Domokos Endre János 28 éves, Budapesten él. A rendszerváltozás időszakában - alig tizennégy évesen - kezdett el politizálni, persze ez a tevékenysége akkoriban még kopogtatócédulák gyűjtésében merült ki. Később négy és fél évig volt a Magyar Demokrata Fórum tagja. A jobboldali áramlatoktól egy jobb korszak beköszöntét remélte, mert - ahogy ő meséli - már nagyon utálta, hogy mindig oroszul kell kornyikálni a nagy Szovjetuniót dicsőítve. A kamasz fiú persze a kérdéseire is választ remélt - mint kortársai általában, ő is azt próbálta megfejteni, hogy miért is olyan ez a világ, amilyen. A politika mellett a vallás kezdte érdekelni, bár csak 1991-ben keresztelkedett meg, később kis híján pappá szentelték. Közben elvégezte a Ganz Ábrahám szakmunkásképzőt, majd leérettségizett. Ma biztonsági őrként dolgozik.

Tyirityán Zsolt 25 esztendős, Gyulán született, ma is ott lakik, foglalkozása szintén biztonsági őr. Ez az egyenruha kárpótolja a hadseregért. Zsolt ugyanis katonaiskolába járt, hivatásosnak készült, de a sereg megvált tőle, egyebek között azért, mert aláírásokat gyűjtött Magyarország NATO-tagsága ellen. Hamarosan vezére lett a Kelet-Magyarországon élő, hasonló gondolkodású fiataloknak. Békés megyében kialakított húsz-harmincfős közösségük előbb a kisgazdákkal, majd a MIÉP-pel vette fel a kapcsolatot. A fiatalember keresztény, konzervatív családból valónak vallja magát, akit hazafiasságra és az ősök tiszteletéhez való ragaszkodásra neveltek.

Endre és Zsolt ma a Vér és Becsület Kulturális Egyesület tagja. Előbbi ügyvivő, utóbbi "ideológus".

Több mint tíz éve szkinhedek.

Domokos testvér

Állok a szerkesztőség negyedik emeletén a lift előtt, nézem a kijelzőt, most ért le a földszintre, de már fordul is vissza. Domokos Endre János érkezik vele. Bevallom, kicsit izgulok, kellett nekem ez az egész, szombat délután az üres épületben csevegni egy szkinheddel. Nemzetiszocialistával. Neonácival - ezt a jelzőt persze majd biztosan kikéri magának.

Három héttel ezelőtt a Kossuth téren azonban valamiért úgy éreztem, muszáj a pillanatot rögzíteni, mert valami történt. Február 15-én a megszokott, karját lengetve hőbörgő, fekete ruhás, bakancsos tömeg helyén jól szervezett, rendkívül fegyelmezetten demonstráló ifjakat láttam. Valami megmagyarázhatatlanul megváltozott.

Nyílik a liftajtó, Domokos "testvér" érkezik, ahogy ő és "bajtársai" egymást nevezik, Szálasi egykori hungaristáinak mintájára. És hiába vártam bomberdzsekit meg fehér fűzős fekete bakancsot, Endre rendkívül elegánsan, öltönybe öltözött. Ráadásul még csak nem is kopasz. (Nincs mindig ideje nyiratkozni, mondja erre ő.) Na jó, azért a nyakkendőtűje turulmadaras, és van árpádsávos kitűzője is.

A beszélgetésünk könnyedén indul, bármit kérdezek, mindenre őszintének tűnő feleletet kapok. Nem ütközöm falakba, nincs tabu, vitatkozhatok, ellentmondhatok, nincs sértődés. Endre humorral és imponáló felkészültséggel válaszolgat. Legfeljebb néha, amikor már nagyon kihozom a sodrából, akkor veti oda némi megvetéssel a hangjában, de még mindig mosolyogva: "Na, így gondolkoznak a demokraták!"

Endre nagy kötegnyi iratot rak le elém az asztalra, egyebek között bírósági papírokat és a Magyar Köztársaság alkotmányát. Csak csóválom a fejem, az egyesület aktuális jogi ügyeinél jobban érdekelne, hogy kicsoda ő valójában.

- Szálasit olvasok, Gandhi a példaképem. Szkinhed vagyok és hungarista - válaszolja erre. - Proli családban születtem Újpesten, a legendás Oncsa telepen, amelyet még 1940-ben építettek sokgyermekes munkáscsaládok számára. Apám bányász, majd kohász volt, nem élt velünk, 1995-ben meghalt. Anyám ruhaipari technikusként dolgozott, párttag volt, és elhitte, amit mondtak neki. Ma már nyugdíjas, együtt élünk, testvérem nincs. Nagyon félt engem. Hiába magyarázom neki, hogy itt az idő kilépni a nagy nyilvánosság elé, megmutatni, mit tudunk.

Domokos "testvér" famintakészítőnek tanult a kőbányai szakmunkásképzőben - nem intarzia, faminta, köti a lelkemre -, hogy miért éppen annak, hát, mert jól rajzolt, meg volt térlátása is. Közben az MDF körül sertepertélt, tizenkét évvel ezelőtt pedig megkeresztelkedett, pedig otthon nem kapott vallásos nevelést. Az egyik barátjával kezdett el templomba járni, tetszett neki az, hogy a bűnökért vezekelni kell, és mindenki lelkét meg lehet menteni. A katolikus hitre térése olyannyira eredményes volt, hogy két évig szinte csak a vallásnak élt, előbb a szalézi rend, utóbb a kapucinusok tagja lett. Ám időnek előtte kiugrott, egyrészt - ő magyarázza így -, mert "a köznek nem származott túl nagy haszna abból, hogy ott volt", másrészt azért sem tett fogadalmat, mert úgy gondolta, "túl laza a cég". Mármint a rend, ha jól értem a szavait.

Egyvalamit mindenképpen megőrzött abból, amit ez alatt a két év alatt tanult, a pasztorálás fontosságát, ez ma már elsősorban térítést jelent a számára. Mindezt pedig a szkinhedmozgalomban teszi.

- A történelem volt a kedvenc tantárgyam - meséli Endre -, mivel visszahúzódóan éltem, sokat olvastam, Jókait, Gárdonyit például, és más történelmi regényeket, amelyek hazaszeretetre neveltek. A szakmunkásképzős társaimtól kaptam először Magozott cseresznye, meg Egészséges Fejbőr kazettákat. Tetszett a szkinhed zene, megfogtak a szövegek.

Később aztán már maga is sok szöveget írt szkinhed zenekaroknak. 1996-ban publikált először a Hunnia "szélsőbb jobbos" lapban, amelynek 1997-1999 között szerkesztője is volt. Érdekelni kezdte a hungarizmus, nemzeti szocializmus, kutatott, olvasott, kereste a világháborúról, nácizmusról, Szálasiról sokat tudó emberek társaságát. Természetesen kapcsolatba került Györkös Istvánnal, a "magyar neonácizmus atyjával" is, aki a kilencvenes évek elején évtizedekkel korábban külföldre távozott, egykori magyar fasiszták támogatásával szervezett mozgalmat Magyarországon. Endre Györkösnél találkozott össze Zsolttal.

Bomberdzseki bakanccsal

Az első szkinhedek Angliában tűntek fel, úgy 1967 tájékán. Elsősorban a bevándorlók ellen tiltakoztak, a mozgalom valószínűleg a "mobosokból" nőtte ki magát, akik a hippikkel szemben nem békét és szeretet, hanem inkább erőszakos fellépést hirdettek, szerették a kemény zenét - de visszatértek a gyökerekhez is, hallgattak jamaicai skat, rockteadyt és reggeat -, bírták a szókimondó szövegeket, valamint a verekedést. Sokan gondolják úgy, hogy az igazi fordulópont a hatvanas évek legutolsó évében volt, amikor is feltűnt a rockot játszó Slade zenekar, amelynek tagjai kopaszra borotválták a fejüket. Később már többféle irányzatnak hódolhattak a követők, megjelent a zenében az Oi! "stílus", amelynek művelői gyakran botrányos, tömegverekedésbe torkolló koncerteket tartottak. Mindegy, hogy Oi!, neonáci, szkinhed, blood and honour stb., lényeg, hogy a jelképek, az utalások egyértelműen a nácizmus, fasizmus, nemzeti szocializmus tanait elevenítik fel, tartják életben.

