Az inflációs kulcs

A forintárfolyam ellen spekuláció folyik, a lengyel zloty vagy a cseh korona ellen nem. Miben térünk el e két, velünk együtt néhány hónap múlva az Európai Unióhoz csatlakozó országtól? A gazdasági növekedésben most a lengyelek vezetnek, a cseh és a magyar adatok hasonlóak, de a különbség nem jelentős. A kereskedelmi és a fizetési mérlegünk valamivel rosszabb, mint a másik két országé, de ez sem magyarázhatja a forint elleni támadást.

A költségvetési deficitek is hasonlóak, ez sem lehet perdöntő. A valutatartalékokban már jelentős a különbség, mert a lengyel és a magyar szint - GDP-re és ezer főre vetítve - közel azonos, a cseheké 25 milliárd dollár, a magyar valutatartalék kétszerese, de ez sem adhat magyarázatot a spekulációra, mert ennek többszöröse sem védhetné meg a cseheket, de ellenük nem spekulálnak. Van azonban egy terület, ahol igen jelentős az eltérés a három gazdaság között, sőt 2004-ben drámai módon még tovább tágul a rés közöttük: ez az infláció. A csehek 0,4 százalékos és a lengyelek 1,3 százalékos havi áremelkedésével szemben a magyar infláció öt százalék, ami nagyságrendi eltérést jelez. Még nagyobb a különbség, ha a jövő évi várható inflációs adatokat nézzük, mert a cseh és lengyel adatokban nem várnak jelentős elmozdulást, de a magyarországi infláció trendje visszafordul és a 7,5-8 százalékos sávban várható, mai prognózis szerint, ami még nem tartalmazza a visszatérő inflációs várakozásokat.

A kamatszint tükrözi az inflációs szintet, mert pozitív reálkamathoz nálunk 16 százalék körüli rövid lejáratú hitelkamat kellett az MNB 3 százalékos kamatemelése előtt, szemben a 2 százalékos cseh és a 6 százalékos lengyel kamatszinttel.

A kamatok követik az inflációt, tehát az igazi különbség a három ország között a fogyasztói árak idei, de főként jövőre várható alakulásában van. Miért válthat ki spekulációt a nemzeti valuta ellen az, ha megfordul az infláció trendje, és nagyságrendi eltérés mutatkozik az infláció szintjében a hasonló helyzetű országokhoz képest? Az egyszerű válasz a félelem, mert az infláció elszabadulásától félnek a legjobban a befektetők, hiszen az leértékeli eddigi befektetéseiket, elveszi a reálprofitot, és kiszámíthatatlanná teszi a gazdasági környezetet. A kifinomultabb válaszhoz az is hozzátartozik, hogy az infláció ilyen megugrása példátlan a mai globális gazdaságban, mert éppen egy alacsony inflációs környezet jellemzi a globális gazdaság fejlett országait, közöttük az Európai Uniót. Miért a nemzeti valuta ellen indul pénzügyi spekuláció, ha meglódul az infláció? Azért, mert a globális pénzpiacok az euróövezeten kívül a valutával (és a részvényárakkal) szemben tudják azonnal és közvetlenül kifejezni a gazdaságpolitikával kapcsolatos elégedetlenségüket. Ráadásul ezt egy üzleti akcióval is összekapcsolhatják, mert még némi pénzt is keresnek azzal, hogy figyelmeztetik a magyar gazdaságpolitikát: rossz úton jár. A forint elleni támadás lanyhulhat, majd újra megindulhat mindaddig, amíg a figyelmeztetéssel pénzt lehet keresni. Nem a forintról, hanem a gazdaságpolitikáról szól tehát a spekuláció. Ezért a megoldás is itt van: vissza kell térni a csökkenő infláció, csökkenő kamatok és erősebb forint gazdaságpolitikai vonalára. Ezt értik és értékelik a befektetők, a 2004-re bejelentett gazdaságpolitikát nem.

2003.12.13 00:00

Ajánlott cikkek

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér