Valószínűleg kevesen emlékeznek már rá, hiszen a Kádár-korszak egyik legkevésbé ismert vezető politikusa volt. 1925-ben született. A budapesti bölcsészkar elvégzése után Moszkvában is járt egyetemre. Először pártiskolai, majd pártfőiskolai tanár volt. 1958-tól indult a karrierje: attól kezdve az agitáció és a propaganda vonalán dolgozott mindvégig. 1966-ban lett az agitációs osztály vezetője. 1970-től 1985-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkáraként működött. Ideológiai titkárként igazi szürke eminenciás volt egy olyan korszakban, amikor az ideológia, vagyis a kultúra és a tudomány nagy kérdései Aczél György hatalmi köreibe tartoztak. Ennek nyomán a dokumentumok arról szólnak, hogy ezt vagy azt a levelet még "Óvári elvtársnak is látnia kell". A korra jellemző, hogy 1974-ben Óvári Miklós arról intézkedett, hogy a nagybeteg Bulla Elma színésznő külföldi gyógykezeléséhez szükséges orvosi szakvélemény és az útlevél mihamarabb elkészüljön. Öt esztendővel később Kádár János személyes levélben Óvárira bíz egy nagyon kényes ügyet. Borsányi György hírhedtté vált Kun Béla-könyvéről van szó, amelynek megjelenését a párt "régi harcosa", Szerényi Sándor és a Tanácsköztársaság vezetőjének unokája, Kun Miklós kifogásolta. Az üggyel kapcsolatos levelezésből kiderül, hogy Kádár nem akar belekeveredni a dologba, ezért Óvárira és másokra testálja. Jellemző a levélen olvasható Kádár-feljegyzés: "Óvári Miklós elvtársnak. Sürgős! Bizalmas! Tájékoztatásul. (Olvassa majd el Aczél, Nemes és Győri elv-társ is.) Ha lesz döntés az ügyben, kérem, hívassa Kun Miklós elvtársat - mint egyik bejelentőt és személyileg is érdekelt embert - és tájékoztassa álláspontunk lényegéről. (A levélre én közvetlenül nem válaszolok.) Üdv. Kádár."