Vajon milyen társadalom-lélektani folyamatokat indítanak el a politikai élet skandalumai? A választ könnyen megtalálhatjuk, ha a közvélemény-kutató intézetek politikusokra vonatkozó szimpátiamutatóit, illetve a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalom indexeinek 2003. júniusi és szeptemberi adatait összehasonlítjuk. A politikusok iránti szimpátia mértéke szinte mindenki esetében csökkent: a zuhanás átlagosan 5-8 pont, ami bőven túl van a statisztikai hibahatáron.
Kétélű fegyver a botrányretorika
A fenti időszak kiemelkedő szenzációja az úgynevezett "brókerbotrány" volt. Ennek társadalmi megítélését vizsgálta többek között a Tárki 2003 elmúlt hónapjában készített országos reprezentatív adatfelvételében. A megkérdezett 1033 személy 94 százaléka hallott az ügyről, vagyis a botrány ismertsége az ország vezető politikusainak ismertségével vetekszik.
A válaszadók négyötöde (77 százalék) szerint a brókerügy a kormány megítélésének árt, de hasonló véleményen volt az ellenzékkel kapcsolatosan a megkérdezettek 42 százaléka is. A válaszadók egyötöde gondolta azt, hogy a K&H-saga az ellenzék számára előnyös. Gyakorlatilag senki sem akadt a megkérdezettek között, aki szerint a kormánynak használt volna az ügy.
Függetlenül attól, hogy melyik pártot látták inkább hátrányosan érintettnek, a botrány negatív politikai hatásait hangsúlyozók között egyaránt nagy számban voltak kormánypártiak és ellenzékiek.
A felmérés legérdekesebb eredménye, hogy a válaszadók 40 százaléka szerint a botrányos történet mind a kormányra, mind pedig az ellenzékre károsan hat. Ez a nagyságrend arra utal, hogy egy olyan kommunikációs csapda jött létre, amelyből egyik fél sem kerülhet ki győztesen.
Csókay Ákos, Prazsák Gergő
szociológusok
