Ismert művészek most aláírást gyűjtenek, hogy ezzel is tiltakozzanak a bulvársajtó etikátlan magatartása ellen. A bojkotthoz csatlakozók pontos névsora egyelőre még nem ismert, de szószólóik között van Alföldi Róbert és Hernádi Judit. Előbbit például azzal vádolták meg, hogy homoszexuális viszonyba keveredett tanítványával, utóbbiról azt állították, hogy alkoholista.

A bulvársajtót persze nem különösebben rázta meg a fenyegetés. A legtöbb reagáló főszerkesztő csak legyintett rá, mondván, elsősorban a sztárok érdeke, hogy minél többet foglalkozzék velük a sajtó.

A hazai bulvárlapok példányszáma a sajtópiaci viszonyokhoz képest eléggé nagy - a Blikké már túl van a 300 ezren, a Best magazinból átlagosan 150 ezer példányt adnak el hetente, a Storyból pedig több mint 400 ezret -, minden felmérés azt mutatja, hogy manapság, a tévé mellett, nagyon sok ember kizárólag ezekből tájékozódik a világ dolgairól. A Felvételi Információs Szolgálat ez év áprilisi adatai szerint a tovább tanuló középiskolás diákok körében egyértelműen a bulvárlapok a legolvasottabbak.

A példányszámrobbanás a kereskedelmi televíziók belépésével párhuzamosan történt. Az "alanyok" egyike-másika fölháborodik, helyreigazítást és kártérítést követel, ugyanakkor tudja: "kereskedelmi forgalomba" igazán csak ezeknek az eszközöknek az igénybevételével kerülhet.

Egy viszonylag friss történet elemzése talán szemléltetheti azt a folyamatot, miként zajlik a hazai bulvárlapoknál a témaválasztás, és milyen következményei lehetnek egy példányszámnövelő cikknek. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2003. október 9-én jogerősen helyreigazításra kötelezte a Best magazint, amelyik öt hónappal ezelőtt címlapján hozta - természetesen fotókkal - a következő mondatokat: "Amiről eddig nem illett beszélni. X. Y. volt Csere László élettársa." "Csere László mesél."

"Csere László nem adott olyan szövegű interjút, ami a Best magazin 2003. V. 9-i számának 6. és 7. oldalán megjelent (…) A leközölt interjú nem Csere László nyilatkozata. Az interjú során jelen nem lévő, ám a cikkben többször említett személy neve az interjú során semmilyen módon és formában nem hangzott el." Ez pedig már a megítélt helyreigazítás szövege.

Az inkriminált cikk arról szólt, hogy a két ismert férfi együtt élt, aztán meg szakítottak. A másik felet Csere László kérésére most nem nevezzük meg újra. A színész azt mondja: nem szereti, ha a magánélete a téma, pláne ha intimitásokról van szó. Ám hallgatni, meglapulni sem akar. Úgy döntött, nem hagyja szó nélkül, hogy szándékosan csőbe húzták. Ez viszont csak az ő döntése, mást semmiképpen sem kíván belekeverni. Arra a kérdésre egyébként, hogy miért éppen vele történt ez meg, azt válaszolja: mert közismerten nyitott és jóhiszemű.

Csere László tehát állítja, hogy ő elsősorban a szakmájáról, munkájáról nyilatkozott az újságírónőnek, aki valóban faggatta volna egyéb magánéleti kapcsolatáról is, ám ettől ő határozottan elzárkózott.

A bíróságon ezt mondta erről: "Zavart például, hogy a beszélgetésünk szakmai része felületes volt, ezeknél úgy tűnt, hogy az újságírónő hamar túl akar kerülni, és a továbbiakban a magánéletemnek olyan részeire terelte a beszélgetést, amiről nem szerettem volna beszélni."

Mivel a beszélgetésről magnófelvétel nem készült, utólag valóban nehéz rekonstruálni, hogy pontosan miről folyt a szó, mi volt "hivatalos" kérdés-felelet, és mi csak kötetlen beszélgetés.

Az interjút április 29-én Csere László a lakásán adta. Ez egy keddi nap volt. Szombaton - a fotós ugyanis ígéretéhez híven elvitte hozzá a sorozatot - megtekintette a róla készült fényképeket. A cikk levonatát azonban csak a következő hétfőn késő este, már külföldön - ahol éppen fellépett -, faxon kapta meg.

Így szólt a kísérőszöveg: "Kedves László! Itt küldöm az elkészült írást, ami remélem, elnyeri tetszésedet. Tudom, hogy nehezen szántad rá magad arra, hogy a magánéletedről beszélj, de azt hiszem, ez több okból is fontos: ez a »nyilatkozat« bizonyítja azt, hogy elegánsan is lehet erről szólni. A pletyka egyébként is mindenhová eljutott, fűt-fát összebeszélnek, ezért jobb elejét venni egy Blikk-írásnak. Ebben benne van a te egyéniséged, a stílusod. Senkit nem bánt, sőt nagyon szép gondolatokat tolmácsoltál általam."

