Nyilván a sátánisták is megülik a Valentin-napot...

Teknős Miklós

Ilyenkor Valentin-(Valentájn-) nap előtt okkal, s joggal vetődik fel a kérdés: hogyan lehet a szerelmet desztillálni? Nos, a válasz: a szerelem az Ámor. Ámor visszafele, és máshová tett vesszővel Róma. Róma németül és vessző nélkül Rom. Rom visszafele (és ékezettel): mór. Mór az szerecsen, szerecsen az néger, néger visszafele (és ékezet nélkül) regen. Regen az németül eső, az eső az víz. A vizet lehet desztillálni, ily módon tehát a szerelmet is.

Desztillálják is. Valahol messze, még a távoli indiákon is túl beletették egy nagy üstbe, és addig forralták, amíg helyes kis plüssállatok nem lettek belőle, ezeket idehozták, és berakták az akciós papírládába.

A legköltségkímélőbb választás az a hozzávetőleg nyolc centiméteres polimer kompozíció, amely középen egy piros szív, felül egy valamilyen állatfej, oldalt két kar, alul meg két láb. Többnyire mackót vagy kutyust formáz, és ügyesen rá lehet akasztani a visszapillantó tükörre a wunderbaum mellé, feltéve persze, ha az embert nem zavarja, hogy a figura egész úton hazafelé olyan tekintettel néz rá, mint akinek most utasították el a kegyelmi kérvényét végleg.

Szerencsére van ennél jóval vidámabb állatka is, bőven. Ezek közül mindenekelőtt egy igen fickós kis kutyát emelnénk ki, amely egy Please Be Mine feliratú táblácskával igyekszik bepróbálkozni, valamint azt a moncsicsireinkarnációt (moncsicsi: népszerű állatfigura a 80-as években - A szerk.) is, amely a Dupla Átlőtt Szív a Nyílvesszővel című érdemrendet viseli a melle kasán, bizonyítva, hogy nemcsak a kutya lehet nagyon cuki meg a maci, hanem az ember legközelebbi rokona, a derék jó majom is.

Egy határig persze, mert például a lila majom, veres rúzsnyommal a szája felett, az azért még ebben a felhozatalban is erős. Bár elismerjük, vannak enteriőrök e hazán, amelyekben kifejezetten gusztusosnak hatna, csakúgy, mint a világoskék medve, rózsaszín szívvel.

Van ám béka is. Normális esetben persze senki nem adna békát Valentin-napra a csajának, meg amúgy se, mert minek kockáztasson, ha nem muszáj, a plüss feltalálása óta azonban ez is lehetséges, áldassék az ő neve. Amúgy könnyen lehet, hogy barátunk közönséges békaként indult, és valahol középtájon, a harmadik polcon várta sorsa jobbra fordulását a gnú alatt mindaddig, amíg egy jó szemű termékmenedzser fel nem ismerte a benne rejlő lehetőségeket, és ki nem emelte a tömegből: rákötött a nyakára egy szívecskés műselyem sálat, és bedobta a többi valentinos főszereplő közé.

A kínálatban felfedezhető egy sötétebb vonulat is. Legjellegzetesebb képviselője a veres seggű ördög, amelyet mindenki mással ellentétben nem piros, hanem fekete szívvel szereltek, kicsit sátáni figura, de mit csináljunk, nyilván a sátánisták is megülik a Valentin-napot a maguk módján, amiről nem szeretnénk részleteket hallani. És van egy kifejezetten frivol irány, amelynek legfőbb reprezentánsa a párnaszerű szintetikus szíven álló plüsskutyapár, amely határozottan olyan benyomást kelt, mintha éppen üzekedni készülne.

Tudják, mi mindenre képes az ember az igaz szerelemért? Az észak-amerikai férfiak fele például bevallotta, hogy akár még egy őt csöppet sem érdeklő koncertre vagy más kultúrprogramra is kész elmenni, annak reményében, hogy ott tökéletes párra lel. Igaz, cserébe a hölgyek (Németországban és Franciaországban egyenesen a kétharmaduk) is hajlamosak hasonló céllal meccsre járni.

Mindez a minket kerek hatvan éve romantikus regényekkel ellátó Harlequin kiadó idei felméréséből derül ki. Miként az is, hogy a világ népességének fele hisz a tökéletes szerelemben: Hongkongban és Írországban a pesszimisták vezetnek ugyan, Indiában viszont szinte mindenki megesküdne, hogy a jelenség létezik. Tanulságos adat ugyanakkor, hogy a megkérdezettek jelentős része eleddig csak másoknál látott effélét. (Munkatársunktól)

Kapcsolódó cikkek: Bécs magán-ügye | Toni Servillo a Művészetek Palotájában | bejutás, homeless és Újév | Víkend: programajánló szombatra | Papitóról szerettem volna, mégis nem róla