Talán nem veszi rossz néven Immanuel Kant, a filozófiatörténet ragyogó csillaga, hogy most egy lapon emlegetjük őt az Egyesült Államok jelenlegi elnökével. A szigorúságáról is híres gondolkodóról bízvást feltételezhetjük ezt - még ha oly sokszor és sokféleképpen szegte is meg hivatalba lépése óta ez az amerikai elnök a kategorikus imperatívuszt, mely Kant kötelességetikájának középpontjában áll: "cselekedj úgy, hogy azt akarhasd, hogy a cselekedeted maximája egyszersmind általános törvényhozás elve lehessen".
Kant és Bush
Ebből az imperatívuszból etikai univerzalizmus következik. Miként jól tudja ezt minden, filozófiát is tanuló egyetemi hallgató, ellentétben az amerikai elnökkel és fő tanácsadóival. Akiknek még a harmadik évezred elején is azt súgja az erkölcsi érzékük, hogy amit a kisökröknek nem szabad, azt szabad a magát Jupiternek, főistennek képzelő Egyesült Államoknak.
Az elnök és csapata azt hiszi például, megteheti, hogy miközben mindenkitől az országhatárok megnyitását, a vámok teljes eltörlését követeli, hogy az amerikai tőke és áru szabad mozgása által még gazdagabbak lehessenek az amúgy is bőségben élő amerikaiak, addig védővámokkal tartja távol az amerikai piacoktól a szegény országok termelőit, s teszi ezzel még drámaibbá a világhelyzetet, amely ma távolabb van a szabadság, egyenlőség és testvériség Kant számára is oly kedves eszményeitől, mint korábban bármikor.
Vagy azt, hogy mindenki egyenlő ugyan a törvény előtt, mindenkire egyformán vonatkozik ugyan a nemzetközi jog, csak éppen vannak egyenlőbbek. A volt szerb elnöknek, az ő elvtársainak, a ruandai népirtóknak és másoknak felelniük kell ugyan tetteikért a hágai bíróság előtt, az Egyesült Államok polgárainak, katonáinak cselekedeteit viszont nem vizsgálhatja a Nemzetközi Büntető Törvényszék.
Vagy azt, hogy a Biztonsági Tanács határozata nélkül egyetlen ország sem indíthat ugyan háborút egy másik ország, például Irak ellen, az Egyesült Államoknak azonban szabad preventív csapást mérnie általa veszélyesnek tartott, bár - Észak-Koreával ellentétben - atomfegyverrel nem rendelkező országok ellen.
Vagy azt, hogy a Föld klímájának védelme céljából megkötött kiotói egyezmény vonatkozik ugyan mindenkire, de nem az Egyesült Államokra, melynek (ki nem mondott) politikai jelszava: "Pusztuljon bár a világ, de virágozzék az amerikai olajipar és gazdaság!"
A gyakorlati ész kritikájában a lélek halhatatlanságát posztulálja Kant. Ezért joggal gondolhatjuk, hogy ő most megértően, de nem minden szomorúság nélkül állapítja meg, milyen kevés volt a halála óta eltelt éppen kétszáz év ahhoz, hogy legalább az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezető politikusai, az Európai Unió néhány országának és a hozzá épp csatlakozni készülő államoknak a politikai vezetői, híres magyar írókkal és filozófusokkal együtt elfogadják végre, és érett ítélőerő birtokában alkalmazni is tudják a kategorikus imperatívuszt, valamint Kantnak az Örök békében megfogalmazott politikai testamentumát.
2004. február 12-én
ENDREFFY ZOLTÁN
filozófus
