Paradicsomban szivarozni?

Vajon ki érti azt az őrült vágyat, amely arra sarkallt egy megszállott szivargyűjtőt, hogy a Shoteby\'s cég árverésén négy és fél millió fontot adjon 169 különleges kubai szivarért? Miféle szivarok lehetnek azok, amelyekből egyetlen slukk annyiba kerülne, mint egy autó?

Egyáltalán: az átlagember azt sem igazán érti, mi ez a nagy hókuszpókusz a szivarozás körül. A megfelelő, 65-70 százalékos páratartalmú doboz. A szivarvágó. A cédrusfából készült gyufa. A százhetven művelet a dohány palántájával. Aztán a kézi sodrás, pikánsabb hírek szerint egyenesen a gyönyörű kubai asszonyok combján. A hat-tíz éves érlelési idő és a végtermék, azaz a márkás szivar hatvanöt színárnyalata. Finom klubok, puha beszélgetések, markáns illatú füstpamacsok.

Tulajdonképpen miféle dolog ez a szivarozás: kérkedés vagy művészet? Miféle rajongás adta Mark Twain szájába a következő mondatot: "Ha a Paradicsomban nem lehet szivarozni, akkor inkább nem is megyek". Miért bolondult a barna torpedókért Ady, Kosztolányi, Winston Churchill, Bruce Willis vagy Jack Nicholson?

Krsko Tibor, a Kempinsky oldalában található Cigar Tower nevű dohány-, pipa- és szivarbolt egyik tulajdonosa szerint a szivarozás egy csipetnyi kiszakadás a mindennapok rohanásából. Stílust ad és kényeztet. Nem mellesleg: a valóban jó szivar - miképpen a Krskóék által szerkesztett Hamu és gyémánt című magazin - a kézi munkával készített termékek becsületéről és az igényességről is mesél.

Az már valóban döntés kérdése, ki milyen szinten képes megfizetni ezt a mesét. A Cigar Towerben 30-40 forintért már lehet szivart kapni, igaz, kapható 16 ezerért is. Sőt. Az igazán komoly szivaros beszerezheti itt a szivarvágót, valamint a megfelelő páratartalmú dobozt, a humidort és az egyéb kellékeket is. Melyekre állítólag valóban szükség van, ha valaki meg akarja adni a módját.

Az igazi szivaros ugyanis nem szív akármilyen dohányt, nem használ akármilyen tokot, szivarvágót. Nem gyújt rá akárhol csak azért, mert ideges vagy feszült. Nem űzi őt nikotinéhség, már csak azért sem, mert a szivart nem tüdőzik le. Az igazi szivaros állítólag amúgy sem szív mellre semmit. De megbecsül formát, címkét, aromát, szertartást. A cédrusból készült gyufára esküszik, benzines öngyújtóval vagy viaszgyertyával nem gyújt szivarra, ezek kigőzölgésével nem teszi tönkre az ízharmóniát. A szivart sosem tartja a lángba, egy-két centiméterre felette forgatja, hogy egyenletesen átperzselődjön a vége. Az igazi szivaros sosem szívja végig, a negyedét meghagyja, és nem nyomja el, hagyja méltósággal elhamvadni.

S hogy van-e nálunk igazi szivaros? Egyre több. Talán az első igazán komoly dohánybolt, a Cigar Tower megálmodói sem gondolták hat évvel ezelőtt, hogy néhány év múlva ezen a néven és a Cigar Tower választékával csaknem húsz bolt működik Magyarországon, s több mint háromszáz étteremben teremtenek lehetőséget az ebédet, vacsorát követő szivarozásra. Krsko azt mondja: lehet, hogy egyelőre még sokan csak divatból pöffentenek rá, ám ha divat, hát jó divat. Mert amíg parázslik a szivar vége, elhamvadnak bennünk az indulatok.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.