Katonaként kezdte pályáját, és bár szerette hivatását, mégis igazából a történelem, s benne az ember izgatta. Nem volt könnyű élete, a második világháborús frontszolgálat befejeztével, az 1945-ös "nulladik év" után szociológiát és pszichológiát tanult, majd Szalai Sándor hívására a budapesti tudományegyetem szociológiai intézetében lett tanársegéd. Rákosi Mátyás országlása azonban sem a szociológiának, sem a pszichológiának, sem neki nem kedvezett. Nem csupán értelmiségi munkáját vesztette el, de még a fizikai munka végzésére is nagyon nehezen kapott lehetőséget. Csak 1956 után tudott az MTA-nak a KSH-ban létesített történetstatisztikai kutatócsoportjában alkotó munkához jutni. Ott bontakozott ki érdemes és széles ívű történetírói tevékenysége, amelynek számos eredménye maradandóan gazdagította a hazai historiográfiát. Foglalkozott a hadvezér Zrínyivel, annak harcászati nézeteivel, felelevenítette Montecuccolival folytatott vitáját. A mohácsi csatáról közölt írásaival, 1979-es könyvével heves szakmai vitákat váltott ki. A Clausewitz életművét búvárló stúdiumai összegezéseként 1983-ban monográfiát publikált a nagy hadtudósról. A hadsereg-élelmezésről készített munkája a társadalomtörténet becses darabja. Itthon az elsők között kezdte a számítástechnikában rejlő lehetőségeket a történeti statisztika feldolgozásában kamatoztatni.

Szálfaegyenes alkata magatartásából is sokat megmutatott. Szenvedélyesen kereste az igazságot. Sok érzelemmel átszőtt, intellektuális erőfeszítéssel kialakított álláspontjához keményen ragaszkodott. Érthetően sokat foglalkozott hazánk második világháborús tragédiájával. Lovagias vitapartner volt.

Nyolcvanhat éves korában halt meg. Az Óbudai temetőben ma kísérjük végső útjára.

PRITZ PÁL