Magyarországon a nyolcvanas évek végén derült ki - kopaszok egy csoportja kubaiakat vert meg -, hogy nálunk is vannak szkinhedek. Bár a magyar mozgalom akkor még sokkal inkább kommunizmusellenes volt - a fiatalok zenével, bomberdzsekivel és bakanccsal lázadtak a rendszer ellen -, a kilencvenes évekre igencsak másféle ideológiai tartalommal töltődött fel. Megjelentek a szélsőjobboldal vezetői, például: a már említett győri Györkös István a Magyar Nemzeti Arcvonallal, amelynek katonái Vukovárnál és Eszéknél is harcoltak a szomszédos háborúban a horvátok oldalán, Szabó Albert, aki Ausztráliából tért haza, hogy a horogkeresztre direkt utaló fogaskerekes zászló alatt neonáci fiatalokat tömörítsen a Népjóléti Szövetségbe, Ekrem Kemál György, aki a Kommunizmus Üldözöttjeinek Szövetségében összeszedte az 1956-os "nagy öregeket". A mintegy kétezerre becsült magyar tizen-huszonéves szkinhedek így tehát közöttük meg a jobboldali pártok között ingáztak, közben keresték a saját útjukat is, hiszen a "baseballütős, zsidóverő, alkoholizáló" srácokat valójában senki sem látta hosszabb ideig szívesen.

Vezér nélkül

Volt egy kísérlet a magyar hungaristák összefogására, többen szorgalmazták Györkös, Szabó és Ekrem Kemál együttműködését - 1999 februárjában a becsület napján, azaz a szovjet csapatok gyűrűjéből 1944-ben kitörni próbált német és magyar katonák "ünnepén", a Várban minden eddiginél nagyobb megemlékezést tartottak, amelyen 13 ország szkinhedjei és neonácijai vettek részt. Ez és a demonstrációt követő Viking klubbeli verekedés volt az, ami a társadalmat végképp felháborította, a jelenséggel szembesítette, és a hatóságokat határozott fellépésre késztette. Györkös István nem sokkal később visszavonult Győr melletti bőnyi birtokára, vannak, akik úgy vélik, a rendőrség vagy a nemzetbiztonságiak fenyegetése hatott rá. Ma is ott él, állandó híveinek száma alig harminc főre apadt. Fia, Györkös Kolos tavaly képviselői mandátumot szerzett Bőny önkormányzati testületében.

Szabó Albertet és Ekrem Kemál Györgyöt perbe fogta az állam, előbbit, akit a mozgalom sok tagja provokátorként tart emlékezetében, közösség elleni izgatás és tiltott önkényuralmi jelképek használata miatt egy év felfüggesztett, utóbbit pedig két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, alkotmányos rend elleni szervezkedés vádjával. Szabó Albert külföldre távozott, Ekrem Kemál elhallgatott. A szkinhedek 2001-ben vezető nélkül maradtak.

A Vér és Becsület Kulturális Egyesületet 2002 februárjában jegyezték be, májusban lesz egy éve, hogy közhasznú szervezetté nyilvánították.

Az egyesületnek tizenhárom nyilvántartott tagja van, ők havonta ezer forint tagsági díjat fizetnek.

Árpádsávos zászlóikat maguk készítették, barkácsboltban vett függönyrúdon lóbálják.

Tyirityán testvér

Ne aggódjon, biztosan meg fog ismerni, mondja Zsolt a telefonba, amikor azt szervezzük, hogyan találunk majd egymásra Gyula vasútállomásán. És persze igaza lett, rögtön kiszúrom, olyan - hogy is mondjam - kigyúrt, majdnem kopasz, egyértelműen szkinhed. (Farmer és átlagos, divatos felső van rajta, de később megmutatja a fekete pólóját, amelyet német tigristank díszít. A horogkereszt ideje lejárt, a hitleri birodalom jelképe már a múlté, magyarázza. A "hol lehet kapni ilyet" kérdésre hümmögés a válasz, és az, hogy "magunk gyártjuk magunknak".) Egy kocsmában telepszünk le - Gyula határváros, mindenféle ember összegyűlik, elmélkedik a fiatalember a közönséget tanulmányozva.

- Amikor Györköséknek már túl radikálisak lettünk, új alapokra kellett helyezni a szkinhedmozgalmat - meséli Zsolt. - Eldöntöttük, hogy felhagyunk az oktalan erőszakkal, ne érjen minket is az a vád, hogy törvénysértők vagyunk. Így lettünk hagyományőrző egyesület. Hazafiasság, áldozatkészség, bajtársiasság a jelszavunk. Egyetlen fegyverünk a tagadás.

Zsolt Gyulán született, édesanyjával él, aki gondnokként dolgozik. Nem azonosul fia nézeteivel, de elfogadja - mert szereti őt -, hogy így gondolkodik. A barátnője sem a hungaristát látja benne, meséli, és bár bizonyára végigmenne vele akkor is az utcán, ha szkinhed "harci díszbe" öltözne, ő jobban szereti elválasztani politizálását a magánéletétől.