- Május 5-én, a lapzárta napján hívott fel az újságírónő - állítja Csere László -, amikor is én adtam neki egy szállodai faxszámot. Éjszaka valóban megkaptam a cikket, elolvastam, és teljesen megdöbbentem, messze nem arról volt szó, amiről beszéltünk. A cikk nem rólam szólt, az írás a beszélgetéskor jelen sem lévő, ott semmilyen formában meg sem említett harmadik személlyel hozott össze. Ami még külön felháborított, hogy az édesanyámat is "megszólaltatták" - aki az interjú egy részénél valóban jelen volt -, olyan mondatokat adva a szájába, amik szintén nem hangzottak el.

Csere László már aznap éjszaka és a következő napon is mindent megtett, hogy leállítsa a cikk nyomdába kerülését, egyértelmű írásos tiltakozást küldött faxon.

Két nappal később a következő választ kapta szintén faxon Ómolnár Miklóstól, a Best főszerkesztőjétől: "Tisztelt Uram! Kérésének teljesítése fizikailag lehetetlen. A cikket tartalmazó lapszámot időközben kinyomtatták, terjesztése folyamatban van. Őszintén remélem, hogy igazi eleganciával, jó stílusban kifejtett gondolatai önre nézve semmilyen hátrányos következménnyel nem járnak majd, inkább hozzájárulnak egy buta előítélet felszámolásához."

Pénteken, május 9-én az utcán volt a Best azon száma, amelynek címlapját Csere Lászlóról és X. Y.-ról készült fotómontázs uralta. A cikk nem a színész karrierjéről vagy életútjának publikálásra érdemes történeteiről szólt, ahogy előzetesen erre számított, hanem magánéletének egy bizonyos részéről. Az általa kiválasztott képek közül csak egy szerepelt illusztrációként, a többi inkább a kapcsolatot alátámasztó, más forrásból beszerzett montázs volt. Illetve legnagyobb meglepetésére megjelent egy olyan fotó is, amely a kaputelefonja csengőjéről készült, a két névvel. A fotós később a bíróságon elismerte: az interjú időpontjában már nem ez a felirat volt kiragasztva.

Valójában három évvel korábban fotóztatták le vele a csengőt azzal, hogy még jó lehet valamire.

A Blikk csapott le először a témára, a hetilappal egy időben adott hírt a "botrányról". Csere László a Blikk újságírójának kérdésére telefonon elmondta, hogy a Best magazinnak ilyen nyilatkozatot nem adott. Ugyanezt - még mindig külföldről - írásban elküldte aztán a szintén érdeklődő Színes Mai Lapnak, amely a cáfolatát le is közölte. A Mai Nap azonban ezt hozta címlapon: Botrány X. Y. magánélete körül. A cikk persze úgy állította be, hogy "az egyik hetilap közölte tényként a következőket"… A bulvárlapok természetesen szintén fotókkal illusztrálták a "botrányt", azaz szerintük azt, hogy a két férfinak valaha is köze lehetett egymáshoz.

A Mai Nap jogi képviselője a bulvárlap ellen indított perben így vélekedett: "Köztudomású tényként kell kezelnünk, hogy a közvélemény, illetve a média egy része ezt a tényt, amely napvilágra került felperes vonatkozásában, botrányként kezeli… A társadalom jelentős része ezt a felperesről kiderült tényt a mai napig botránynak tartja. Itt hivatkoznánk az egyházak jelenleg is élő álláspontjára, amely szintén köztudomású tény. Egyértelmű viszont, hogy értékítélet vonatkozásában nincs helye helyreigazításnak."

Az első kör lezárulta után nem sokkal a már bevezetőben említett Villám című lap arrogáns publicisztikában ítélte el Csere Lászlót, amiért kiteregette szerelmi életét, sokat ártva ezzel a - lap szerint - nála tehetségesebb, ismertebb, népszerűbb X. Y.-nak. Egy következő lapszámában a Villám Csereugrás címmel már azt a képtelen történetet írta le, hogy X. Y. egykori barátnője - szintén ismert színésznőről van szó - kivetette magát a második emeletről, amikor a két férfira rányitott.

- Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit én átéltem azokban a napokban, amikor a cikkek megjelentek - mondja Csere László. - Folyamatosan csöngött a telefonom, felkértek élharcosnak, de szidalmaztak, áruló is lettem, persze a legtöbben csak sajnálkoztak, és azt tanácsolták, ne törődjek vele, maradjak inkább csendben, akkor hamarosan elfelejti mindenki. Csakhogy én nem akarok mindebbe belenyugodni. Ezek szerint bárkiről bármit le lehet írni? Aztán mindenki úgy tesz, mintha mi sem történt volna? Maradjak csendben, hunyászkodjak meg, akár igazam van, akár nem? Nem mehetek oda mindenkihez egyenként magyarázkodni. Az emberek ráadásul képmutatók, még ha úgy tesznek is, mintha mi sem történt volna - a hátam mögött összekacsintanak. Az, hogy mennyit ártott nekem ez a cikk, felmérhetetlen.

Csere Lászlónak szembesülnie kellett például azzal, hogy a színházban, ahol történetesen bírót játszott egy darabban, letilthatják miatta az előadást. (Az egyik újság külön felhívta a figyelmet erre az előadásra, mármint arra, hogy a sajtóhadjárat középpontjába került színész éppen hol látható Magyarországon.) Felmerült ugyanis, hogy akadhatnak nézők, akik indulatosan beszólnak neki, amikor a színpadra lép. Végül abban maradt az igazgatóval, hogy vállalják a rizikót. Rendbontás szerencsére nem történt. Ilyen levelet viszont kapott:

"Kedves Csere László! Május 22-én láttam önt a Kánkán című darabban. Közel ültem a színpadhoz, és figyeltem önt, az arcát, azt, ahogyan játszott. Egész lényén átütött egy kétségbeejtő néma kiáltás… Egy pletykaújságban - mert mire való a vonaton töltött idő - olvastam a cikket, amiben a korábbi éveiről beszélt… Tudja, én nem ítélem el önt, habár a kapcsolatát, életvitelét totálisan bűnnek ítélem…"

- A magazinnak ez a példánya sajnos még hónapokkal később is ott lesz például orvosi rendelők várójában, családok polcain, a könyvtárak archívumában - mondja dr. Damm Andrea, Csere László jogi képviselője. - Kiszámíthatatlan, hogy kinek és mikor kerül újra a kezébe. Egy ilyen meggondolatlan, példányszámnövelő, szaftos cikk igenis alkalmas arra, hogy akár évtizedekre negatívan megváltoztassa valakinek a társadalmi megítélését.

Ami igazán érdekes: a Best internetes honlapján a cikk mellett szavazásra kérték fel az olvasókat. Mit gondol arról, hogy X. Y. és Csere László felvállalták a kapcsolatukat? A válaszadók negyede arra klikkelt, hogy ezt bátor dolognak tartja. Hét százalék vélekedett úgy, hogy ez csak egy újabb reklámfogás, nem mindegy, ki kivel van? A döntő többség, azaz 68 százalék arra szavazott: szerintem ez magánügy, nem tartozik a nyilvánosságra.

A Best magazin cikkét író újságírónő - akit a zárt elsőfokú tárgyalássorozat egyik szünetében a folyosón kérdeztem meg erről - nem akart nyilatkozni az üggyel kapcsolatban.

A bíróság egyébként nem találta bizonyítottnak, így nem fogadta el védekezését, hogy az interjút még Csere László elutazása előtt bedobta a postaládájába, és szerinte bizonyára megijedt a saját őszinteségétől, ezért akarta, sajnos már túl későn, visszavonni. "Nekem a cikkeim miatt bírósági ügyem még nem volt, ez az egész engem is nagyon megviselt, kihasználtak engem, ez az elsőrendű felperes, Csere László részéről történt - olvasható a tárgyalási jegyzőkönyvben az újságíró nyilatkozata. - Úgy érzem, hogy felperes a cikkem által küldött szerelmes üzenetet." Mármint X. Y.-nak?

Ómolnár Miklós sem volt hajlandó kommentálni a történteket. Mint mondta, egyrészt kikéri magának, hogy a Best vagy Story magazint bárki a Villámmal vagy a Star magazinnal egy platformon emlegesse. Másrészt egyedi esetről van szó, amelynek alapján senki sem alkothat ítéletet egy olyan sikeres és színvonalas magazinról, mint a Best.

- Nem azt vitatjuk, hogy írhatnak-e a lapok valakinek a nemi identitásáról, a kérdés inkább az, vajon az illetők beleegyezése nélkül tehetnek-e ilyet - mondja dr. Damm Andrea. - Ez esetben tehát nem hamis állításokat kell helyreigazítani, hanem azt a tényt, hogy Csere László nem adott interjút a magánéletének erről a részéről. A lap minden valószínűség szerint jó előre eldöntötte, hogy cikket készít a két művész kapcsolatáról, illetve annak felbomlásáról. Úgy gondolom, az újságíró és az ügyfelem találkozása csak alibiként szolgált.