkat, velünk érez, de nem illetékes� Nem vagyunk vakok, ismerjük az MTV helyzetét. Mégis úgy gondoltuk: Baló, aki mélyen elkötelezett a televíziózás ügyének, és az alkotók képviselői együtt képesek valamilyen hidat építeni. Nem így történt. Pályázatokon próbálunk terveinkhez támogatást szerezni. Sokan egyszemélyes céget alapítottak, hogy elszámolhassanak a támogatással, mások stúdiókhoz vagy producerhez fordulnak. De létezik-e késztetés valódi műhelyek, stúdiók létrehozására? A Fórum vagy a Dunatáj következetes építkezése példa-e mások számára? A Magyar Televízióban az utolsó műhelymunka a Vitézy-féle Théma volt, mindennap 13 perces adáskötelezettséggel! Sok, később jelentős dokumentumfilmest e műsor indított útjára.

Hegedűs Péter, az Örökség: egy halász története című nagy sikerű film ausztrál rendezője a szemle után azt nyilatkozta - igen kollegiálisan! -, hogy az ő filmje nem egyenlő feltételekkel indult a versenyben, hiszen az átlagos magyar dokumentumfilm az Örökség� költségvetésének 2 százalékából készül.

Ma a közhit azt tartja: egy jó téma, némi szerencse - és kész egy szemleképes film. Nem így van az! A jó művek mellett sok filmet láthattunk a szemlén, mely nem készült el. Mérhetetlen hosszú, vágatlanul szétfolyó beszédek, szerkesztetlen, esetleges jelenetsorok. A képminőség olykor gyengébb a jó amatőr felvételnél� Órákon keresztül várjuk azt a momentumot, amiért - talán - érdemes volt a filmet elkészíteni. Az összkép - enyhén szólva - lehangoló. Ez csak részben anyagi kérdés! Akinek a témáját egy kuratórium érdekesnek ítéli, az a filmet meg is csinálja. Annyiból, amennyiből. Akkor pedig be kell mutatni! Dokumentumfilmek helyett gyakran csak filmdokumentumokat. A kilencvenes években Almási és Schiffer Pál kivételes lehetőséghez jutottak a Budapest Filmstúdió és az MTV Művelődési Szerkesztősége együttműködése révén. Lehetőséget kaptak alapos környezettanulmányra, felvételekre két, városukban meghatározó szerepet játszó gyárban. Almási Ózdon, Schiffer Székesfehérvárott forgatott. Olyan alapanyagra tettek szert, mely a szemléken éveken át megingathatatlan helyet biztosított számukra. Schiffer a Videoton-sztorit az Elektrával, Almási ózdi szociográfiáját a Tehetetlenül c. filmmel lezárta.

Változtatni kell! Eljött az ideje az új szemléletnek. Tessék kiemelten támogatni a minőséget, az elmélyült, alapos munkát. Tessék komolyan venni a hármas jelszót: gondos előkészítés, igényes feldolgozás, közönségbarát végtermék.

Az ORTT és a kuratóriumok elnökségei ellenőrzik a médiumok működését. Felelősséggel tartoznak az Országgyűlésnek. Mikor hallunk róluk? Ha botrány van; ha menesztik az elnököt, ha valamelyik pártnak nem tetsző szöveg hangzik el, ha nincs kiegyensúlyozottság� Valóban csak ez lenne a feladatuk? Az MTV kuratóriumának tisztelt elnöksége nem felelős azért, hogy az MTV időről időre működésképtelenné válik? A gazda nem a tévé elnöke! A gazda a kuratórium elnöksége. Tisztában vannak a feladatukkal? Fontos nekik a rájuk bízott intézmény működése? Érdekli őket a műsor, mely ott készül? Ha érdekelné, ha fontos lenne nekik a szakma, mely mégiscsak nézhető műsorokkal tölti meg napról napra a képernyőt, akkor csak megszólalna valamelyikük a filmszemlén: barátaim, látom, hogy a rám bízott nyáj elbitangol, képtelen vagyok úrrá lenni a helyzeten. Nézzünk egymás szemébe, gondoljuk végig együtt, hogyan tovább. Miként épüljön fel a tévé, hogy akkor is működőképes legyen, ha egy "teljes elnöki jogkörrel felruházott" segédkönyvelő vezeti. Hajdu István ORTT-elnök a filmszemle előtt azt nyilatkozta: hárommilliárd forint reklámjövedelem folyik be a kereskedelmi tévéktől az ORTT-hez, melynek nagy részét ők műsorok finanszírozására fordítják. Remek. De azért emlékeztetek a legutóbbi pályázat tapasztalataira. Úgy nyertek bizonyos projektek tízmilliókat, hogy azóta sem tudjuk, megvalósultak-e egyáltalán.

