Járvány, bioterror: állj, ne tovább!

Rettegni mindig van mitől. Ki ne aggódott volna azon, hogy az itt-ott felbukkanó anthraxos levelek nyomán lépfenejárvány tör ki világszerte, így Európában is? Vagy hogy a terroristák egyéb biológiai fegyvereket vetnek be a védtelen lakosság ellen? Melyikünk nem gondolt arra, hogy a gyorsan és kiszámíthatatlanul terjedő atípusos tüdőgyulladás (SARS) egyszer csak Magyarországon is felüti a fejét? Sőt, hányszor hallottuk már, hogy elegendő, ha az egyszerű influenzavírus ellenállóbb és agresszívabb változata megjelenik valahol, s máris óriási járványnyal nézünk szembe?

Félni persze sosem árt, hiszen az EU-vezetők is a "jobb félni, mint megijedni" alapelvből indultak ki, amikor nemrég elhatározták: európai járványügyi központot hoznak létre. A minta az atlantai Járványügyi és Megelőzési Központ (CDC), amely gyakran az amerikai filmekben is felbukkan, és ahol a világ legpusztítóbb vírusait őrzik hét lakat alatt a szkafanderes kutatók. Ha nem is ennyire ijesztő, de legalább ilyen hasznos intézményt képzeltek el az unió tagállamai is; az egészségügyi miniszterek szeptember elején hivatalosan is rábólintottak a tervre, és a 2005-től működő intézményt mindjárt négymillió eurós költségvetéssel látták el.

A napi híreket olvasva nem nehéz kitalálni, mivel foglalkozik majd az európai központ: a bioterrorizmussal, a SARS-hoz hasonló új betegségekkel és a szokatlanul nagy járványok (például influenza) megfékezésével. Az alapötlet éppen az, hogy az európai országok közötti gyatra együttműködés a jövő egészségügyi kockázataival szemben fabatkát sem ér. Márpedig manapság bármilyen betegség néhány óra leforgása alatt eljuthat a Föld egyik feléből a másikba, és a hatósági intézkedések gyorsaságától függ, hogy helyi megbetegedés vagy világméretű járvány lesz-e a végeredmény.

Legutóbb a SARS-vírus elterjedése bizonyította, hogy valóban "világfaluban" élünk, és ennek megvannak az árnyoldalai is - emlékeztet az Európai Bizottság, amely a járványügyi központ létrehozását javasolta. A migráció és a turizmus hatására az atípusos tüdőgyulladás hetek alatt elérkezett Kínából Ázsia más országaiba, Európába és Amerikába. A példa - sajnos - azért is találó, mert a SARS esetében hiányzott minden, amire ilyenkor szükség lett volna: gyors, hatékony és egyeztetett válaszlépések. Brüszszelben hozzáteszik, hogy az ismeretlen tüdőgyulladás felbukkanása még az ázsiai gazdaságra is kedvezőtlen hatást gyakorolt. Így az új európai intézet sem csupán a közegészségügyet, hanem a kontinens gazdasági stabilitását is védelmezi majd.

Mivel a kulcsszó az együttműködés, az európai központnak túl sok saját munkatársa nem is lesz, ehelyett az EU-tagállamok meglévő intézményeivel tartja a kapcsolatot, és igyekszik az eddiginél jóval hatékonyabb hálózatot kialakítani. Ha kell, a nap huszonnégy órájában tudományos tanácsot ad, óvintézkedések bevezetését javasolja, és akár szakértői csapatot is a helyszínre küld. Tehát, legalább a jó szándék megvan már - más kérdés, hogy az atlantai "nagytestvér" négymillió euró helyett dollármilliárdokból vigyáz a lakosság egészségére.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.