- Deák Ferenc vagyok.

- Én is.

Erre a bemutatkozásra vasárnap délelőtt került sor a Zala megyei Söjtörön, a haza bölcsének szülőfalujában. Itt adtak egymásnak randevút tegnap a szerteágazó Deák-nemzetség tagjai, akiknek többsége most először találkozott távoli rokonaival.

A kívülállónak könnyű volt megismerni a Deák-leszármazottakat, ugyanis mindenki egy-egy családfarajzot szorongatott a kezében. A kölcsönös bemutatkozások után általában mindenki azonnal a családfa fölé hajolt, hogy azonosíthassa a másikat, felfejthesse a rokoni szálakat.

A családi összejövetel ötlete László József rádiós újságíró fejéből pattant ki, aki maga is a történelmi család tagja: szépanyja az a Deák Borbála, akinek az édesapja a haza bölcsének unokatestvére volt.

- Utoljára száz évvel ezelőtt, Deák születésének centenáriumán jött össze a tágabb család, és akkor készítették el utoljára a családfát - mondja László József. - Akkor derült ki, hogy a Deák-nemzetség a Nyugat-Dunántúl legnagyobb nemesi famíliája volt. A haza bölcsének kétszázadik születésnapja adta az apropót a találkozáshoz, amelynek az egyik célja éppen az, hogy a rokonok segítségével az elmúlt száz év családfáját is megpróbáljuk öszszerakni.

Mivel a tágabb család tagjai eddig nem sokat tudtak egymásról, formális meghívót senki sem kapott. A Petőfi rádióban közzétett felhívásra azonban azonnal jelentkezett Tamás Kálmánné, Söjtör polgármestere, aki magára vállalta, hogy László Józseffel közösen megszervezi a rádióban jelentkező Deák-rokonok értesítését, és előkészíti a söjtöri rendezvényt.

A családi találkozóra végül csaknem ötven Deák-rokon jött el. Az ünnepi ebéd előtti bemutatkozásból kiderült, hogy bár a család tagjai Magyarország különböző pontjain élnek, a legtöbben még mindig Zalában laknak. Egyik Deák-rokonból sem lett munkás, mint ahogy vállalkozó sem. Mindannyian értelmiségiek: orvosok, mérnökök, jogászok, de fizikus és politológus is akad közöttük.

- Nem volt olyan egyszerű Deák-leszármazottként diplomát szerezni az elmúlt rendszerben - idézi fel a fiatalkorát Deák Zoltán váci nyugdíjas közlekedési mérnök. - Apám, Deák Gedeon katonatisztként szolgált a Horthy-rendszerben, úgyhogy 1948-ban 14 évesen már a középiskolába sem vettek fel. Elmentem géplakatos-tanulónak, ahol egy idő után engem akartak jelölni iskolai DISZ-titkárnak. Amikor elmondtam, hogy az apám éppen Kistarcsán van internálótáborban, már nem erőltették a dolgot.

Deák Zoltán mint osztályidegen elem az ötvenes években nem kaphatott katonai kiképzést, ehelyett két évig az egyik komlói bányában kellett csillésként munkaszolgálatot teljesítenie. Csak a hatvanas évek második felében szerezhetett esti tagozaton diplomát, de azt mondja, nincs már benne harag a régi sérelmek miatt.

A Deák család tagjai a söjtöri találkozón részt vettek egy Deák-emlékmisén, és meglátogatták a haza bölcsének szülőházát. Az épület előtt Nógrádi László fideszes országgyűlési képviselő, Lenti polgármestere mondott beszédet, akiről kiderült, hogy szintén Deák-leszármazott: az a Deák Szidónia volt a szépanyja, akivel Deák Ferenc ötéves koráig együtt nevelkedett.

- A haza bölcse volt az első magyar miniszter a Deák családból, és ez idáig én voltam az utolsó - mondja Nógrádi László. - Ő az igazságügyi tárcát vezette, én az előző kormányban a közlekedésügyit. Ő is Zala megye követe volt, mint ahogy én is. Amikor először országgyűlési képviselőjelölt lettem, a névkártyámra egy Deák-idézetet írattam: "Ki az, ki mint képviselő többet ígérhessen, mint azt, hogy szándéka tiszta lesz mindenkor, s akarata szilárd." Ehhez igyekszem tartani magam.

A vasárnapi összejövetel alaphangulatát alapvetően meghatározta, hogy a rokonok azt kérték egymástól: ezen a napon ne politizáljanak! A résztvevők komolyan vették a felszólítást, így még abból sem származott feszültség, hogy a másik ünnepi beszédet a Deák Ferenc Társaság tagjaként az a Takácsy Gyula mondta el, akit három évvel ezelőtt éppen Nógrádi László, az akkori közlekedési miniszter mentett fel a MÁV Rt. elnöki székéből.

A találkozóra Németországból is jöttek Deák-rokonok. Közülük ketten, a frankfurti Deák Ferenc és Deák Vilmos tört magyarsággal beszéltek arról, hogy milyen rokoni szálak fűzhetik őket a haza bölcséhez. Mint mondták, nemrégiben megbíztak egy történészt, aki még jelenleg is kutatja a családfájukat. Deák László Zoltán viszont akcentus nélkül idézte fel, hogy bár 1971-ben távozott Németországba, ma is élénken emlékszik a második világháború előtti kastélyukra, amelyben több olyan tárgyat, levelet is őriztek, amely eredetileg Deák Ferencé volt.

A Deák-rokonok megállapodtak abban, hogy nem veszítik szem elől egymást újabb száz évre, hanem létrehoznak egy egyesületet, és évente találkozókat szerveznek majd más-más Deák-emlékhelyen. Sőt a tervek szerint hamarosan honlapot is nyitnak az interneten, hogy könnyebbé váljon számukra a kapcsolattartás.

A söjtöri találkozón a rokonok számos olyan anekdotát is felelevenítettek, amelyek a haza bölcséhez kapcsolódnak. László József például arról mesélt, hogy amikor Deák Ferenc egyszer a kehidai birtokáról Pusztaszentlászlóra utazott, betyárok támadták meg, és elraboltak a hintójából egy ezüst étkészletet, meg azt a tollat, amit Deák Batthyány Lajostól kapott ajándékba.

- Nem sokkal később elfogták a rablókat, akiknek a vezetőjét, egy Kulich nevű betyárt ki is végezték - mondja László József. - Mivel anyai ágon magam is egy Kulich famíliából származom, kíváncsiságból utánajártam a dolognak, és megdöbbenésemre kiderült, hogy rokoni szálak fűznek a kivégzett betyárhoz. Magyarán, a személyemben összeért a haza bölcsének és kirablójának a családja. Csak azt sajnálom, hogy a családi ezüst nem került elő.