Hogyan képzelem én az ORTT szerepét a dokumentumfilmezés szempontjából? Tekintse át a televízió működését, és kérje számon, miért hiányos a műsorstruktúra. Miért nincs átfogó elképzelés arra, hogyan biztosítsák a művészet, a tudomány, a szociológia megjelenését meghatározott műsoridőben? Napjaink vitathatatlan sikere a sokféle témát feldolgozó Mindentudás Egyeteme. A két köztelevízió összefogásának édes gyermeke ez - nagy szerencsénkre! De nem pótolja a dokumentum- és ismeretterjesztő filmeket. Hogy ezek végre megszülessenek, fel kell állniuk a műsoridővel és anyagi háttérrel rendelkező szerkesztőségeknek.

A szakma lerongyolódott. Hajdan nagy sikereket ért el a természetfilmezés; negyven éve cannes-i nagydíjas volt a Nyitány c. film. Vadász János a világot megelőzve különleges technikával mutatta be egy csirkeembrió fejlődését. Schuller Imre mérnöki precizitással, saját készítésű kameramozgató szerkezettel csodálatos makrofelvételeken mutatott be egy ötvösremeket. Hol vannak ezek az eszközök? Sokmilliós beruházások kellenének, és a kollégák újra kiléphetnének a világba tudományos filmjeikkel.

Csak értékes, igényesen megmunkált filmeken mutathatjuk be kultúránkat, tájainkat, történelmünket, értékeinket a világ médiumaiban. Szuper 16-os felvevők, színes nyersanyag, könnyű lámpapark, jól berendezett stúdiók, optikai és digitális trükkök, megbízható laboratórium és sok-sok jól képzett szakember! Vissza kell hódítani a szakma becsületét! Égetően fontos volna részvételünk a világ televíziós programjaiban. A magyar kultúra, tudomány, mindennapjaink bemutatása közfeladat. Történelmünk hiteles feldolgozása a megnyíló európai televíziók számára kötelességünk. Az alapítványi támogatások önmagukban hosszú távon nem tarthatják el a stúdiókat. A hazai televíziók által fizetett percdíjak megalázóan alacsonyak - miközben ugyanezek a televíziók tízszeres árat kérnek a náluk őrzött archív anyagokért! Hogy egy csapat elkötelezetten, hosszú időn át képes legyen egyetlen témán dolgozni, hogy a tagoknak minél ritkábban kelljen kiegészítő kereset után nézni - ez a csúcsszintű produkciók létrehozásának feltétele.

Nagyon hiányzik az a személyiség vagy csapat, melynek látomása volna erről a szakmáról. Jó lett volna - például Baló Györgyöt - meggyőzni arról, szegődjön társunknak vagy akár csak súgónknak. Úgy hiszem, ez a hely még mindig kiadó. Változatlanul szüksége van a dokumentumfilmeseknek olyan személyiségre, mint jó tíz esztendeje Zolnay Pál volt, aki ezer akadállyal szemben tartotta életben - amíg ő maga élt - az MTV Dokumentum Műhelyét.

SIPOS ANDRÁS
filmrendező