Nappal ezerarcú, éjjel filosz

P. Szabó Sándor sinológus, az ELTE BTK kínai tanszékének oktatója, komoly nemzetközi kutatói eredmények és elismerések birtokosa./p>

- Mikor döntöttél úgy, hogy Kínával és a kínai kultúrával szeretnél foglalkozni?

- Tizenöt éves koromban határoztam el, szeretném alaposan megismerni a kínai filozófiát. Kamaszként legjobban az érdekelt, ami most kutatóként egyáltalán nem: a Keletet körüllengő misztikum. Amíg távolról szemléltem a kínai kultúrát, addig a fantáziám működött. Ahogy közelebb kerültem választott területemhez, úgy tárultak föl a valódi értékek, ezekről aztán kiderült, sokkal érdekesebbek, mint korábbi fantáziálgatásaim.

- Az olvasmányélményeiden túl hatott rád még valami?

Kisgyerekként kezdtem kung-fuzni, és már oktató voltam, mikor a rendszerváltás után egy-két évvel kiderült, hogy a kung-fut kis hazánkban egyre többen napi agressziójuk kiélésére használják, azaz tudásukkal visszaéltek, és kegyetlen verekedők lettek. Ekkor abbahagytam a kung-fut és az oktatást is.

- A sinológus életforma-, kultúra-, hagyományváltást is jelentett?

- Soha nem szakadtam el az európai kultúrától, két lábon, nagyon is racionálisan állok - úgy érzem - a világban. Nem úgy kell elképzelni engem, mint aki misztikus ködbe burkolva lebeg az emberek és a hallgatók között. Sőt! Nagyon is kritikus vagyok - főleg önmagammal. Hosszú ideig nehezen publikáltam, mert a tökéletesre törekedtem. Aztán rájöttem, az írásokat meg kell jelentetni, mert így nyomon tudom követni az intellektuális folyamataim változását.

- Ez egyébként tudósi magatartás?

Úgy gondolom, a tudományban soha nem jutunk el a tökéletes igazsághoz, a tökéletes elméletekhez, azonban az aktuális ismereteink birtokában elő tudjuk állítani az éppen legjobb, a pillanatnyilag adekvát elméletet. Erre azonban folyamatosan törekedni kell.

- Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

- A most megjelentre is, de igazán egy fordításomra, a Háromszavas könyvre. Ez egy régi kínai olvasókönyv, amelyet a kínai kisiskolások egészen 1949-ig használtak, majdnem ezer éven át.

- A fordítás miért tekinthető "saját" munkának?

A szövegek klasszikus kínai nyelven íródtak, ezért egy ilyen szöveget lefordítani nem szépírói, hanem kutatói eredmény. A kínai erkölcs és a szülők tisztelete című könyvben tanulmányaim is olvashatóak, így a szerzőség kérdése ez esetben sokkal inkább magától értetődő. Azonban ami teljesen saját munkám, és talán ez a legfontosabb, hogy Kínában most új sírokat tártak föl, és az ezekben talált ókori szövegeket értelmezem a világ számos sinológusával egyetemben. Kuotienben egy sírból előkerült egy olyan i. e. negyedik századi, bambuszlapokra írt Tao te king (vagy másként: Lao-ce) kézirat, amely jelenleg a legkorábbi keletkezésű. Találtak mellette egy olyan szöveget is, amelynek az a címe, hogy a Nagy Egy létrehozta a vizet. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a szöveg eredetileg a Tao te king része volt, csak elkallódott. A szöveg egy világkeletkezési elméletet ír le, olyan fontos fogalmakat érintve, mint a jin és a jang. Ez a sinológus szakmában - USA, Anglia, Kína, Japán, Tajvan - óriási szenzáció volt. Azonban a fogalmakat és a logikai sorokat nem sikerült megfejteni, bár nekem mégiscsak sikerült. Nagyjából így szól: a Tao létrehozta a csít, az anyagi szubsztanciát, majd ebből létrejött az ég és a föld, a forma, amit a kínaiak úgy képzeltek el, hogy az ég kör, míg a föld négyzet alapú -, a forma pedig kialakította a természetet, a "szellemit" és a "ragyogót". Ez két eltérő természetű csít jelöl, mondjuk úgy, hogy a tágulót és az összesűrűsödőt. A táguló az eget, az összesűrűsödő a földet építi föl. És ezek után jelent meg a jin és a jang. Egyszerűbben fogalmazva: úgy kell elképzelnünk, mint egy tál zavaros vizet. A leülepedő részből lett a föld, a megtisztuló vízből pedig az ég. Ezt az elméletet publikáltam angolul, kínaiul és persze magyarul is.

- Világhírű sinológus lettél?

- Inkább úgy fogalmaznék: a világhírű sinológusok megismerték a nevemet, eljutottam a szűk szakmai elit konferenciáira. De egyébként semmilyen különleges változás nem állt be az életemben. Az egyetemen örülnek az eredményeimnek, az OTKA támogatást adott a kutatások folytatására. Úgy tűnik, minden a helyén van.

- Egy ifjú sinológusnak hogyan telnek a mindennapjai?

Tanítok az egyetemen, kutatok, írom a cikkeimet, újabb könyvön dolgozom, illetve egy távol-keleti üzleti tanácsadó cégnek vagyok a társtulajdonosa, és vezetem a Keleti Nyelvek Iskoláját. Ami talán szokatlanabb, hogy hajnali négy körül fekszem le. Én éjszaka szeretek írni, így az óráim délután vannak. A napi teendőket dél és este nyolc között szoktam lezavarni.

- Ilyen életforma mellett lehet saját családra gondolni?

- Ez partnerfüggő. Ha a tolerancia megvan, nincsen baj. Ez a napi ritmus más szakmákat is jellemez, például az éjjeli őrét. Én egyelőre nem akarok semmin változtatni, jól érzem magam.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.