Elkoptatott, de mélyen igaz közhely, hogy a klímavédelem kérdése világszerte megkerülhetetlenné vált. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Magyarország a gyorsuló éghajlatváltozás káros hatásait nézve Európa kiemelten veszélyeztetett országa, úgy a Klíma Klub kezdeményezése több, mint időszerű volt. A téma aktualitásán és fontosságán túl a szervezők a rendezvény lebonyolításába is megpróbáltak több üdvös újítást bedobni. A konferencia súlyáról nem kisebb nevek gondoskodtak, mint Szili Katalin, aki fővédnökként volt jelen, valamint a klímacsúcs díszvendége, Stavros Dimas, az Európai Unió környezetvédelmi biztosa. A csúcs előtt kiadott felhívásban és részletes programban egyetemi tanárok, miniszterek, polgármesterek - és persze a leghozzáértőbb civilek részvételét ígérték. Ez utóbbiak azonban három nappal a találkozó előtt sajtóközleményben adták hírül, hogy bojkottálják a rendezvényt. E bojkott miértjeire próbáltunk válaszokat találni.

Ámon Ada, az Energia Klub elnöke fontosnak tartotta elmondani, hogy a közlemény kiadását komoly hezitálás előzte meg, hiszen e négy szervezet sokkal demokratikusabb (és nem mellékesen: népesebb) annál, hogy komoly dilemma nélkül dönthettek volna a bojkott mellett. A „bojkott" félreérhetőségéről beszélt Dr. Magyar Gábor, a WWF Magyarország ügyvezető igazgatója is: a bojkott kifejezés sokunk számára direkt, kötelező jellegű felhívást jelent. Ez a 24-ei sajtóközlemény esetében nem így volt; a négy résztvevő csoport nem akarta „előírni" a többi civil szervezetnek, hogy csatlakozzon kezdeményezésükhöz (bár az összképhez hozzátartozik, hogy csak a MTVSZ több, mint száz alszervezetet tömörít, így távolmaradásuk önmagában komoly érvágás volt). A múlt pénteki találkozó mérlege azonban azt mutatja, hogy a „zöldek" rendesen szolidáltak a kezdeményezőkkel; többek között a ZöFi (Zöld Fiatalok) és a Védegylet sem jelent meg. Hogy miért e négyes döntött a távolmaradás mellett, arra a válasz minden megkérdezett szerint egyszerűen az, hogy őket kérték fel a „civil szekció" előadóinak.

A távolmaradás okairól már megoszlanak a vélemények. Néhány, a „zöldfront" radikálisabb irányához tartozó forrásunk szerint a válasz magában a kezdeményezésban (és a Klíma Klub krédójan) rejlik. E cél a kormányzati, vállalati és civil szektor párbeszédének a megteremtése lenne - a civilek egy része azonban nem hisz az „egy ágyban az ellenséggel" sratégiájában. (Nota: a Klíma Klub szponzorai között valóban több olyan óriáscég is akad, amely magában is szépen megdobja a hazai károsanyag-kibocsátás mérlegét.) Mintha a sajtóközlemény is ebben jelölné meg a fő okot: „Félő ugyanis, hogy a pénteki rendezvény a beharangozott >>széleskörű társadalmi összefogás<< helyett a támogató erőművek és energiacégek, azaz Magyarország legnagyobb szén-dioxid kibocsátóinak PR eseményévé sekélyesedik."

Dr. Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetségének ügyvezető elnöke szerint azonban nem ezért döntöttek a távolmaradás mellett. Ennek okát inkább a szervezők által vázolt és ígért, a „három szektor" közötti valós párbeszéd lehetőségének a hiányában látja: „Az eredeti felhívásban arról volt szó, hogy a plenáris ülésen a tudomány, politika, üzleti és civil szektor cserél véleményt. Ezzel szemben a rendezvény előtt két héttel kézhez kapott végleges programban civil előadó nem szerepelt a plenáris ülésen, csak egy szekcióban, itt elkülönülve voltak szervezve a civil szereplők. Mi kértük a szervezőket, hogy Ámon Adának az Energia Klub igazgatójának adjanak szót a plenáris ülésen, de ők nem teljesítették ezt a kérést."

A szektorok közötti „hídverés" Ámon Ada szerint sem lett több jól csengő szlogennél. Az Energia Klubot felvállalt céljai alapján politikaformáló erőnek is tartja, hiszen a klímaváltozás kérdéseinek megoldásához a társadalom szinte minden szegmensére hatást kell tudniuk gyakorolni. Ezzel pedig nem fér össze, hogy névleg a szevezők a három szektor véleménycseréjéért hirdették meg a Klímacsúcsot, ám a témát talán legjobban és legrégebben ismerő civil szervezetek a másik két szektortól elkülönítve, egy tisztán „civil szekcióba" kerüljenek. (A Klíma Klub a sajtóközlemény „vádjaira" azzal reagált, hogy a konferenciák „bevett gyakorlata" alapján a résztvevőknek lehetőségük van szekciójukon kívüli felszólalásokra is.) Ámon Ada azt is hozzátette, hogy némiképp a megjelent cégek is hibásak, mert nem vizsgálták meg kellőképpen, milyen eseményhez adják a nevüket. Úgy látja azonban, hogy a Klímacsúcs eredményeinek „soványságáért" nem a vállalatok, hanem maguk a szervezők a felelősek.

Hogy minden kétarcúsága ellenére sem volt teljesen hasztalan - a civilek számára sem - az Első Magyarországi Klímacsúcs, arra a legszebb példa Dr. Farkas István története. Ő és szervezetének néhány tagja „informálisan" jelen volt a konferencián, így lehetőségük nyílt néhány előadóval beszélni és egyeztetni: „Stavros Dimas úr, az EU környezetvédelmi biztosa a történtek hatására meghívott minket egy személyes találkozóra a klímacsúcs ideje alatt, egy külön terembe. A biztos úr előadásában hosszasan beszélt arról, hogy milyen fontos a civil szervezetekkel való együttműködés és bejelentette, hogy előadása után találkozik velünk. A találkozón fontos európai ügyekről cseréltünk eszmét, mint Magyarország GMO tilalma illetve a klímavédelem aktuális nemzetközi kérdései."

Mindhárom szektor - és mi, a klímaváltozás mezei elszenvedői - szempontjából is reméljük, hogy a következő klímakonferencia nem „csonkacsúcs" lesz.