A nagyböjt a húsvét ünnepére való előkészületi idő. "Szent negyven napja" hamvazószerdától nagycsütörtök estéig tart. Amellett, hogy ezen idő alatt a katolikus hívőknek bizonyos ételeket el kellett kerülni, egyes tevékenységek is tilalmi listára kerültek. A nagyböjti liturgiára is a visszafogottság jellemző: színe a lila, az oltárokat (a negyedik vasárnap kivételével) nem díszítik virággal, az orgonával pedig csak az éneket lehet kísérni. A régi időkben a böjt idején a lányok és a fiatalasszonyok egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek, a haragosok igyekeztek kibékülni. Tilos volt mindenféle zenés, táncos mulatság, így lakodalmat sem tartottak.

A tilalom nem vonatkozott az úgynevezett böjti játékokra, amelyek közül a karikázó vagy leánykörtánc a legismertebb: ezt mindig zárt, szabályos köralakban járták - tudtuk meg Tátrai Zsuzsanna néprajzkutatótól. A nagylányok kanyargós vonulása a kisebb lányok körül egy másik ilyen játék, ami valószínűleg egy régi avatási rítus maradványa. A cickomozás, szinalázás közben a fiatalok énekelve körbeálltak, a kör közepén álló leány pedig behívott egy legényt, és táncolt vele. Nógrád megyében volt kedvelt játék a mancsozás: a legények díszes mancsozóbotot faragtak a nekik tetsző lánynak, akinek az volt a feladata, hogy eltalálja a magasba feldobott labdát. Ha nem sikerült, kiesett a játékból.

A nagyböjt leginkább a katolikus hívők mindennapjaiban jutott és jut ma is szerephez. Ez a negyven nap előkészületi időszak: az ősegyház ekkor készítette fel különböző szertartásokkal azokat a felnőtteket, akiket aztán húsvét éjszakáján kereszteltek meg. A böjtölés tehát mindig úgy élt az egyházban, mint ami egy fontos történésre, ünnepre készít fel - tudtuk meg Káposztássy Béla vecsési plébániai kormányzótól. Eredetileg csak nagypénteken és nagyszombaton, az üdvözítő kereszthalál és a sírban nyugvás napjain böjtöltek, de a böjt a IV. századra három, később Rómában hathetessé bővült, majd a VII. századra a hamvazószerdával kezdődő csonka hét hozzáadásával a most ismert negyvennapos időszakká egészült ki. (Erre a negyvenes szám szimbolikája a magyarázat: az ószövetségi zsidóság 40 évig vándorolt a pusztában az ígéret földje felé, Mózes 40 napig volt a Sínai-hegyen, Illés próféta 40 napig vándorolt Hóreb hegyéhez, és mindenekelőtt Jézus 40 napon át böjtölt a pusztában.)

A nagyböjt a bűnbánat, a töredelem ideje, aminek fontos eszközei a böjtölés, az imádság és az alamizsnálkodás. Régen egész nagyböjtben naponta csak egyszer étkeztek, nem fogyasztottak húst és zsírt, sok helyen ilyenkor még a zsíros főzéshez használt edényeket is kicserélték. Napnyugta környékén volt szabad először enni, ezt később előrehozták a déli órákra. A különböző szokások, például, hogy lehet-e állati fehérjét (tejet, túrót, tojást) enni, vagy csak kenyeret, sót és száraz növényféléket, gyakran változtak. Mindenesetre ilyenkor a tésztafélék mellett előtérbe kerültek az aszalt gyümölcsök: a szatmári Kisarban például nagypénteken szilvásétel (aszalt szilvából főzött tejes leves) és diós laska (diós tészta) volt a hagyományos ebéd minden háznál. A Heves megyei Pélyen tejbetáskát ettek, ami kenyérmorzsával töltött derelyeszerű tészta volt forralt tejben főzve.

Mára tulajdonképpen két szigorúan előírt böjti nap maradt: hamvazószerda és nagypéntek. Ezeken (és minden böjti pénteken) a tizennégy évesnél idősebbeknek kötelező a hústilalom megtartása. A tizennyolc és hatvan év közötti egészséges emberek számára pedig ezen felül csak egyszeri rendes étkezés engedélyezett, méghozzá úgy, hogy emellett még kétszer vehetnek magukhoz kevés ételt. (Ezt szokták úgy megfogalmazni, hogy háromszor szabad enni, és egyszer jóllakni.)

Napjainkban ugyanakkor egyre divatosabbak a különböző (lé)böjtkúrák, amelyeket ünnepektől, vallástól függetlenül vállalnak az emberek. Nógrádi Katalin dietetikus szerint bizonyos szabályok betartásával ezek a böjtök hasznosak is lehetnek a szervezetnek. A teljes koplalást azonban maximum tizenkét órán keresztül javasolja: ennyi idő után a szervezet elkezdi lebontani saját fehérjéit, majd a májban lévő glikogén-raktárat (ez a szervezet energia-tartaléka), végül a zsírokat, ez pedig a szervezet legyengüléséhez vezethet. Az állati eredetű fehérjét (vagyis a húst és a tejtermékeket) elhagyó böjt hetente maximum egy-két napon keresztül ajánlott, mert a sejteknek szükségük van erre a tápanyagra. A léböjtkúrák során napi 2-3 liter frissen csavart gyümölcs- és zöldséglevet lehet fogyasztani: ez a kúra tisztítja, átmossa a szervezetet, de folyamatosan csak két-három napig tarthat. Ugyanez vonatkozik a zöldség- és gyümölcsnapokra is, amelyek alatt csak nyers (nem egyféle) zöldséget és gyümölcsöt, esetleg rozskenyeret, párolt zöldséget lehet enni.