A vizsgálatok alapján írt tanulmány a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) megbízásából 2010 telén készült el. Az egyik célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az állam kárenyhítési kötelezettségére. A dokumentum államtitoknak nem minősülő információk alapján született.

Mivel 2011 tavaszán a támadásokban érintett áldozatok, illetve hozzátartozóik jogi képviselői között nem alakult ki egyetértés a kárenyhítés érdekében szükséges közös fellépésről, a TASZ úgy döntött: önálló kezdeményezéssel az első fokú bíróság ítéletének megszületéséig nem él. Az elkészült jelentés ezért mostanáig pihent. Gulyás József úgy ítélte meg: közreadásának ma sajnos van aktualitása. Ezért kiegészítette, felfrissítette, s így tette nyilvánossá.

A szerző szerint 2009. szeptember 8-án a Nemzetbiztonsági Hivatalnál elvégzett belső vizsgálatot követő tájékoztató keretében Ficsor Ádám, akkor még illetékes miniszterként úgy fogalmazott, hogy „a nemzetbiztonsági szolgálatoknak fontos szerepük volt az elkövetők felderítésében, de a Nemzetbiztonsági Hivatalnál követtek el olyan hibákat, amelyek nélkül hamarabb felmerülhetett volna a gyanúsítottak neve.”

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Gulyás kezdeményezésére az Országgyűlés illetékes bizottsága tényfeltáró munkacsoport megalakításáról döntött. A munkacsoport vezetője Gulyás József lett.

A vizsgálatok alapján készült jelentés szerint  az érintett vádlottak már a gyilkosságokba torkolló támadások előtt, az NBH „szélsőséges és extrémista törekvések, illetve szervezetek” megfigyelésére irányuló tevékenysége során „látókörbe kerültek”.

– A jelentés feltárta, hogy a romagyilkosságok egyik vádlottjáról, Kiss Istvánról (akit egyébként már évek óta neonáci aktivitása miatt megfigyeltek) 2008 tavaszán több olyan információ is keletkezett, mely szerint társaival – ráadásul köztük éppen a későbbi támadásokkal, gyilkosságokkal megvádolt személyekkel – fegyvereket akar beszerezni – olvasható a Gulyás József által jegyzett tanulmányban.

Az összegző megállapítás hangsúlyozza: „A Nemzetbiztonsági Hivatal a nála meglévő információkkal a nyomozás kezdeti szakaszától érdemben, hatékonyan segíthette volna a rendőrség munkájának eredményességét, vagyis az elkövetők mielőbbi elfogását, és ezzel több halálos áldozatot követelő támadás megakadályozható lett volna."

Gulyás kijelenti: A roma lakosságot – több mint egy éven keresztül – előre eltervelten terrorizáló és provokáló gyűlölet-bűncselekmények felderítéséhez és megakadályozásához a Nemzetbiztonsági Hivatal bár rendelkezett a megfelelő törvényi felhatalmazással, szervezeti-technikai feltételekkel, és költségvetési forrásokkal, mégsem volt képes a tőle elvárható gondossággal, alapossággal ellátni feladatát. A fentiek ismeretében egyértelműen látszik, hogy a magyar állam 2008 és 2009 között a harmadik köztársaság történetében példátlan mértékű alkotmányos mulasztást követett el, amikor áldozattá váló állampolgárai esetében nem tett eleget elsőrendű kötelességének és az akkor hatályos alkotmányban valamint az Alaptörvényben lefektetett alapvető jogok védelmét nem volt képes garantálni.

Gulyás József azzal zárja tanulmányát: "... jogerős ítélet a 2011. március 25-én indult perben talán csak évek múlva születik, ráadásul a vádlottakkal szemben anyagi viszonyaik miatt a túlélő hozzátartozók kártérítési igényüket nem érvényesíthetik, de vajon nem elegendő ok az áldozatok, sértettek állami kárpótlására az, hogy életbiztonságukat a magyar állam nemzetbiztonsági szolgálatainak súlyos hibái, mulasztásai miatt nem tudta garantálni?"

Az állam eddigi segítsége a civilek erőfeszítéseivel együtt sem hozott érdemi javulást a megtámadottak, illetve a túlélő, közvetlen hozzátartozók életminőségében. – állítja a közzétett tanulmány szerzője.

Bővebben a ciganyvadaszat-per.blog.hu oldalon.