A Mérleg Keresztény Közéleti Klub március 14-i estjén a nyílt levelet Endreffy Zoltán mutatta be. A levél a vészkorszakkal kapcsolatban a többi között megkjérdezi: "Vannak-e még ma is antiszemita előítéletei magukat kereszténynek tekintő embereknek? Feltették-e maguknak keresztény egyházak a kérdést, hogy hogyan járultak hozzá a magyar antiszemitizmus kialakulásához keresztény főpapok, nagy hatású keresztény személyiségek, könyvek és sajtóorgánumok?"

"Együttműködtek-e - és ha igen, akkor bántalmazásoktól meggyötörten vagy előnyök kedvéért-e, és hogyan működtek együtt - a pártállami diktatúrával egyházaink, felekezeteink egyszerű tagjai és vezetői?" - kérdezi a nyílt levél a pártállami időszakkal kapcsolatban.

A legutóbbi időkre vonatkozik a többi között az a kérdés, hogy "nem szorult-e háttérbe az egyházi kárpótlás, az egyházaknak nyújtandó állami támogatás kérdései mögött az, hogy a hívek, egyházaik és felekezeteik szolidaritást vállaljanak a  rendszerváltás veszteseivel?"

A nyílt levél végül mindhárom korszakkal kapcsolatban érvényesnek tartj azt a kérdést, hogy "megtettünk-e mindent a magyar romákkal szemben hívő körökben is tapasztalható előítéletek megszüntetéséért?"

A levél aláírói között szerepel a többi között Balassa Péter, Bárdos-Féltoronyi Miklós, Bokros Lajos, Fazekas Csaba, Gereben István, Görgey Gábor, Hanti Vilmos, Iványi Gábor, Majsai Tamás, Máté-Tóth András, Pomogáts Béla, Róbert László.

Két aláíró, Törzsök Erika és Ungváry Rudolf szóban is kifejtette, hogy miért csatlakozott a kezdeményezéshez. Ungváry leszögezte: tisztában kell lennünk azzal, hogy a vallásos emberek 1945 után nem élhettek a társadalmi nyilvánosság közegében. A nyilvánosság nélkül nem artikulálódhatott a vallásos közvélemény, nem formálódhatott természetes módon a vallásos emberek viszonya múltunkhoz és jelenünkhöz. Több évtizedes tanulási folyamat nékül az így kialakult mentális problémákat nem is lehet orvosolni. Ungváry szkeptikus a felhívások hatásával kapcsolatban. Azért írta alá mégis, mert úgy látja, amit már most meg tudunk fogalmazni, azt ki is kell mondani. Hosszú távon azonban mindenképpen derűlátóbb, mint rövid távon. Mint elmondta: az igazán vallásos ember nem magánügyként kezeli hitét, nem egyszerűen lelkének mélyén vallásos (mélyen vallásos), hanem emberi kapcsolataiban megnyilvánulva éli meg Istenhez fűződő viszonyát. Éppen ez az, ami okot adhat a derűlátásra.

Kifejtette véleményét néhány hívő értelmiségi azok köréből is, akik nem írták alá a nyílt levelet. Gáspár Csaba László elmondta: egyetért Ungváry Rudolf megállapításával, amely szerint nem tudni, a nyílt levélnek ki az alanya, mi a célja. Úgy vélekedett, a bűnök megvallásának a vasárnapi szent liturgiában megvan a maga helye. Nem helyes ezt a bűnbánatot kivinni a profán világ nyilvánossága elé, ahol a bűnbánatot nem ismerik, nem értik és nem gyakorolják.

Ehhez a gondolathoz csatlakozott Kamarás István is, kifejtve: ügyesen meg kellene fordítani az önvizsgálat módszerét. Az új nemzedékeket kellene arra sarkallni, hogy faggassák ki személyes részvételükről, élményeikről az előttük járókat. Az így előálló élménykincs termékeny közös gondolkodást indíthat el.

A bűnvallomás nemcsak a hívő és Isten dolga - fejtette ki válaszában Endreffy Zoltán. Van ennek egy horizontális dimenziója is. Akinek rosszat tettem, attól nem fölösleges bűneimet megvallva bocsánatot kérni, sőt. Egyfajta terápiára van szükség. Az egyháznak ki kell beszélnie a közös bűnöket. Ezt  a folyamatot pedig nem helyettesítheti a liturgiában szereplő bűnbánat, amely "általában" beszél bűnről.

(NOL)

Bűnbánat és önvizsgálat - a nyílt levél szövege