Különösen sok szó esett a dusanbei tanácskozáson az Aral-tó szomorú, elrettentő példájáról. Ez az Üzbegisztán és Kazahsztán területén található lefolyástalan sóstó 1960-ig viszonylag stabil rendszer volt, mert az Amu-darja és Szir-darja folyók vize pótolta a párolgási veszteséget. A tó ekkor még sok ember megélhetését biztosította a halászat és vízi szállítás révén.

A hatvanas évektől viszont a tó felszíne folytonosan zsugorodik, mert a tavat tápláló Amu-darja és Szir-darja folyók vizét szétfolyatták a sivatagba, az ott létesített gyapotültetvények öntözésére. Az 1980-as évek óta a Szir-darja vize el sem éri el a tavat, egyes években az Amu-darjáé sem. A kiszáradt részeken terméketlen, sőt mérgező sivatag alakult ki, amelyet a tóból visszamaradt só borít. A szél gyakran felkapja a kiszáradt tófenékről a sót, és elviszi lakott területek felé, mintegy hárommillió ember egészségét veszélyeztetve.

A tanácskozás résztvevői közös nyilatkozatban fogadták meg, hogy a jövőben nagyobb mértékben osztják meg egymással a vízkészletek ésszerű és hatékony felhasználásával kapcsolatos ismereteiket, tapasztalataikat és technikai eszközeiket. Különösen azon országok fognak együttműködni, amelyek egyazon folyó vizén osztoznak.

Az ENSZ az édesvízkészletek évévé nyilvánította a 2003-as évet, és felszólította tagállamait: mozgósítsák emberi és anyagi erőforrásaikat az egyes térségekben válságossá vált vízhiány leküzdésére, mert jelenleg a Földnek több mint egymilliárd lakója nem jut elegendő jó minőségű ivóvízhez.

Az erdő megmentheti a város vizét

Az erdők védelme lényeges a nagyvárosok ivóvízellátásának biztosítása szempontjából - állítja a Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Világbank egy hétfőn Genfben közzétett közös tanulmányban.

Ez a megoldás sokkal olcsóbb, mint víztisztító üzemeket építeni - mutat rá a tanulmány, New York példáját idézve. A város által 1997-ben választott védekezési stratégia a Catskill és a Delaware vízgyűjtő területein lévő erdők védelme volt. Körülbelül hetedannyi pénzbe került, mint ha szűrőberendezést helyezett volna üzembe.

A világ 105 nagyvárosának (közöttük New York, Bombay, Tokió, Jakarta, Rio de Janeiro, Los Angeles, Nairobi és Melbourne) ivóvize részlegesen vagy teljesen védett erdők borította vízgyűjtő területekről származik.

A gondozott erdők csökkentik a földcsuszamlás és a talajerózió veszélyét csakúgy, mint az üledékképződését. A szennyező anyagok, így a műtrágyák kiszűrésével az erdők jelentősen javítják a vízminőséget.

A WWF emlékeztet, hogy világszerte több mint egymilliárd ember szenved az ivóvízhiánytól és az egészségügyi berendezések hiányától, a vízhiánnyal kapcsolatos betegségeknek pedig évente ötmillióan esnek áldozatul, főként a szegény országokban. A leginkább hátrányos városi övezetekben a gyerekhalálozás tíz-húszszorosa az átlagnak.

Számos település esetében a vízgyűjtő területeken fekvő erdők védelme nem luxus, hanem szükségszerűség, mivel ezek nélkül az erdők nélkül az ivóvízellátás biztosítása igen drága lesz - közölte David Cassells világbanki szakértő.

(MTI)