Mednyánszky báró borravalói

A Krisztinaváros Buda legrejtélyesebb, legrejtőzködőbb negyede. Történetét teljességre törekvőn feldolgozó munka az elmúlt száz évben nem született, de még a részletekre vonatkozó tanulmányokat is lámpással kell keresgélnünk. Jelképesnek tekinthető, hogy a Fővárosi Lapok "Ismeretlen földrészről" címmel közöl róla tudósítást 1892-ben. Hangulatát két híres lakója, Kosztolányi Dezső és Márai Sándor örökítette meg a leghívebben - de ők csak az alsó-krisztinai középpolgárság 1920-as, 30-as évekbeli életéről számoltak be. Balázs Béla egyik legszebb írása, a "Történet a Lógody utcáról, a halálról és a messzeségről" a tízes évek elejére és a krisztinai szegénység világába vezet - senki nem olvassa már. Hogy van ez?

Az új "gyerek" azért pelenkás korában igencsak falusiasan néz ki. A Krisztina tér környékének emeletes polgárházaitól egy ugrásra, jóformán a XX. század elejéig szőlők, szántók, zöldségeskertek, tehénistállók díszelegnek a Nap-hegy oldalában, a Széna tértől és a Déli Vaspálya indóházától nyugatra eső lankákon meg a Városmajor környékén, s földművesek laknak szerény hajlékokban.

Aztán megépül a Vérmezővel szemközti bérpaloták sora. Ott nyílik az a kávéház is, ahová elsőnek betelepszünk. A Krisztina körút 81.-ben (a mai 21. szám alatt), a Bors (ma Hajnóczy József) utca sarkán épült bérházban 1903 tavaszán alapítja Frisch Antal. Korántsem kezdő a szakmában: 1896-ban az Üllői úton, három évvel később pedig már Budán működött. Nem sokáig vesződik a nehezen induló üzlettel: pár hónap után átadja Kiss Istvánnak, aki a hangzatos Budai Otthon néven próbálja megkedveltetni a környék újonnan beköltözött középosztálybeli lakosságával.

Annyit elér, hogy tönkretegye az öt házzal arrébb 1896 óta létező Krisztina kávéházat, de egyebet nemigen. 1906-ban váltja föl a Wesselényi utcai Magyar Színház kávéházbérletét otthagyó Neu Márton, aki megint új cégtáblát festet, rajta egy kedves, meghitt női név: Ilona. 1913 őszétől már Neu Mártonné Pujner Zsófia a bérlő, Neu Márton pedig 1914 márciusában a két sarokkal arrébb nyílt, új vendéglő gazdájaként köszön ránk a címtárból.

Az 1913-14-es esztendőkben jeles törzsvendégek asztalánál leselkedhetünk. Hallgassuk nagy elődünket, a budapesti kávéházak első komoly történészét, Bevilaqua Borsody Bélát.

"1913 telén úgyszólván naponta együtt voltam a diogenészi életű öreg bölccsel, Mednyánszky László báróval, a nagyszerű festővel az Ilona kávéházban. Jasznigi Sándor, a két mankón bicegő, hatalmas termetű újságíró… és Komjáthy Jenőnek, a költőnek fia, Győző - mi alkottuk az öreg bölcs társaságát. (…) A pesti Fehér Hattyú szálloda egy kis emeleti szobájában lakott. Megjelenése csodálatos volt. Télidőn fehér vászon nadrágban járt, nadrágtartóját maga eszkábálta madzagból. Térden alul érő »Ferenc Jóska«-kabátja alatt egy sárga nyári kabát szorongott, mindezt egy lehetetlen felleghajtó tóga egészítette ki. (…) Ragyogóbb gúnnyal, hallatlanul fölényesebb lenézéssel egy Rabelais vagy Swift nem gyilkolhatta halomra kortársait, mint ez a gazdag különc szedte nyelve és szelleme tőre hegyére a tehetségtelen és könyöklő »nagy« kortársakat, a tudatlan tudósokat, az elvtelen politikusokat, a szellemtelen és tehetségtelen írókat.

