Három műszakban csaknem 300 magyar bányász és mintegy 100 román vendégmunkás szeptemberig még több százezer tonna szenet küldhet felszínre a lencsehegyi bányából. És meglehet, hogy még tovább is, egészen az esztendő végéig. Az ismert paksi gondok miatt ugyanis a szolgáltatók a vártnál több áramot igényelnek a szenes erőművektől. Így a Bakonyi Erőműtől is, amely 1,4 petajoule-nyi szenet vásárolt a Lencsehegyi Szénbánya Kft.-től saját szenének javítására.

- Ám erre hosszú távon nem alapozhatunk - jegyzi meg Fehér Ernő, a bánya ügyvezető igazgatója.

Az 1985-ben megnyitott Lencsehegy II-t kiváló szakmai és gazdasági teljesítménye ellenére már jó pár éve a bezárandó bányák között emlegették: a hazai energetikai piac beszűkülése, illetve a szénbányászat úgynevezett szerkezeti átalakítása sok más hasonló bányával együtt megpecsételte az egyébként többségében állami tulajdonban - a Magyar Befektetési és Vagyonkezelési Rt. kezelésében - levő mélyművelésű bánya sorsát, de eddig mindig sikerült némi haladékot nyernie, s felfüggesztenie a már bejelentett felszámolást.

- Az előző meg a mostani kormány is teljesítette ígéretét - ismeri el az ügyvezető. Így aztán idén még a Magyar Villamos Művek is átvette tőlük az ígért szénmennyiséget, valamint a VÉRT Rt., a Tatai Szén Kft., a téglagyárak, s mindezt megtetézve futott be a Bakonyi Erőmű rendelése. Mindennek következményeként szeptemberben vagy az év végén úgy zárhat be a lencsehegyi bánya, hogy üzemeltetőjének egyetlen fillér adóssága sincs, és nem is felszámolással, hanem végelszámolással szűnik meg.

A széntermelés befejezését követően nyomban kiszerelik a bányából mindazt, ami szennyezheti a környezetet. E munkálatokkal legkésőbb a jövő év júliusáig végeznek, majd az úgynevezett revitalizáció következik. A felszínen ipari parkot kívánnak létrehozni, a meglevő infrastruktúrára alapozva. Ennek kedvező földrajzi adottságaira tekintettel már több befektető is jelentkezett, akik természetesen a felszabaduló munkaerővel is számolnak.

- Esetleges megtelepedésükig persze még nagyon sok teendőnk van, főként a bányászokról történő gondoskodásban - zökken vissza a jelenbe Fehér Ernő, aki Lencsehegy első munkanapjaitól dolgozik itt, s aki nem tagadja: élete legnehezebb feladatával kell szembenéznie. Szerencsére nem egyedül, mivel a 300 alkalmazott sorsának rendezésére példamutatóan sokan fogtak össze. Az általuk létrehozott bizottság, a vendégmunkásokat kivéve, igyekszik mindenkinek egyéni megoldást találni, javasolni a munka törvénykönyvében, illetve a kollektív szerződésben biztosított felmondási, végkielégítési, újrakezdési támogatástól - ez bányászonként akár egy-másfél millió forintot is jelenthet - az újbóli munkába állás lehetőségének biztosításáig. Egy részüknek úgy tűnik, munkát ajánl a szomszédos Márkus-hegyi szénbánya - az itt foglalkoztatott külföldiek felváltásának keretében -, másoknak egy budapesti mélyépítő, illetve egy spanyolországi bánya. Nagy gondot jelent viszont azoknak a 30-40 éves bányászoknak az elhelyezése, akiknek nincs másik szakmájuk, és akik után bizony a még oly iparosodott dorogi-esztergomi térségben sem kapkodnak. Számuk 80-100-ra tehető. A milliós fájdalomíj bizony csak ír lehet a Lencsehegyen kapott sebeikre.