A fiatalembernek tekintélye van a városban, talán a testi ereje miatt is. "A provokációra határozottan felelünk, a közeledéseket szívesen vesszük" - mondja Zsolt, ami azt is jelenti, előfordult, hogy harcba szállt az elveiért. Szó szerint.

Némelyek tisztelik tehát, lehet, hogy azért is, mert félnek tőle és a megye "fehér fiataljaitól".

Ami a "tagadást" illeti, sem Endrével, sem Zsolttal nem jutottam közös nevezőre, például a holokausztot illetően. Talán Zsolt a nyitottabb, ő azt mondja, hajlandó lenne elfogadni bárki kihívását egy szellemi párbajra, komoly bizonyítékokon alapuló érveléssel, habár biztos abban, hogy a németek nem voltak népirtók. (Igen jól felkészült a témából, állítja.)

De, ha, és amennyiben, valakinek sikerülne meggyőznie őt - így Zsolt -, talán még azt is kimondaná, hogy a nemzetiszocializmus mint rendszer, bűnös volt. Egyebekben akkor sem változna hitvallása. Endre szerint nem egyik napról a másikra alakul ki a mozgalom tagjainak meggyőződése. És aki tizennyolc-húszéves kora után is szkinhed marad, bizonyára nem csupán divatból vagy valamiféle lázadásból csatlakozott.

Endre listát ír nekem a dalszövegeiről. Később utánanézek a neten, ilyeneket találok: "Szállj, Turulmadár, és a régi tűz feléled... Utat, Turul, nékünk, mint Árpádnak, Te mutasd, hogy leljünk otthonra hazánkban." (Turulmadár)

"Emlékezz most rá, gyújts most gyertyát, magyar! Lehet, hogy a sírhant holnap téged takar. Pusztul jó világunk, a bűn embert ölet, Sír Solymosi Eszter, gyilkol a gyűlölet." (Emlékezz!)

- Azt nem vitatjuk, hogy voltak munkatáborok a második világháború alatt, és ott zsidók is dolgoztak például futószalagok mellett - szögezi le Endre. - Lehet, hogy meg is haltak közülük, akik nem bírták a kemény munkát, na de, hogy többmillióan? Nevetséges. A hungarizmusban egyébként sincs fajelmélet. Szálasi is úgy vélekedett, ha a zsidó hajlandó osztozni a magyar nép munkájában, vállalja a népközösség érdekében a kötelezettségeket, akkor nincs vele gond. Én sem gyűlölöm a zsidókat.

- Hierarchia és rend. A rossz kibontakozása ezzel kerülhető el - vélekedik Zsolt. - És ideje lenne már kibeszélni a néhány dolgot, például Szálasi történelmi szerepét, hogy ne maradjanak besározódva.

Szívem szerint sikítanék. Mert nem lehet egyszerűen rálegyinteni a két fiúra. Hallom, hogy mit mondanak, elborzadok a szavaiktól, de valamiért mégis végighallgatom őket. Sőt. Néha még vitatkozni, ellenérvelni is megpróbálok. Pedig tudom, hogy teljesen hiábavaló.

Erőszakos vágyak

- Azzal, hogy törvényes keretek közé jutottunk, hogy bejegyzett szervezet vagyunk, szerződést kötöttünk az államhatalommal - mondja Endre. - Rájöttünk, ha betartjuk a törvényeket és tiszteljük az alkotmányt, az állam is köteles biztosítani számunkra bizonyos jogokat. Szüntelenül azt papolom: a szkinhedek szótárából ideje kitörölni az erőszak szót, hiszen a becsület napján tanúsított magatartásunk, a minket kísérő szimpátia is azt bizonyította: érdemes inkább tanulni, tűrni. Kísérletet teszünk arra, hogy kineveljünk egy értelmiségi középréteget, olyan bajtársakat, akik baseballütő helyett könyvet vesznek a kezükbe. Most elkezdünk valamit, elvetjük a magot. Letisztítjuk egy kicsit az ideológiánkat.

- Az a legfontosabb, hogy közösséget találjanak a fiatalok, lehet, hogy azért jönnek először hozzánk, mert azt gondolják, itt kiélhetik erőszakos vágyaikat - vélekedik Zsolt. - Észre sem veszik, hogy a közös programok, kirándulások, előadások alatt megtanulnak magyarként gondolkodni. Erős erkölcsű, fegyelmezett életet fognak élni. Szoros kötelékben velünk.