A chicagói Rash Egyetemen tavaly új eljárást fejlesztettek ki csípőprotézis beültetésére. Az újdonságot a beültetés technikája, illetve az ahhoz kifejlesztett speciális műszerkészlet jelenti: csupán két darab - 4-6 centiméteres - bőrmetszést alkalmaznak, s nem vágással, hanem az anatómiai izomréseken keresztül tárják fel a műtéti területet (az eddig általánosan használt eljárásban a sebnyílás 20-25 centiméteres). Nincs szükség az ízületi tok eltávolítására sem, elég egy apró bemetszés a protézis csatlakoztatásához. Az eltérést a beteg is érzékeli: a kisebb sebbel járó kisebb trauma után a pácienseknek nincs szükségük többheti lábadozásra, már a műtét másnapján felkelhetnek, s két vagy legfeljebb három nap után a saját lábukon hagyhatják el a kórházat. Menet közben kisebb vérpótlásra van szükség, a műtétet követő rehabilitáció pedig gyorsabb - mindkettő csökkenti a beavatkozás költségeit és kockázatát.
Ujjnyi résen befér az új csípőprotézis
A budapesti Uzsoki utcai kórház baleseti sebészeti osztályán április eleje óta használják az új technikát. A tapasztalatok biztatóak. Hangody László osztályvezető főorvos szerint az eljárás bevezetésének voltak persze előzményei: egyes térdprotézisműtéteket már több mint egy éve hasonló módon végeznek. Ami a csípőprotézis-beültetést illeti, ez az egyik leggyakoribb ortopéd műtétnek számít, csak az Uzsokiban évente 600-650 ilyen beavatkozásra kerül sor. Az új módszert eddig 14-szer alkalmazták (világszerte összesen 250 ilyen beavatkozást végeztek). Tizenkét beteg két nap után, kettő a harmadik napon távozott, komplikáció nem fordult elő. Bár az eljárást eredetileg úgy dolgozták ki, hogy az egynapos - vagyis kórházi befekvés nélküli - sebészet keretében is alkalmazható legyen, "szülőhelyén", az USA-ban is másfél nap az átlagos kórházban tartózkodási idő.
Az Uzsoki utcai tapasztalatok szerint a "humanizált" csípőprotézis-műtét után egyértelműen jobb élettani viszonyok maradnak a beavatkozás helyén, ami a gyorsabb gyógyulás mellett tökéletesebb funkciókat is jelent. A 12-16 év után elfáradó protézisek cseréje az új módszerrel sokkal egyszerűbb. A társadalombiztosítás a hagyományos és a mini invazív eljárás után is ugyanannyit fizet, a kórház viszont spórolhat, ha - persze csak, ha orvosilag indokolt - már másnap vagy harmadnap hazaengedheti a beteget.
Arra a kérdésre, hogy az egyértelmű előnyök ismeretében miért nem minden rászorulót műtenek az új technikával, a főorvos azt feleli: elsősorban azért, mert erre - szerencsére nem pénz- vagy műszerhiány, hanem főleg orvosi okok miatt - nincs lehetőség. A jelenlegi feltételek mellett az eljárás a csípőprotézis-beültetésre szorulók 15-20 százalékánál alkalmazható, s ez az arány ideális körülmények között sem nagyon emelkedhet 30 százalék fölé. A legfőbb kizáró ok az extrém testsúlyfelesleg (mivel a csípőízületi problémák gyakran párosulnak mozgáshiányos életmóddal) és az életkor - 60-65 év felett már nemigen használható -, mert nem épül be a helyére az ún. cement nélküli protézis, márpedig a mini invazív eljárásnál a két létező protézisváltozat közül csak ez a fajta jöhet szóba.
Kemény korlátot jelent még a módszerhez értő orvosok viszonylag kis száma is. Az Amerikában kitalált, jogvédett eljárás lassan terjed, mivel csak a gyakorlatban, felkészült kollégáktól lehet ellesni. Európában - ahol az amerikai tervek szerint csupán néhány képzési centrumot alakítanak ki, s azok végzik majd a kontinens összes szakemberének oktatását - jelenleg hatszázan várnak arra, hogy megtanulhassák az új sebészeti technikát. Ezért is nagy eredmény, hogy a harmadik ilyen központ - Párizs és Amszterdam után - Magyarországon, a kerepestarcsai Flór Ferenc Kórházban létesül.