Ha pénze volt, két kézzel szórta azt, mint egy gyermek. Számtalanszor láttam, hogy amikor kávéját kifizette az öreg »Ádolf« bácsinak, a vén főpincérnek, belemarkolt feneketlen nadrágzsebébe… kihúzott onnan egy darab krétát, néhány beszáradt festékes tubust, egy csomó bankót, egy nagy csomó ezüstpénzt, aranyakat is, papirosba csomagolt ceruzavéget, és az öreg főpincérnek egy tízkoronás aranyat tolt oda. A pincér viszszaadott a pénzből: az öregúr odatolta neki borravalónak a többit. Huncutul figyelte, hogy Ádolf bácsi, egy öreg német, aki alig tudott magyarul, hogyan leste, mit kap borravalóul. Néha viszont adós maradt a kávéval…"

A Neu családot az első világháború után már hiába keressük a címtárban. 1920-ban Krug Ferenc, 1922-ben Szabó Ferenc lesz a bérlő, aki át is kereszteli Krisztina kávéházra. Ekkor mutatja be az ódon hangulatú üzletet Szörényi Dezső a Pesti Hírlap hasábjain. Az erősen selypítő, vén főpincér, Pavlicsek Adolf hetvenöt esztendősen végre nyugalomba vonult, de vendégként továbbra is ott tölti egész napját. A szomszéd asztaloknál hasonló korú aggastyánok böngészik az újságokat, egy podagrás, öreg számtiszt komótosan aprítja vajas kenyerét a szacharinos teába.

Amikor Bevilaqua fölidézte a múltat, már nem élt közülük senki. "Az öreg Ádolfot elgázolta egy autóbusz, Jasznigi sem beszél a kávéhában sztentori hangján, halott ő is, mint Laci bácsi. Az Ilona kávéházból Pozsony lett, és 1914-ből 1934."

A Pozsony nevet 1926-ban új gazda, Thék Károly festeti a cégtáblára, de már 1927 szeptemberében Dankovszky Jenőre hagyja az üzletet. Ő sikeresen vezeti hét-nyolc esztendeig. Ekkor színre lép az utolsó tulajdonos: vitéz Bertha Gyula, aki 1943-ig, haláláig marad a Pozsony élén. A háborús években özvegye áll a vártán, de az ostrom után, úgy tűnik, már nincs ereje az újrakezdéshez.

Dankovszky idején forradalmi szelek fújdogálnak a szépen felújított, átalakított Pozsonyban. 1928-at írunk: a Huszadik Század folyóirat örököse, a polgári radikális Századunk szerkesztőségi asztalánál Vámbéry Rusztem, Csécsy Imre, Purjesz Imre, Szekeres János, Varró István és - ki hinné, hogy valaha is kitette a lábát a pesti oldal kávéházaiból? - József Attila vitázik. "Vámbéry sziporkázó szellemessége magában is elég lenne, hogy odacsábítsa az embert" - meséli az asztaltárs Benedek Marcell, aki 1965-ben, közel harminc év távlatából visszatekintve ügyet sem vet a névváltozásra:

"Az Ilona-kávéház teraszán támadt valakinek az a tréfás ötlete, hogy költői versenyt rendezzünk: ki ír meg hamarább egy szonettet, amelynek tárgya: a kávéház kerek asztala, de bele van szőve Márti neve is. Attila meg én álltunk versenybe…"

Hát olvassuk József Attila tizenkét perc alatt "odakent" szonettjét. "Oh, kerek világ kerek asztala, / Éhesen ültem én melletted mindig. / Terülj most nékem, kezemből behinti / szürkeséged rózsák zuhataga. // Terülj most nékem. Ült-e valaha / eléd bosszús istent rendelő vendég? / És könyökölt-e így? Tudod-e nemrég / szivem vérfoltos abroszod vala…"

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.